Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-02-26 / 9. szám
1933. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 35. oldal. mályosult, akarata szolgaivá lett és a rosszra van szabadsága. Isten akiket kiválaszt és megigazít, azoknak az akaratát is visszaadja, hogy a jót önként akarják és tehessék.10 Most röviden nézzük még meg, hogy milyen viszonyban van az ember a felelősséggel. Felelősség alatt értjük annak a megértését és átérzését, hogy saját cselekedeteinknek a következményét kötelesek vagyunk viselni. Hogy a felelősség tudata és érzése kialakulhasson, annak feltétlen előfeltétele az a másik érzés, vagy helyesebben meggyőződés, hogy cselekedéteinknek ura vagyunk, azaz akaratunk szabad. Amikor erről a földi életről van szó, akkor sem a hitvallásunk, sem a református theologusok nem is tagadják, hogy szabad akarattal rendelkezünk —- lélektani értelemben —;: azaz úgy érezzük, hogy mi cselekszünk és pedig saját elménk megítélése szerint teljesen szabadon és függetlenül. Mert még akkor is, amikor Isten munkál bennünk és kiemel a bűnös állapotból, akkor is úgy teszi azt, hogy mi azt gondoljuk, hogy mi magunk tesszük a jót is. Mivel tehát az embernek akár bűnös, akár megigazított állapotában az akaratát személyiségének belső tartalma és nem valami külső körülmény határozza meg, azért cselekedeteiért mindig érzi a felelősséget. A református vallást nem lehet tehát azzal vádolni, hogy praedestinatio tanával megfosztja az emberiséget a szabadságtól, felelősségtől és lustaságra, tunyaságra nevel. Sőt épen ellenkezőleg, annyira finom a felelősség benne, hogy Ádátn bűnéért is érzi ezt. Az egész tárgyalást összefoglalva látjuk, hogy az ember üdvössége felől Isten az ő jótetszése és kegyelme szerint határozott, vele szemben az embernek akarata nincsen; a bűnt önkéntesen, de szükségszerűen cselekszi; végül a megigazulás után a jót is szabad akarattal cselekszi. Vagyis mindon állapotában szabadon cselekszi azt, amit bűnös vagy megigazult természete szerint cselekedhetik. És épen azért, mert szabadon cselekszik, felelősséggel is tartozik. Mivel felelős a bűnnel szemben is, azért köteles a bűnt irtani és a jóra törekedni, hogy ha Istennek úgy tetszik, elmondhassa: »Élek többé nem én, hanem él én bennem a Krisztus és amely életet e testben élem, azt a Krisztusba vetett hit által élem«. 10 Erdős József: II. Helvét Hitvallás IX. rész. (Vége.) ®@®@@®®@®®®®®®®@®®®®®®®®®®®®®®®®@®@@®@Cs5 © ® I VEGYESEK 1 ® ® @@®®@©@®®®@®®®@®®®@®®®@®®®®®@®®@®®®®®®@ — Kihez fohászkodik a református keresztyén? A napilapok mindeddig meg nem cáfolt tudósítása szerint dr. Töreky Géza budapesti büntetőtörvényszéki elnök olyan kijelentést tett a Nagy Lajos-féle sajtópör tárgyalása alkalmával, hogy nekünk református magyaroknak nem esik csorba semmiféle dogmánkon, ha fohászkodunk Szent István jobbjához. »Nyugodtan imádkozhat minden magyar, nemcsak a katholikuSj a Szent Jobbhoz«. - 1 s| Teljes tisztelettel a független magyar bíróság iránt, kénytelenek vagyunk leszögezni, hogy e megállapítások homlokegyenest ellenkeznek református egyházunk hitelveivel s arról tanúskodnak, hogy a tiszteletreméltó törvényszéki elnök dogmatikai, közelebbről református dogmatikai téren teljesen tájékozatlan. A református egyház valódi álláspontjának igazolására idézzük a Második Helvét Hitvallásnak, amelyről egyházunk évszázadokon át neveztetett, az ide vonatkozó V. rész hittani megállapításait: »Tanítjuk: hogy csak az egy igaz Istent kell imádni és tisztelni. E tiszteletet mással senkivel nem közöljük, az Úrnak parancsolatja szerint: »A te Uradat Istenedet imádjad és csak őtet szolgáljad« (Mi 410). Következéskép a mennyei szenteket, vagy megboldogultakat sem nem imádjuk, sem nem tiszteljük, sem segítségül nem hívjuk, sem az Atya előtt az égben szószólóink — s közbenjáróinknak el nem ismerjük. Mert elég nekünk az isten és a Közbenjáró Krisztus; sem a tiszteletet, mely egyedül az'Istent és Fiát illeti, másokkal nem közöljük; nyíltan kijelenti Isten: »Az én dicsőségemet másnak nem adom« (És. 42Ä). Péter is azt mondja: Nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amely által kellene megtartatnunk, hanem csak a Krisztus neve« (Csel. 412). Azonban a megholt szenteket sem meg nem vetjük, sem róluk illetlenül nem ítélünk. Mert megismerjük, hogy ők a Krisztusnak -élő tagjai és az Istennek baráti, kik a testet és a világot dicsőén meggyőzték. Szeretjük ezért őket, mint atyánkfiáit, tiszteljük is, de nem Istent illető tisztelettel, hanem jó emlékezet és méltó dicséretekkel ... E részben helyeseljük Augustinus nyilatkozatát: »Ne álljon vallásunk megholt emberek tiszteletében, mert ha szentül éltek, nem olyanok, hogy ily tiszteletre vágynának, hanem azt kívánják tőlünk tiszteltetni, akinek kegyelme által megvilágosíttatván örülnek, hogy kiérdemlett jutalmuknak mi is részesi vagyunk. Méltánylandók hát, mint követendő példák; de vallásos kegyelettel épen nem imádandók. (De vera religione, cap. 55.) Sokkal kevésbbé hisszük, hogy a megholt szentek ereklyéit imádnunk vagy tisztelnünk kellene. Ama régi szentek elég tiszteletnek tartották halottjaik iránt, ha tetemeiket tisztességesen földbe takarították, miután telkeik az egekbe költöztek; és legnemesebb ereklyéül őseik erényét, tudományát és hitét tartották, melyeket valamint másoknak ajánlottak a megholtak magasztalásával: úgy magok is követni igyekeztek teljes földi életökben«. — Tisztújítás a b.-somogyi egyházmegyében. A b.-somogyi egyházmegye tisztújítására beadott szavazatok febr. 22-én bontattak fel Kaposvárott. Eredmény: esperes: Halka Sándor erdőcsokonyai lelkész, gondnok: dercsikai Huszár Aladár, ny. kúriai biró, felsőházi tag, kutasi földbirtokos, lelkészi főjegyző: Szabó Bálint hetesi lelkész: világi főjegyző: dr. Magay Ferenc kaposvári törvényszéki biró, lelkészi aljegyző: B. Major János orcii lelkész, vil. aljegyző: dr. Sárközy László kaposvári ügyvéd, lelkészi számvevő: Somogyi György szomajomi lelkész, világi számvevő: Kontskó Andor m. kir. pénzügyigazgatósági számvevőségi főtanácsos, Kaposvár. Lelkészi tanácsbirák: Csertán Márton kaposvári, Keresztes Gyula k.-mérői, Izsák Aladár s.-jádi, Szabó Béla s.-hatvani, Kovács Károly görgetegi, Gergely Győző m.-újfalui, Kovács József kaposszentbenedeki, Németh Károly keszthelyi lelkészek. Világi tanácsbirák: Dr. Szigethy Gy. Sándor m. kir. egészségügyi főtanácsos, kórházigazgató, Kaposvár, Batta Béla ny. járásbirósági elnök, ügyvéd, Szigetvár, dr. Matolcsy Sándor m. kir. kormányfőtanácsos, vezérigazgató, Kaposvár, dr. Szabó Béla kir. tanfelügyelő Kaposvár, dr. Kiss Kálmán árvaszéki lelnök Kaposvár, Sárközy Imre m. kir. gazdasági főtanácsos, földbirtokos, S.-Nagybajom, dr. Zsobrák János ügyvéd, kamarai elnök Kaposvár, gróf Teleky Béla földbirtokos, Pölöske. — Pótszavazás szüksége