Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-11-05 / 45. szám
Negyvennegyedik évfolyam. 45. szám Pápa, 1933 november 5. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE .......................................................MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .....................•••.................................. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ Pápa város reformációja. A középkorban már fejlett ipari és kereskedelmi élet van Pápán. 1406-ban a pápai lakatosok már kiváltságot nyernek Zsigmond királytól, 1510-ben Szapolyai János földesúr a szabócéh kiváltságait erősíti meg, a XVI. század folyamán pedig összesen 30 különféle ipart űző mesterek vannak Pápán ugyanannyi céhbe tömörülve. Ami a kereskedelmet illeti, annak arányaira szintén utalhatunk néhány adatra. 1500-ban Ulászló király szabadalmat ad Pápa lakosainak, hogy az itt készített árukat bárhová vámmentesen vihetik eladásra. Ugyanezt a szabadalmat 1518-ban azzal erősíti meg a király, hogy a pápai polgárok az egész országban vám- és adómentességet élveznek. Ez az legy-két adat annak a bizonyítására szolgál, hogy a pápai ipar és kereskedelem már a középkorban, de mindenesetre a reformáció idején fejlett és virágzó és a városbeliek szükségét messze felülhaladó, nagy teljesítményekre képes. Megerősíti ezt amaz adatunk, hogy Pápán már 1430 óta vár áll. Zsigmond király ez évben adja meg az engedélyt Pápai György földesúrnak, hogy Zemléren, ahogy akkor Pápát hívták, várat építhet. A vár pedig állandóan sok mesterembert foglalkoztatott, akiknek sorából csak a paizsgyártókat, a nyereggyártókat, csiszárokat, kopjagyártókat, szíjgyártókat, kovácsokat, lakatgyártókat és a borbélyokat említsük. De ezenkívül is híres volt Pápa egyéb iparairól, mint különösen a szabó és csapó iparról. A kereskedelem irányát tekintve is utalhatunk néhány későbbi időből származó adatra. Pápának jó összeköttetése van a reformáció korában Győrrel, ahova 1543-ban a pápai lutheránus iskolamester átrándul prédikálni, — Sopronnal, ahonnan a pápai prédikátort két ízben is meghívják maguk papjának a soproniak, — Kemenesaljával, amerre az 1543-i ostrom idején a várbeli német katonaság menekül, —Székesfehérvárral, ahonnan közelíti meg ugyanakkor a támadó török sereg a várat, — Alsódunamellék felé, mert az említett ostrom alkalmával Martonfalvay Imre deák, a pápai tiszttartó pécsi katonaságot fogad fel a vár védelmére. Valószínűleg jó összeköttetése van Bécs felé is, hiszen a reformációt megelőző évtizedekben mintegy 15 pápai ifjú tanul a bécsi egyetemen. S hogy általában milyen élénk üzleti forgalma van Pápának, több dunántúli város mintájára épen az osztrák örökös tartományok felé, erre csak azt említjük meg, hogy a pápai céhek szabályzataiban a kiszabott illetékek, büntetéspénzek stb. igen sokszor bécsi dénárban, bécsi fillérben vannak megállapítva, ami az osztrák pénznek itteni közkeletűségét bizonyítja s ez szükségképen utal az élénk kereskedelmi összeköttetésre, mely az osztrák tartományok és Pápa között fennállott. FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE : DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Mindezt pedig azért mondtuk el, mert úgy képzeljük, hogy Pápa reformálása, hasonlóképen, mint a többi kereskedő és ipari városokban — épen ezen a réven is történt. Az ipari cikkeket messze földre széthordó pápaiaknak alkalmuk volt megismerni a reformájció eszméit, azokat magukkal hozni Pápára, itt elhinteni s abban lassan-lassain megerősödni. S ha ehhez még hozzájött egy Bálint pap reformátoroskodása, minden esetre még több esély a reformáció befogadására. S amit a pápai ifjaknak bécsi tanulóskodásáról említettünk, ez csak erősítheti az elmondottakat. Bécs a középkor végén a humanizmus egyik fészke, a humanizmus pedig a reformáció útkészítője. Bécsben tanuló humanista pápai ifjak jó erősségek a reformáció szempontjából Pápa számára. És van még egy lehetőségünk az elmondottakkal kapcsolatban, bár erre már szórványosak és nem is elégségesek a támpontjaink sem, de mégis megemlítjük ezt is. Ez pedig az, hogy hazánkban az iparosok és kereskedők igen sok helyen idegen s főleg a német nemzetiségből kerülnek ki. Ez könnyíti meg a Szepesség reformációját, hiszen a nemzetiség s a nyelv révén a különben is fennálló üzleti összeköttetés könnyű találkozást biztosít a német reformációval. Ez igazolja Sopron és Pozsony gyors reformációját is. Kérdés, hogy a pápai' kereskedők * és iparosok között ía reformáció korában voltak-e német illetve idegen ajkúak is. Később bizonyos, hogy voltak, de akkor már igen erős kicserélődés mutatkozik s épen az ellenreformációval kapcsolatos az elnémetesedés. Az egykorú oklevelek átnézése mégis amellett bizonyít, hogy igenis vannak Pápán a reformáció századában idegen nevű iparosok. Egyidőben Rausser, máskor Hencz nevű főbírája is van Pápának a XVI. század folyamán. A céhleveleket aláíró öreg mesterek között pedig kerül egy Hajdán, Perneszkó Jóra, Chor,, Swatko, Helmes, Jankovics, Gerhard, Dusánszky nevű is. Ez még kevés lenne ahhoz, hogy ebből általánosítsunk. Ellenben a többi előforduló nevek igenis jó magyar hangzásúak. Bár az is igaz, hogy a kor magyar és latin nyelvű okmányaiban legtöbbször csak keresztnév szerepel, vezetéknév gyanánt pedig az illetők mestersége használtabb: Molnár, Kovács, Borbély, Csapó, Mészáros stb. Ami mellett fel nem jegyzett nevük lehetett éppannyira magyar, mint német is. De ha ez utóbbit figyelmen kívül hagyjuk is, az minden kétségen felül áll, hogy az ipar és kereskedelem oly eszközök lehettek a pápai reformáció elterjedésében, amelyek révén a reformáció megindulásának az időpontját el lehet képzelnünk mindjárt a németországi reformáció megindulása után s így még a mohácsi vész előtti időben. (Folyt, köv.)
