Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-03-05 / 10. szám
38, oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1933. úgy látom, dr. Dómján János is és Te is megfeledkeztél. Természetes, hogy a hivatalos egyházi munka mellett jut még elég tennivaló az egyesületeknek is, úgy á Szeretetszövetségnek, mint a Kálvin-Szövetségnek, de mivel egyházunk hivatalosan is foglalkozik konventi albizottsága révén a szociális kérdésekkel, újabb szociális egyesületre igazán nincsen szükség. Legutóbbi kőin ven ti ülésünk 40. számú határozata a gömör-tornai egyházmegye javaslata alapján teljesen kielégítheti azokat, akik megfelelő szervről kívánnának gondoskodni. Régebbi megjegyzéseid közül fájdalmasan érintett a Szomszédban cimü, a Lelkészegyesület 3. számában megjelent megjegyzésed, mert ebből azt látom, hogy csalódtál azokban a reményekben, amelyeket a múlt ősszel a szervezés munkájához fűzték Engem nem lep meg, hogy az eredmény ezúttal olyan, amelyről — amint Magad írod — hallgatnod kell, mert a viszonyok tényleg olyanok, amelyek minden olyan jellegű szervezkedést, mint amilyen a Szeretetszövetség akart lenni, rendkívül megnehezítenek. Ezt jeleztem a közgyűlésen is s őszintén sajnálom, hogy jövendölésemet az eredmények nem hazudtolták meg, mert jobb szerettem volna, ha a kedvezőtlen körülmények dacára is fényes eredményről számolhattál volna be. Ne engedd azonban a rendkívüli idők kedvezőtlen viszonyai miatt Magadat elkedvetleníttetni és különösen ne gondold azt, hogy más irányú bróbálkozás, pl. egyháziasabb érzületű asszonyaink révén ez idő szerint nagyobb eredményt tudna elérni. Ezt azért jegyzem meg, mert sajnálnám, ha a már egyszer alaposan átvitatott és megfontolt alapszabály-tervezeten alig egy évvel az életbeléptetés után változtatásokat kellene eszközölni, mert ez attól tartok, nem válnék az ügynek előnyére. Nőinket különben is a mostani alapszabályok szerint is be lehet vonni a munkakörbe s nem volna kívánatos, hogy az alapszabályok szerint megindított munka részbeni sikertelensége mindjárt alapszabályaink megváltoztatására indítson bennünket. Még (egy megjegyzésedre kívánok reflektálni, arra a felsóhajtásodra, hogy a püspöki újévi kijelentésekben nem esett szó a Szeretetszövetségről. Ábból a körülményből, hogy én a meglevő megtartását tűztem ki legfőbb célomul, önként folyik, hogy én fontosabbnak tartom újabb alkotásoknál, amilyenekre a Szeretetszövetség kíván vállalkozni, megtartani azt, ami a múltból ránk maradt, mert mondhatom Neked, hogy ennek megtartása is emberfeletti küzdelembe kerül s csak a jóságos Isten kegyelmének köszönhetjük, ha meglevő intézményeinket a nehéz időkön keresztül vezethetjük. Nem érzéketlenség tehát a Szeretetszövetség és annak feladatai iránt, de az a rettenetes kényszerű helyzet, amelyben vagyunk, teszi kötelességünkké, hogy most ne jövendő alkotásokkal, hanem a múlt megtartásával foglalkozzam. Abban a reményben, hogy a fentiekből is ki fogod érezni, hogy ideális törekvéseidet meleg érdeklődéssel tekintem s annak a legszebb sikert kívánok, bár jelen viszonyaink között sok eredményt a legbuzgóbb munkától sem remélhetek, szívélyes üdvözlettel vagyok igaz hived Dr. Antal Géza. Debrecen, 1933 február 17. Kedves Barátom! Hálás köszönettel vett leveledre az alábbiakban igyekszem megmagyarázni a megjegyzés tárgyává tett cikkecskéket. Tényleg úgy áll a dolog, hogy a konventi szociális albizottságról, amelyről pedig tudok, sőt amelynek ülésén már részt is vettem, cikkem Írásakor megfeledkeztem, de annyira kihoz a sodromból egy-egy új egyesület indítványozása, vagy bejelentése, hogy akkor azon kívül egyebet nem látok. Azzal pedig, hogy Domjánt a szervezet kidolgozására biztattam, mintegy eszméltetni akartam arra, amire magától is reá jött volna, ha terveit az általam jelzett irányban folytatja, hogy mennyire nincs szükség új egyesületre. A Szomszédban című cikkel eszméltetni akartam füveinket, hogy noha az anyagi helyzet a szomszédban is ugyanaz, ami nálunk, mégis ott milyen gyönyörű eredményt tudnak felmutatni a hasonló viszonyok mellett és dacára. Ettől az összehasonlítástól eltekintve, azonban azzal a 25—30.000 pengővel, amit ez az idény is behoz, a mai helyzetben meg lehet elégednünk, mert a szegénységtől, akikre majdnem egyedül számíthatunk, ma ennyi valóban elég. Az azonban bizonyos, hogy ha lelkészeink a taggyűjtést jobban előkészítették volna és ha híveinket jobb emberekké tudták volna nevelni, az eredmény háromszornégyszer ennyi lenne, aminek hangosan beszélő bizonysága az az egynéhány egyház, ahol a lelkészek mintegy egyéni kérdéssé téve a dolgot, maguk láttak a gyűjtés után s az a másik egynéhány egyház, ahol a szegény tagokban megmozdult a szív és lélek s a legjobb időkre emlékeztető áldozattal adakoztak, úgy hogy egyházunk anyagilag alsóbb* rétegeinek érdeklődésével és áldozatkészségével teljesen meg vagyok elégedve. Másként áll a dolog azoknál, főként az álláshalmozóknál, akik ma is tudnának adni, de nem (adnak. Elnökünk az összes református főrendekhez és képviselőkhöz a tagul belépés érdekében egyénenkénti felhívást intézett s az eredmény az, hogy az összes főrendek és képviselők közül belépett négy képviselő 4—4 pengővel s egy főrend 100 P-vel. Pedig a többjövedelem éppen az ő kezükben van. Ez a körülmény azonban nem kedvetlenít el. Van bennem valami a Keresztelő János szent elégedetlenségéből, amely a létező viszonyokat az eszményi állapottal való összevetésében nem találta megnyugtatóknak s hivatva érezte magát a fejsze emlegetésére. E mellet azonban feltétlenül meg vagyok arról győződve, hogy ezt az ügyet Isten akarja, hogy ennek szolgálatára Ö rendelt el s így a siker biztosítéka nem emberek, hanem az Ő kezében van. Egy azonban világosnak kezd látszani előttem, az t. i., hogy az évi egyszeri gyűjtés helyett a súlyt a rendszeres és állandó heti (2 f), vagy havi (10 f) adakozásra kell fektetnünk, amit nőink beszervezésével gondolok legjobban biztosíthatni. Erre vonatkozó gondolataimat a Lelkészegyesület legközelebbi számában közlöm, méltóztassál azt szives figyelmedre méltatni s esetleg nagybecsű észrevételeddel kisérni. A dolog teljesein úgy van, amint Írni méltóztatol, hogy a nőket az alapszabályok minden változtatása nélkül be lehet a munkába vonni és állítani. Az újévi nyilatkozatot illető ama közlésed, hogy legfőbb célul a meglevők megtartását tűzted ki, teljesen tiszteletreméltó álláspont. A Klebelsberggel
