Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-12-10 / 50. szám
202 oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1933. miatt. Nem a testi szegénység az, ami elválaszt bennünket az Úrtól, hanem a szivünk és a lelkünk romlottsága. Nem az a mi bajunk, hogy az asztalunkra nem jut nagyobb darab kenyér, hanem az, hogy ami jut, azt sem tudjuk hálával fogadni. Nem a kereszt nehéz, amit vállunkra rakott az élet, hanem az a lelkűiét és érzés, amellyel hordozzuk a keresztünket. Nem azért fáj a szivünk, mert nehéz az élet és roskaszt a gond, hanem azért, mert hiányzik belőle az Istennel való békesség boldogsága. Egyszóval: elveszítettük a fiuságot, az Istennel való közösséget. Ezt kell nekünk megmeglátnunk, hogy ebből a látásból elégedetlenség támadjon önmagunkkal szemben s kilépjen lelkűnkből a vágy a megváltás után. Ez a vágyakozás az igazi ádvent uralkodó hangulata; mikor látjuk, hogy elesettségünkben is nagy, alvó szépségek szunnyadnak bennünk, mint a téli rügyben az eljövendő tavasz virágzása és nem elégszünk meg ezzel, hanem valami nagy, emésztő vágyakozással fölkerekedünk, hogy találkozzunk azzal, aki kibontja a lelkűnkben szunnyadó szépségeket, mint a tavaszi napfény a kipattanó rügyet. Ez a csodálatos valaki a Krisztus, az emberi lélek nagy művésze, aki felfedezi^ és kibontakozásra segíti a lélek elrejtett szépségeit. Ő az, aki kezében tartja a lélek sorsát, mint a művész a hegedűjét. Jaj volna a hegedűnek, mert örök némaságra lenne kárhoztatva, ha mester nélkül, önmagától akarna megszólalni. Jaj az emberi léleknek, ha ki akar siklani az ő művészének és mesterének kezéből és Krisztus nélkül, a maga erejéből akar megélni. Az ádventi várakozás ennek a megdöbbentő ténynek a felismerése ; szent és komoly készülődés arra, hogy a lelkünk, ez a megkopott, néma hegedű találkozzék a Mesterrel, aki elveszett ősi dallamok örök szép hangjait szólaltatja meg rajta. így értjük meg, hogy az ádvent nemcsak várakozás, nem is csak készülődés, hanem elszánt utrakelés. Ádventet ülni tehát nem azt jelenti, hogy tétlen álmodozással számolgatjuk a homokszemeket, amelyek négy hét alatt leperegnek az idő homokóráján, hanem azt, hogy komoly készülődéssel, elszántan útrakelünk a boldog beteljesülés felé. Eddig az volt a bajunk, hogy fogva tartottak a saját álmaink s valami bizonytalan ködös álmodozással úgy néztünk Krisztusra, mintha Ő csak ezután lenne eljövendő. Ebből a meddő várakozásból ezért nem született karácsonyi beteljesülés. Fordítsuk meg ezt a hamis ádventi szemléletet azzal; hogy mi magunk kelünk útra a sötétségből azzal a bizonyossággal, hogy az igazi világosság eljött már a világba. Bakos Lajos. Az erdélyi magyar nők munkája. Harmadszor a vidék földbirtokos lakosságát keresték és kérték fel terményekben való adakozásra. Ez is csodás sikert biztosít még mai napig is. Egy másik alkalommal végig járták a város iparos- és kereskedő üzleteit és felkérték őket havonkénti megajánlás szerint adakozásra. így adakoztak egymás után a pékek, kereskedők, mészárosok, még az iparosok is, sőt a cipőgyárak. Tudomásom szerint ezek a megajánlások azóta is érvényben vannak, sőt szaporodtak. Majd ismét máskor dekás napokat rendeztek, amikor megjelölt helyekre különféle élelmicikkekből csak tiz dekagrammnyi ajándékozásra kérték fel a társadalmat. Mindezek csak kikapott és fontosabb részletei annak a széleskörű ténykedésnek, amelyet ottani asszonyaink végeztek és még ma is lankadatlan akaraterő vél tovább folytatnak. Minden eddig létező és áldásosán működő egyletnél nagyobb tevékenységet fejtett ki és a maga szervezettségénél fogva részünkről is a legnagyobb figyelmet érdemli az Erdélyi Református Nőszövetség, Mint már említettem, a reformátusok Erdélyben, vagyis jobban mondva egész Erdélyre kiterjedően megszervezett női egyesülettel eddig nem rendelkeztek. Egyházi hatóságaink csakhamar észre vették ennek szükségét, rövidesen látták, hogy a többi női szervezetek a maguk hatáskörében milyen eredményes munkásságot fejtenek ki. Az erdélyi református egyházkerület részéről is megindul az egész Erdélyre kiterjedő református nőszövetségnek a megszervezése. Egyházkerületünknek kezdeményezése épen abban nyilvánul meg, hogy a női munkát az egész egyházkerület területére megszervezi és a munkakörben igen lényeges szeredet biztosít a falunak. A szervezés nehéz feladatának megoldására igen szerencsésen meg is választották a megfelelő férfiút a református egyházkerület főjegyzőjének személyében, akinek megnyerő egyénisége, meggyőző képessége, kiváló szónoki erényei, fáradhatatlan buzgósága előre is biztosították a teljes sikert. Vásárhelyi János főjegyző nem kiméivé sem időt, sem fáradságot, teljesen magáévá tette ezt a nemesi ügyet s rövid idő alatt egész Erdélyben megszervezte! a nőszövetséget, egymás után létesítette a nőszövetség fiókszerveit. Eleinte a kolozsvári központi keretet kellett megalapítani, majd utána a nagyobb városokban kellett szerveket létesíteni és ezek segítségével és az egyházmegyék, esperesek, lelkes papok és tanügyi férfiak pártfogása mellett röviden behálózták az egész Erdélyt. Ma már el lehet mondánk hogy alig van Erdélyben református egyházközség, sőt talán alig van leányegyház, ahová ezeknek a vidéki szerveknek a hatásköre ki nem hatna. Mi volt a célja az ilyen széles mederben megszervezett nőszövetségnek? Erre nézve közöljük ügyrendjükből az idevágó részt. 2. §. A szövetség célja: A Református Nőszövetség a hitélet ápolására, a gyülekezeti jótékonyság gyakorlására alakult szervezet és ezen cél szolgálatára az alábbi feladatok önzetlen betöltésére törekszik: Általában feladatának ismeri a ref. nők vallási, kulturális, jogi, gazdasági, erkölcsi életérdekeinek előmozdítását, valamint a segélyre, gyámolításra szorulók anyagi és erkölcsi támogatását és pedig: Aa) Vallási téren, amennyiben az evangéliumi hitélet elmélyítése céljából bibliaórák, vallásos összejövetelek, vasárnapi iskolák, ifjúsági szövetségek, templomi ünnepélyek stb. rendezése, szervezése által általában a gyülekezeti tagok, kiváltképen a ref. nőknek megfelelő hitbeli támaszt kivan nyújtani az élet feladatainak krisztusi szellemben való betöltésére. b) Kulturális téren, amennyiben előmozdítani kívánja a női oktatás fejlesztését megfelelő iskolák támogatása, szakiskolák létesítése által, valamint szolgálni kivánja az egyetemes műveltség terjesztését, ismeretterjesztő, népszerű tudományos, egészségügyi előadások, családi esték rendezése által a felnőttek és ifjak részére rendezendő tanulmányi kirándulások, gyermekek és ifjak részére tartandó ünnepélyek, előadások által a gyülekezet ifjúsága körében. c) Jogi, téren, amennyiben gondoskodni kivan arról, hogy tagjai, általában a ref. nők, életérdekeik
