Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-02-12 / 7. szám
1933. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 27. oldai. az tégy házfoga lom helyes összefüggéseinek meglátásáért. Gyakorlati szempontból pedig olyan kivételes a magyar ref. egyház helyzete, hogy méltán dicsekedik a »Lelkészegyesület« múlt évi 49. számának vezércikkírója a »hivatalos egyház« potenciális energiáival. Adja Isten, hogy a magyar ref. Sión az Ő országa eljövetelének hathatós eszköze legyen. Nem érdemeinkért és kiválóságunkért őrzött meg bennünket az Ür, de mert úgylátszik nagy dolgokat akar még elvégezni általunk. Rendeltetésünk van ezen a földdarabon! Menjünk elébe alázatosan ennek a rendeltetésnek, s harcaink közben soha se felejtsük a végső célt: Jöjjön el a Te országod! Kämpen. (Vége) Fejes Sándor. A tótvázsonyi gyülekezet téli munkája. A lelkészváltozás következtében a tótvázsonyi gyülekezetben intenzivebb lelki munka csak a múlt év december hónapjában kezdődött meg. A karácsony szent ünnepére előkészítő adventi áhítatok mellett vasárnap esténként vallásos estélyek tartása tette élénkebbé a karácsonyi királyvárás napjait, melyen a gyülekezet apraja-nagyja részt vett. Az új lesztendőben már nagyobb felkészültséggel indultunk neki a munkának. Örvendetes jelenség, hogy a templomba járók száma, valamint az itrvaesorázóké megnövekedett. A hétköznap reggeli istentiszteletekre azonban, talán a zord tél miatt is, még mindig csak az iskolás gyermekek gyűlnek be. Pedig minden munkánkban első és legfontosabb az, hogy a templomba vezessük el híveinket. A mag el van vetve, reméljük, hogy bőséges termést hoz az aratásra. Vallásos estélyeinken a gyülekezet éneke, az új énekek tanulása, gyermekek szavjalata, előadiások, felolvasások és a lelkész bibliamagyarázata teszi lelkiekben gazdaggá a programmot. Az elmúlt napokban a gyülekezet régi, dicső múltjával foglalkoztunk az előadások keretében, melyeket a lelkész tartott, a bibliamagyarázatok keretében pedig Jézus életével foglalkozunk. A sivár jelenből visszatekinteni a múltba ösztönző erő lehet a gyülekezet számára. Az egyház iránti hűség, áldozatkészség példaadóinak életét megismerve, kikben ez a gyülekezet bővölködik, — csak az Orosziakra vagy Kazaiakra gondoljunk vissza — nem maradhat eredménytelen. Az érdeklődés megvan, amit legjobban mutat az is, hogy a legutóbbi alkalommal, amikor Szabó Géza lelkész az »Orle« felhívása értelmében elkészítette a gyülekezet volt lelkészei, tanítói névsorát és életrajzát és azt felolvasta, az egy óráig tartó előadást a hívek a legnagyobb érdeklődés mellett hallgatták meg és a közel múltra vonatkozólag nem egy áldásteljes vélemény hangzott el az előadás után. A múltból a lelki hatalom nagy kincseit örökölte ez a pusztulásra ítélt gyülekezet és lehet, hogy ez a szent örökség jobb jövendőjének záloga lesz. Január 29-ike különösen kedves és lelki meggazdagodásban felejthetetlen órákat szerzett a gyülekezetnek. Szeretetvendégséget rendeztünk. Amikor a gyűjtést megkezdtük, az újság ingerével hatott a dolog, voltak azonban olyanok is* akik mereven elzárkóztak az adakozás elől. Lelkes úrasszonyaink: Barthalos Dezsőné, Stenner Antalné, Szabó Gézáné és leányaink áldozatkészsége és szolgálata azonban megtermetté a gyümölcsét. Az adományok napról-napra szaporodtak, úgy hogy 100 teríték mellé sorakozott fel a hívek serege, helyet sem tudtunk mindenkinek adni. Mindenki megelégíttetett, sőt a lehulló maradék darabokból szegény iskolás gyermekeinknek és a község szegényeinek is bőségesen jutott. A testi megelégíttetés csak másodlagos tényező volt itt, csak keret a lelki morzsák kiosztására, melyből minden lélek elvitt magával valamit, hogy gazdagabb legyen az élete szeretetben, jóságban és áldozatban. 20 filléres tea-jegy mellett tiszta jövedelme ez alkalommal 23 pengő volt, melyet az orgonajavítási alaphoz csatoltunk. Erre a célra így most már 205 pengő áll rendelkezésünkre. A műsora ennek a kedves alkalomnak a következő volt: a gyülekezet éneke (63. dics.) után imádkozott Mihályka Lajos s.-lelkész. 2. Barthalos Dezsőné lélekbemarkoló megnyitó beszédében ismertette a szeretetvendégség célját. Nem a vendégség a fontos, hanem az a szeretet, amely itt hozzánk hajol, hol szegények és gazdagok egyformák, Isten gyermekei, az ő vendégei. 3. Stenner Antalné, mély átérzéssel és nagy tetszéssel szavalta Gyula diák: Miatyánk cimü költeményét, mely után a gyülekezet a Himnuszt énekelte el. 5. Szeretetvendégség a múltban címmel felolvasást tartott: Szalay Pál. 6. Dicső Személyed, mely velem jár... énekelte: Szabó Géza lelkész. 7. Bódás János: Isten kardja cimü versét szavalta Mihályka János s.-lelkész. 8. Égi Atyám... énekelte Tósoky Ilonka. — Tea felszolgálás. — 9. János ev. 6. rész 1—15. versei alapján bibliát magyarázott és végül imádkozott Szabó Géza lelkész. 10. Közének: 160. dicséret 1. verse. — Adományaikkal hozzájárultak az est sikeréhez: Barthalos Dezsőné, Szabó Gézáné, Stenner Antalné, Komló Sándor, Gödé Lajos, Bognár Dezső, özv. Mészely Gaborné, ifj. Szabó Kálmán, id. Szabó Kálmán, ifj. Fodor Béla, özv. Sörös Gáborné, özv. Szalay Lajosné, Komáromi Lajos, Gödé Imre, Tósoky Gyula, Kotz Gyula, Kozma Lajos, Zugó Vincéné, Dedics József és Reihart Józsefné. A szeretetvendégségen r. katjh. testvéreink közül is többen résztvettek, sőt adományaikat is elhozták a szeretet asztalára. Az elkövetkezendő téli napok munkaprogrammja a következő lesz: vasárnaponként vallásos estély, február 19-én szeretetvendégség, február 25-én az ifjúsági egyesület szinielőadása és márciusban az iskolás gyermekek szeretet ozsonnája, a jövőben pedig még a heti rendszeres bibliaóra, illetve házi istentisztelet bevezetését vesszük fel programmunkba. A gyülekezet, illetve a hívek látogatása a lelkész részéről már elkezdődött. Nagy segítsége minden munka végzésében a lelkésznek a gondnok, Tósoky Gyula, ki fáradhatatlan a rábizottakban. ®@®@®®®@®®@®@@®@®®®@®®®®®®®®®®®@@®@@®@© © (5>> 1 VEGYESEK 1 <?) ® ©@®@®©@®®®®®®®©®@©@®@©®®©@®®©®®©®®®®®®@ Elment ő is a minden élők útján. Istentől nyert ragyogó képessége teljes erejét, hosszú élete minden tapasztalatát, egyetlen nagy ügy szolgálatára szentelte: meggyőzni a világ hatalmasait a magyar nemzetet ért igazságtalanságról és megnyerni őket arra, hogy igyekezzenek jóvátenni a végzetes hibát. Valósággal munka közben érte őt el a halál; a nemzetek nagy küzdőterén bekövetkezett elmúlása is éles felhívás a világhoz: Igazságot Magyarországnak ! A nemzet gyászában mi is osztozunk és kérjük Istent, hogy a végzett magvetésre adjon bőséges aratást, hogy mielőbb elkövetkezhessék, amiért ez a nagymagyar államférfi oly hűséggel és erővel dolgozott: Nagymagyarország dicsőséges, feltámadása. Apponyi Albert
