Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-09-03 / 36. szám
1933. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 145. oldal. zom a legnagyobb ellenállással is. De ez a pásztori munka a legnélkülözhetetlenebb. Az ezernyi kísértéssel küzdő ifjúnak van a legnagyobb szüksége az én baráti kezemre s amit sehol soha el nem mondhatok, az ifjúsági 'egyesületben, részint vidám órák kedves percein, részint az ige komoly fénye mellett feltárhatom leplezetlenül. Sok munkát kíván, de kedves gyümölcsöt igér. Megnyugtat, hogy nemcsak a mának dolgozom, mert »Akié az ifjúság, azé a jövő!« A legnehezebb munkatér a gyülekezet magja, a mai gyülekezet. Az a nemzedék, amelyen végigszáguldott a közelmúlt idők minden viharja s amelynek apáitól örökölt komoly kálvinista hitét először a háború szenvedései, majd a forradalmak, egyszer a jólét s most a nyomorúság kísértése tépték meg. A hideg, fagyos közöny, a sokszor ellenséges rosszindulat miatt, — amivel itt találkoznom kell, — nem egyszer tűnődve állok meg: mit cselekedjem? Ám itt vannak a betegek, a gyámoltalan özvegyek-árvák és szűkölködő szegények, mint az én pásztori munkám e téren kínálkozó áldott alkalmai. Gyülekezetem beteg tagjait, különösen a súlyos betegeket, hívás nélkül szoktam meglátogatni. Távozásom előtt előveszem bibliámat s néhány vigasztaló ige olvasása után, imádkozom a betegágy mellett. Bizonyságot tehetek róla, hogy nincs felemelőbb és megrendítőbb szolgálata a lelkipásztornak, mint amikor templommá lesz a betegszoba s a halál révén álló könnyek között mondja el sokszor utolsó, útrakészítő imádságát. Ez a szolgálat sosem arat hálátlanságot; az ilyen család mindig köszönettel és jóérzéssel emlékezik a biztató szóra, vagy az eltávozott kedvesnek adott lelki utravalóra. A betegek közt végzett áldott lelki munkával ■ rokon a szegények ügyének felkarolása. Ez az a munkatér a gyülekezetben, ahol a hívek cselekedettel is megmutathatják a hitüket s ahol a szegények a hit erejét, a lélek munkáját, kézzel fogható eredményekben szemlélhetik a segítő szeretet jószivű adományaiban. Erre visz el a gyülekezet jerikói útja, amelyen ma igen sok a segélytváró sebesült. S ennek a képe mutatja meg a leghívebben, mennyit ér a gyülekezet hite; hogy kegyeskedő léviták, gőgös farizeusok, vagy irgalmas samaritánusok járnak-e a templom felé vezető ösvényen? Az ideális megoldás az állandó szegénygondozás volna. Ám ennek hiányában, az alkalmi adományok gyűjtése is áldott lelki haszonnal jár. Sok önzéssel, begombolt, kérges szívvel kell itt harcot vívni, de célunk elérésében, különösen manapság, egyik leginkább nélkülözhetetlen segédeszköz a segítő szeretet gyakoroltatása és megéreztetése. Szótanom kell még a hitélet ébrentartásának egy hathatós eszközéről, a hívek házanként való meglátogatásáról. Nagyobb gyülekezetben szinte kivihetetlen, hogy a lelkész ezt mindenütt személyesen gyakorolja, pedig a jó pásztor eszményképe ezt is maga után vonja. Jézus is: széjjel' járt és úgy cselekedett’ jót. Áldott alkalom ez arra, hogy a pásztor előtt megnyíljanak a szivek s megismerhesse azokat a lelki sebeket, amikre az Ige napsugara gyógyító balzsam lehet; ami úgy, mint a családi hajlékban, sehol másutt nem adódik. Vallásos estélyek, különböző alkalmi gyülekezések nevelő hatásáról nem szólok külön, hiszen ez a legelemibb pásztori tevékenység mindenütt gyakoroltatik. De rá kell mutatno-m a gyülekezet közönyének felébresztésénél egy felbecsülhetetlen segédeszközre, amivel a gyülekezet plénülmára gyakorolhatunk hatást: a nagy alkalmak megragadására. Feledhetetlen az a benyomás, amit például egy karácsonyfa ünnepély gyakorol a hívők seregére, ahol a kisgyermekek, az anyák által összeadott szeretetcsomagok által nyernek kedves karácsonyi örömöt. Nem lehet leírni azt a felemelő hatást, amit gyülekezetemben az anyáknapja váltott ki. Felbecsülhetetlen lelki haszonnal járt a körzeti ifjúsági konferencia, melyen Dobos Károly, az ifjúság istentől küldött apostola, olyan üdítő hatást gyakorolt a telkekre, mint a májusi eső a szomjas mezőkre. S most végezetül rá kell mutatnom az egyházi tisztviselők s a gyülekezet intelligens tagjainak jé példájára. Last but not least — mondja az angol; végső, de nem utolsó eszköz ez! Talán ezen is kellett volna kezdenem. »Orvos gyógyítsd meg magad! Ez az alfája minden pásztori és igehirdető tevékenységemnek. Klasszikus szépséggel szegezte le az idevonatkozó igazságot Kiss Zoltán nyárádi lelkésztárs a Református Figyelőben. S én csak annyit akarok még erről mondani, amennyit a tapasztalatból, mint jó tanulságot szereztem. Nem lehet felmérni azt a jó hatást; amit a közvasárnapi gyülekezetből kivált az a perc, amikor a rendszeresen templomba járó ref. jegyzői kar s ref. állatorvos, családjával együtt, bevonul a templomba; vagy amikor az áldozatkészség megmutatásánál ugyanezek az elsők között vannak. Ezek az úgynevezett világi papok, akiknek e célra megnyerése nem lehet utolsó gondja a lelkipásztornak. S hadd javasoljam tisztelettel, hogy mielőtt tanácsbírót s egyéb világi tisztviselőt választunk egyházmegyére, kerületre, konventre, nézzük meg a jelölteket — minden esetben — erről az oldalról is. Az eislebeni Luther-hét. Nov. 10-én 450-ik évfordulója lesz Luther Márton születésének. A nagy reformátor, Isten ez áldott (eszközének szülővárosa, Eisleben az aug. 19—27-én tartott Luther-hét keretében méltóképen igyekezett áldozni nagy fia emlékének. A város maga is ünnepi külsőt öltött ez alkalomból, hogy illő keretet adjon az ünnepségeknek. Az ünnepi alkalom sikerüléséért mindent elkövetve szorgalmas előkészületek után nemcsak a tulajdonképeni Luther-emlékhelyek (különösen a házak, ahol született s meghalt, a templomok, ahol megkeresztelték és utoljára prédikált, emlékszobra, amely az »Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen. Ámen« mondásakor ábrázolja a reformátort) fogadták Luther-emlékeikkel a látogatók százait és ezreit, hanem a hivatalok,, magánházak ablakai is tele voltak Luther-képekkel, szobrokkal, régi kiadású bibliákkal, énekekkel s ami csak összefüggésbe volt hozható Lutherrel, a reformációval, eddigi Lutherünneplésekkel, az mind előkerült, elősegíteni az ünnep sikerét. A gazdag programmá Luther-hét a város polgármesterének megnyitó beszédével kezdődött meg. A különböző alkalmakkor tartott üdvözlő s méltató beszédek mellett a minden napra eső programmból megemlíthető a Luther-film, ének- s zenekarok közreműködése, ifjúsági nap, az Ev. Szövetség, az ev. nők gyűlésezése. Volt ünnepi felvonulás is (6000 résztvevővel, csaknem egy óráig tartó), amelynek első része Luther Eislebenbe való behozatalának történeti pillanatát jelenítette meg, (1546-ban pár héttel halála előtt a
