Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-01-29 / 5. szám
Negyvennegyedik évfolyam. 5. szám Pápa, 1933 január 29. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE .........................—........——........- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. —-------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ A theologiai tudomány az egyház életében. A theologiai tudomány és az egyház szervesen egybetartoznak. A theologia nem lehetséges az egyházon kívül és az egyház nem lehet el theologia nélkül. Az egyházon kívül álló theologiának nincs tárgya és anyaga, ezenkívül az ilyen theologia merőben céltalan és értelmetlen, tehát nem érdemli meg a theologia nevet. A theologiai tudomány pedig elsősorban is a legközvetlenebb viszonyban van az egyház igehirdetői tevékenységével, úgy amint azt az egyház egyeteme, mint alapvető funkcióját űzi. Az egyház egyeteme által végzett igehirdetői tevékenység az, amely elsősorban meghatározza a theologiai tudomány feladatát, azáltal,, hogy a jelenkor szükségére irányítja annak tekintetét, továbbá az egyháznak az Isten igéjéből és a saját tanából nyert kérdéseit és feleleteit a theologiának közvetlenül feladja. A theologiai tudomány egyházi karakterét tehát az adja meg, hogy az egyháznak ezt az így elébeterjesztett anyagát mindenekelőtt veszi tekintetbe. Ezzel az így elébeterjesztett anyaggal szemben a theologiai tudomány prófétai kritikával viselkedik. Amint tehát a theologia nem maga alkotja a saját geniálitásából a maga anyagát, épen úgy nem egyszerűen csak átveszi, hanem kritikailag megrostálja. Ez a kritika nem theoretikus, hanem prófétai kritika, ami azt jelenti, hogy a közvetlenül elébe adott any ago f nem puszta értelmi alkatában és logikai épségében nézi, hanem Isten akaratának az Ő igéjéből újból és újból megszólaló, mindig nagyobb igazsága alatt.. Ebben a kritikában nem a logikai érvényesség szabálya, hanem az Isten akaratának a parancsa dönt,; tehát a theologiai kritikának erre kell néznie. A theologiai tudomány, mint az egyház életének egyik alaptevékenysége ugyanazon feltétel alatt áll, [mint maga az egyház és ugyanabból a fojrrásbőí táplálkozik, melyből az egyház táplálkozik. T. i. mind a kettő a Kijelentés feltétele alatt áll és a Kijelentés forrásából él. Egyik sem szakadhat el a Kijelentéstől, de viszont egymástól elszakadva külön-külön sem helyezkedhetik egyik, mint ítélő fórum a másik felé, hanem minél alázatosabban rendelik alá magukat mind a ketten a Kijelentésnek, mint abszolút fórumnak, annál mélyebbé és termékenyebbé válik az a viszony, amely a két valóság között fennáll. Az egyház nem fóruma a theologiának, nemcsak azért, mert nem tudományos fórum, hanem főképen azért nem, mert mind a kettőjük felett áll Isten önmagáról szóló Kijelentése, tehát az egyház nem nehezedhetik rá a theologiára és nem kötheti gúzsba annak szabad keresését és elmélyülését, mert ezt nem engedi meg a nálánál is és a theologiánál is nagyobb Kijelentés. De a theologiai tudomány sem felejtkezhetik el arról, hogy inem hitvallásalkotó fórum, hanem csak az egyFÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK ház hitvallásának, az egyházi tannak a revizora és újra formulázója. A theologiai tudomány és az egyház folytonos kölcsönhatásban kell hogy éljenek egymással. Áz egyház az ő meggazdagodott, belső hitbeli erőktől duzzadó erejével, az Isten színe előtt nyert tapasztalatok éltető vérével kell áthassa a benne élő és hozzátartozó tlieologiát. Minél elevenebb evangéliumi élet van az egyházban, annál elevenebb és lendületesebb, annál gazdagabb és hatékonyabb a benne élő theologia is. De viszont az egyháztól áldásokat nyert theologia is áldásosán hat Vissza az egyház életére. A theologia az ő magas és tisztult szempontjaival állandóan őrt áll, hogy Isten Igéje az egyházban tisztán és elegyítetlenül hirdettessék és emberi hozzáadásoktól mentein/ jusson érvényre az egyház életének legkülönbözőbb tevékenységeiben. A theologiai tudomány az egyházban tehát reformátort hivatást tölt be, amennyiben a szükségképpen emberi viszonylatokban élő és emberi szövevényekbe bonyolódott egyházat szakadatlanul figyelmezteti a »verbum consummatum ac breve«-re. A theologiai tevékenységnek tehát az a legmagasabb és legutolsó jelentősége az egyházban, hogy biztosítja az állandó reformációt az egyház életében. Ha az egyház és a theologia az Isten igéje által létesített kölcsönhatásban, állandóan a Kijelentés feltétele alatt állanak, úgy ki van zárva annak a lehetősége, hogy ellenmondásba, vagy csak ellentétbe is jussanak. Ha azonban akármelyik a kettő közül elszakad Isten Igéjétől, úgy készen van a konfliktus, amely esetben sem egyiknek, sem a másiknak nem szabad az emberi okossághoz és az ez által kigondolt megalkuváshoz menekülni, hanem egyedül és kizárólag az Isten Igéjéhez, úgy, amint az a teljes Szentirás-J ban előttünk áll. Eddigi megállapításainkból következik, hogy a theologiai tudomány helye az egyház, mert csak az egyházon belül van tanításai igazságának érvénye, mert csak az egyház nyújtja azokat a feltételeket, amelyek alatt igazsága érvénye elismerhető. Ez a megállapításunk nem azt jelenti, mintha a theologia igazsága nem lenne egyetemes érvényű, de érvényüségét csak az egyház által alkotott közösségben nyeri meg és biztosítja a személyes hozzájárulást. Az egyházon kívüli szituáció ugyanis nem nyújt sem megfelelő alapot, sem megfelelő kapcsoló-pontokat az elismertetésre. Egyedül az egyházi közösségben nyert hit az, amelyhez a theologia igazsága a megértés és elfogadás reménysége alatt appellálhat. És a theologiának az egyházban a felenkor szá'mára kell végeznie a tudományos formában űzött igehirdetését. A theologiai tudomány exisztenciális tudomány. Ez a megállapításunk azt jelenti, hogy tanításai nem repülhetníek el, nagy általánosságban, az emberek feje felett, hanem a theologiának ismernie
