Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1933-12-24 / 52. szám

210 oldal. DUNÁNTÚLI. PROTESTÁNS LAP. 1933. Új legációk. A második Korinthusi levél 8. és 9. része jut eszünkbe, mikor be akarunk számolni az új legációk megszervezéséről. A csonka-dunáintúli kerület még megmaradt 45 legációja a 60-on felül levő theologusokat nem tudta már mind befogadni. A pápai theologusok egy része ünneprőí-ünnepre liegáció nélkül és így segély nélkül maradt, mert hisz az összeomlás óta a fegáció volt már a csaknem egyedüli segélyforrás. És elhangzott a kérő szó. Új legációkat kértünk azoktól a gyüle­kezetektől, ahova eddig még nem járt legátus. És ké­résünket meghallgatták fenntartó hatóságaink, az egy­házmegyék és a gyülekezetek. Boldog örömmel te­szünk bizonyságot róla, hogy e mai nehéz, sok nyo­morúsággal terhes időkben megismerték a mi Urunk Jézus Krisztus jótéteményét, hogy gazdag lévén sze­génnyé lett éréttük, hogy ök az Ő szegénysége állal meggazdagodjanak. A kerületi közgyűlés felhívására, az esperes urak buzgólkodására a szeretetlen meggazdagodott új le­gátus-fogadó gyülekezetek a következők: Alsók, Álsó­­segesd, Beleg, Bolhás, Böhönye, Bürüs-Várad, Csö­­köly, Csurgó, Darány-Barcs, Erdőcsokonya, Eszter­gom, Gige, Görgeteg, Gyermely, Gyöngyösmellék, Győr-Magyaróvár, Hetes, Hóból, Homokszentg'yörgy, Istvándi, Jákó, Kaposmérő, Kaposvár, Kastélyosdombó, Keszthely-Sümeg-Tapolca, Kisdobsza, Kutas, Lábatlan, Magyaratád, Magyarújfalu, Merenye, Molvány, Nagy­bajom, Nagykanizsa, Nagykorpád, Nemesdéd, Nemes­­kisfalud, Nemeske, Ötvöskónyi, Pata, Patca, Perő­­csény, Rettend, Rinyakovácsi, Rinyaújlak, Somogy­­szob, Somogyvisonta, Sopron, Székesfehérvár, Sziget­vár, Szilvásszentmárton, Szörény, Tarján, Tótszent­­györgy, Vásárosbéc, Zselickisfalud. És mostani karácsonyunkra az eddigi 45 legáció­­kör helyett 57 lett a körök száma. És mostani kará­csonyunkra már csak három theologus maradt legáció nélkül. A többinek mindnek jutott! Kinek köszönjük meg? Püspök úrnak, aki ifjúsá­gunk iránti nagy szeretettel a kerület elé vitte az új legációk szervezésének ügyét? Az esperes uraknak, akik oly buzgóságos készséggel irányították a szer­vezés munkáját? A lelkész uraknak, akiknek főisko­lánk és ifjúságunk iránt érzett felelősségteljes sze­­retete teremte meg itt gyümölcsét? Vagy a nagy anyagi gondokkal terhelt és mégis ez újabb áldo­zatot vállaló gyülekezeteknek, amelyeknek »igjen nagy szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett?« Mindnek, mindnek nagy köszönetét mondunk. »Az Istennek pedig legyen hála az ö kimondhatatlan aján­dékáért«., mit mindnyájuk szeretete által nekünk adott, bekapcsolván őket a »szolgálat jótéteményébe és közösségébe«. Adjon az Úr áldott ünnepeket a régi és az új legátus-fogadó gyülekezeteknek és sokasítsa meg ál­dását rajtuk. —- A Keresztyén Család Képes Naptára az 1934. évre is megjelent. A Sylvester nyomda Ízléses kiállí­tásában a régi, kipróbált szerkesztő,, Tild|r Zoltán tartalmas naptárt állított össze magyar református né­pünknek. A cikkek irói közt ott találjuk Ravasz Lászlót és rajta kívül a jótollú szépirók egész serege gyö­nyörködteti falusi gyülekezeteinket versben és prózá­ban. A hiánypótló naptár megrendelhető a Sylvester nyomdánál: Budapest, VI., Hermina-út 37. sz. Tervszerű ifjúsági munka. A tatai egyházmegye már második éve folytatja az egész egyházmegye területére kiható ifjúsági ak­cióját s ezzel nagyszerű példát nyújt arra, miképen lehet egy egész egyházmegyében munkába állítani ifjúságunk nemesebb részét a magyar református Sión jövendőjének építésére. Tavaly körzeti ifjúsági kon­ferenciákkal szórta tele az egyházmegye vezetősége az egyházmegyét, az idén körzeti vezető- és segítő­képző tanfolyamokat rendeztek. Ezen korlátolt szám­ban vettek részt a gyülekezetek vezetői és ifjai s így is 400 lelkész, tanító és ifjú vett cészt ezeken az egy­napos vezetői tanfolyamokon. A tanfolyamokat Lábat­lan, Komárom, Tárkány, Dad, Szomód és Héreg! látta vendégül. Megjelentek a következő gyülekeze­tek képviselői: Lábatlan., Dunaalmás, Neszmély, Esz­tergom, Ács, Mocsa, Szőny, Komárom, Győr, Tárkány1, Nagyigmánd, Kisigmánd, Kisbér, Ászár, Csép, Dad, Kömlőd, Kocs, Ete, Szend, Császár, Bököd, Szomódl, Tatabánya, Tata, Bánhida, Naszály, Héreg, Gyermely, Tarján kiküldöttei, bár az időjárás nem volt a leg­kedvezőbb. Mindössze három gyülekezet maradt el az egész egyházmegyéből a tanfolyamokról. Szomódon jelen volt Thaly Dezső egyházmegyei gondnok és Löké Károly esperes is, Héregen pedig az egyház­­megyei missziói előadó, Baráth József. Az ifjak kö­zött volt néhány iparos, kereskedő és bányász ifjú, de a túlnyomó többség a földmíves ifjak soraitól ke­rült ki. A tanfolyamok előadásait Dobos Károly kon­­venti ifjúsági lelkész tartotta. Nem hiába való a mi munkánk Iaz Urban ... Ez a mondás jutott eszünkbe, amikor a beszámolók nyo­mán tudomást szereztünk arról, hogy jórészt a tavalyi körzeti ifjúsági konferenciákon nyert indítások nyo­mán az egyházmegyének 15 gyülekezetében folyt az elmúlt év ősze óta bibliás református ifjúsági munka, A legtöbb helyen még csak mint kicsiny mustármag működik a Református Keresztyén Ifjűsági Egyesület, de a fontos az, hogy már van mustármag. Több he­lyen csodálnunk kell ifjaink hősiességét, amint ba­rátaik, társaik csúfolódásai közepette is kitartottak a Krisztus mellett ifjúsági egyesületünkben. Nem cso­dálatos dolog-e az, amikor Tatabányáról négy ifjú 40 kilométert tesz meg a sáros úton az egyik konfe­renciára, hónuk alatt egy-egy Bibliával, szivükben énekelve a jelszót: »Nem hagyjuk el a Bibliát... ez ifjúnak vezér!«... Azután, amikor a császári fiúk tö­megesen akartak jönni, nem sajnálva az anyagi áldoza­tot, amikor beállítottak egy táska Bibliával és zsol­tárral; a szendiek korom sötét éjben dagasztották a sarat hosszú kilométereken, de ott voltak végig! Fény és árnyék. A tanfolyamokon az ifjúság be­számolói tárták elénk az egyházmegye református if­júságának életét, a közöttük folyó munkákat, az ered­ményeket, a fogyatkozásokat, hibákat, bűnöket. Sok örvendetes hirt hoztak ezek a beszámolók. Tatabányán több szobás helyiséget kapott az ifjúság az ifjúsági munka számára. Az esztergomiak öt mázsa szenet kap­tak a dorogi bányától, a császáriak a református in­telligenciától hetente kétszer megkapják az újságo­kat ifjúsági egyesületük számára, Szendén maguk vi­szik az ifjak a tüzelőt, csakhogy összejöhessenek,! Tárkányban, Gyermelven az énekóra előtt tartják meg az ifjúsági összejövetelt s a fiatalabb nős férfiak is örömmel vesznek részt munkájukban. Bokodon a re­formátus ifjak munkája nekibuzdítja a római katho­­likus és evangélikus ifjakat is a munkáinak. De csak-

Next

/
Oldalképek
Tartalom