Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-10-29 / 44. szám
Negyvennegyedik évfolyam. 44. szám. Pápa, 1933 október 29. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI R EFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE------------------------------------------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. •• •• ----------• •-------------FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA) FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Pápai város reformációja* Ez a nap az emlékezet napja. Emlékezünk Istennek ama kiválasztott embereire, akik visszavezették az emberiséget az evangélium világosságára. Gondolatban ma megjelenik előttünk Luther, Zwingli, Kálvin alakja. Halljuk szavukat, csodáljuk nagy munkájukat s dicsőítjük érettük Istent. Aztán, mint egy hatalmas képtárban, úgy váltakoznak előttünk az ő munkájuk nyomán megindult nagy szellemi mozgalomnak, a reformációnak a jelenetei. Lutker elégeti áz átokkal fenyegető pápai bullát, megáll a wormsi birodalmi gyűlés előtt, Kálvin ott görnyed íróasztalánál, késztil az Instiíutio, Faréi kényszeríti őt a Genfben maradásra, vissza űzi a úrasztalától a fegyveres hitetleneket . . . egyre változik a kép, a színek sokasodnak, ragyognak, vagy sötétednek,' a formák egyre változnak. Kereső, kutató pillantással még egyebet js szeretnénk látni. Magunkra tekintünk, itthoni színeket, hazai formákat keresünk. A reformáció emlékünnepén emlékezni akarunk a mi magyar őseinkre is. E másfélszázados puritán templom boltíve alatt szeretnénk meglátni a mi pápai őseinket is. Mik történhettek itt e városban akkor, mikor a reformáció tisztító viharja végig zúgott nemzetek és országok felett? Négyszáz esztendő sűrű ködfátyolát bontogatjuk. Poros Írásokat, elfakult betűket akarunk életre kelteni, megszólalásra bírni, hogy mondják el nekünk őseink életét ... a pápai reformáció történetét. Mint egy csendes, halkszavú öregapó meséjében alig-alig tudunk összefüggést találni, úgy vagyunk múltúnkkal is. Egyszeregyszer fény villan, belevilágít a sötétbe, hogy szemünk is káprázik s utána még sötétébb feketeség borúi körénk. Máskor halvány, pisla mécses birkózik a rengeteg éjszakával, elmosódó körvonalakat mutatva csak. A régmúlt alakjait, eseményeit visszaidézni megközelítőleg is alig tudjuk. Adatok, ha voltak is, elpusztultak. Emlékek rommá lettek, hogy új épületeknek adjanak helyet. S aki össze akarja szedni ezeket az adatokat, olyanformán jár, mint mikor valaki házépítés közben egy régmúlt kor épüie ének falaira bukkan. Bizonyos, hogy ott épület volt, de hogy milyen lehetett, nincs többé mód a pontos restaurálásra! Pápa városának reformációjáról is egy-egy adatunk van csupán, amelyek sejtettik az épület egykori hatalmas arányait, de belőlük többé egészet összeállítani legfeljebb csak a képzelet tud, a maga fantáziája szerint. Pápa reformációjának megindulása egyesek szerint 1522-re, mások szerint a mohácsi vész utánra, a ki* Irta és-a Tóth Ferenc Kör 1932. évi reformációi ünnepén felolvasta dr. Tóth Endre theo!. igazgató. alakult nézet szerint pedig 1531-re tehető. A reformátor a hagyomány szerint egy Bálint nevű pap, pártfogói pedig élőbb Thurzó Elek kir. kincstartó, majd Enyingi Török Bálint voltak. Hivatkozik a történelem a pápai főiskola két kis harangjára, melyen ott van az 1531-es évszám, a pápai főiskola törvénykönyvére, melynek bevezetése Szintén az 1531-es évre utal. Tud egy Gyzdawith Péter nevű pápai iskolamesterről, kinek 1534-ből Pápáról írott levelei maradtak fenn, majd egy másikról, aki 1543-ban még Győrbe is átmegy prédikálni s aztán többet alig-alig. Sötétség évtizedeken át! íme, ennyit tudunk Pápa reformációjáról. És még ez a kevés is sok pontjában megtámadható. Sok kérdést tehetünk fel velük kapcsolatban, amelyekre választ is alig kapunk; válaszunk vagy nem kielégítő, vagy ami még vigasztalanabb, a válasz még nagyobb zavart okoz, még nagyobb homályban hagyja az egyes kérdéseket. Sem a hely, sem az idő nem alkalmas most itt arra, Fogy foglalkozzunk ez adatokkal bővebben. Hisz az adatok sok, vagy kevés volta amúgy is csak a történet külső kereteire utal. Egy néhány vonást ad a kép kontúrjából, mely művészt, vagy kontárt vár, aki a maga szegényes, vagy gazdag fantáziájával megpróbálja kitölteni e hézagokat; meg akarja festeni magát a képet. Próbáljuk meg mi is. Elképzelni a reformáció munkáját Pápán. Az általános kereteket ismerjük. Egészítsük ki most más vonásokkal, más sziliekkel, hadd alakuljon valamelyes kép előttünk. Ha a reformáció itteni lefolyásának belső képét el akarjuk képzelni, képzeletünk két irányba vezet. Az első meggondolásunk magára a városra, a másik az itt levő várra utal. Bár e kettő közt kapcsolat áll fenn. Pápa városának a lakossága a középkorban főleg királyi udvarnokokból állott, vegyül ez a lakosság az uradalomhoz tartozó jobbágyakkal1 s laknak itt nemes emberek is. A jobbágyak ■ meghatározott foglalkozást kénytelenek űzni, amit az úrbéri terhek rárónak. A királyi emberek vadászok, halászok, a nemesek pedig vagy birtokosok — (több majorság u1. n. villa van a’ környéken, mint a Hodoska, Bőről Tő, Agyagtik, Belle rszeg, Zemlér, Pordán, Kisgyimót stb., melyek egy-egy nemes család birtokát képezik, részben1 utóbb az uradalom birtokába kerülnek, — de számosán vannak a királyi emberek között és a nemesek között is iparosok és kereskedők. (Folyt, köv.) — A Református Figyelő dr. Ravasz László és Farkas István püspökök közreműködésével a magyar reformátusság értelmisége számára Miskolcon, november 4—5. napjain országos konferenciát rendez. Részvételi díja két napra 10 P. Jelentkezni e hó végéig kell Muraközy Gyula budapest-kálvin-téri lelkipásztornál.
