Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-09-17 / 38. szám
Negyvennegyedik évfolyam. 38. szám. Pápa, 1933 szeptember 17. DUNARTDLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE----- — - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. - — --------------FELELŐS SZERKESZTŐ : DR, PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Részletek a püspöki jelentésből. Egyházkerületünk püspöke elkészítette évi jelentését az egyházkerületi közgyűlésre, mely az egyházkerület alkotó tagjainak már meg is küldetett. A 31 oldalra terjedő évi jelentés felöleli egyházunk s közelebbről egyházkerületünk múlt évi életének fontosabb mozzanatait £ teljesen tájékoztató képet nyújt úgy az egyházi életről, mint egyházunknak az államhoz való viszonyáról, vagyoni helyzetéről, más felekezetekkel való viszonyáról és külföldi kapcsolatairól. Ezúttal célszerűnek találjuk a jelentésből egyes részleteket ragadni ki, azokat, amelyek aktualitásuknál fogva lapunk olvasóközönségének figyelmére joggal igényt tarthatnak. Az államhoz való viszonyunkról szóló részben Püspök űr a következőket írja: »Anyagi téren — fájdalom — az a jó viszony, melyben egyházunk a kormányhatalommal áll, nem eredményezhette legégetőbb szükségleteink megfelelő kielégítését sem, sőt az államháztartás helyzete minden vonalon és így szükségleteink fedezésénél is további redukciót tett szükségessé. Különösen fájdalmas ez lelkészeink és tanítóink szempontjából, akik egyre nagyobb nehézségekkel kénytelenek megküzdeni s akik közül főképen a gyermekeiket taníttató lelkészek és tanítók vannak szánalomra méltó súlyos helyzetben. A mélyen lecsökkent gabonaárak meílett .természetbeni járandóságuk nem elégséges arra, hogy gyermekeik taníttatásáról megfelelően tudjanak gondoskodni, az államtól pedig nem kapják meg azt a segélyt, amelyet állami törvényeink értelmében teljes összegben meg kellene kap niok s így valósággal a legsúlyosabb helyzet elé vannak állítva a kibontakozásnak minden reménye nélkül. Csak általános gazdasági fellendülés enyhíthetne nehéz helyzetükön, amely után egész nemzetünk oly sóvárogva tekint.« Az egyházi életről szóló részben az egyházi adózással kapcsolatban, hivatkozva az egyházi _ adattárra, a következőket olvashatjuk: »A gazdaságilag nyomasztó idők hatása megmutatkozik az egyházi adózás terén is, amely a lefolyt évben is körülbelül az előző évi keretekben folyt be, t. i. a készpénzadónak 59%-a, a gabonaadónak 84o/0-a. Ez a 25% különbség a készpénzadó és gabonaadó között igazolja egyházunknak álláspontját, hogy az adózást nem helyezte tisztán készpénzfizetési alapra, hanem •meghagyta a gyülekezetek legnagyobb részénél a terménybeli járandóságot. Most, mikor hazánk pénzügyminisztere belátva azt, hogy a lakosság készpénzfizetést alig tud teljesíteni, ellenben gabonában szívesen lerójja .a maga adóját, a hátralékokra a gabonabeszolgáltatás lehetőségét léptette életbe, igazolva látjuk egyházunk eljárását s úgy gondoljuk, hogy a készpénzbeli felgyülemlett adóhátralékok egyházközségeinkben is gabonában volnának leróhatok, amelyet különösen a mai rendkívül jónak nevezhető termés mellett híveink minden zúgolódás nélkül teljesítenének. Mint jellemzőt említem fel, hogy gabonakivetésből a belsősomogyi és őrségi egyházmegyében 97 o/0, a pápai egyházmegyében Q5%, a drégelyp,alánki egyházmegyében 88% folyt be, tehát olyan összegek, melyek majdnem elérik a teljes kivetést. Egyházmegyéinknek és egyházközségeinknek figyelmébe ajánlom a pénzügyminiszter úr eljárásának utánzását, amivel lehetővé tennék, hogy a mult évekről vezetett hátralékok megszűnjenek s egyházi életünk súlyos tehertől szabaduljon meg.« Az iskolai ügyekkel foglalkozó részben beszámol Püspök úr a lelkésztanító képzésről, majd rámutat arra a súlyos helyzetre, melyben a taníttató szülők, főkép a lelkészek és tanítók vannak s felhívást intéz az egyházkerület tehetősebb tagjaihoz, hogy adományaikkal tegyék a taníttatás terheit elviselhetővé. Ez a két részlet a következőkép hangzik: »Pápai theol. akadémiánkon az előadások rendben folytak s épen úgy a kollokviumok is, bár az utóbbiak tekintetében az a körülmény, hogy főkép a III. évet végző papnövendékek most szerezték meg a tanítói oklevelet, a kollokviumokra azzal a hatással volt, hogy a tanári kar egyeseknek kénytelen volt az őszre megadni az engedélyt a kollokvium letehet és e végett. Ez a hátrányosnak látszó tünet azonban semmi esetre sem ér fel azzal az előnnyel, hogy úgy a II. éves növendékeink a különbözeti vizsga letevésével, mint III. éves növendékeink az oklevél megszerzésével egyházunknak a kis gyülekezetek fenntartása érdekében folytatott küzdelmét a maguk részéről tehetségük szerint támogatták. A vizsga eredményeként 10 új okleveles tanító-theologusunk van, vagyis a mult évben képesített 8 okleveles tanítóval együtt 18. Törpeiskoláinkat immár nem fenyegetheti a bezárás veszedelme, s nem kell híveinknek gyermekeiket más felekezet iskolájába küldeuiök. Ez idő szerint is öt gyülekezetünk van, ahol okleveles taiiító-segédlelkészek végzik a gyermekek elemi iskolai oktatását. Amily örömmel említem fel ezt az egyházunk életében olyan fontos körülményt, époly sajnálattal kell megemlékeznem arról, hogy a válságos idők jelentékeny mérvben csökkentik tanulóinknak és pedig úgy a két gimnáziumban, mint a nőnevelő-intézetben és a theol. akadémián tanulóknak megfelelő megsegítését. Különösen érezzük ennek a segélynek szükségességét, ha lelkészeink és tanítóink súlyos anyagi helyzetére tekintünk, mely szinte * lehetetlenné teszi reájuk nézve gyermekeiknek taníttatását. Főiskolánk ez évi költségvetése, amelyről vagyoni ügyeinknél szólok részletesebben, két ponton is csökkenti a tanulók által eddig élvezett segélyt, a közvetlen segélyezés terén eddig nyújtott 6000 pengő helyett, amelyből theologusaink és gimnáziumi tanulóink 3000—3000 pen-
