Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-08-06 / 32. szám
Negyvennegyedik évfolyam. 32. szám. Pápa, 1933 augusztus 6. DDNABTÜLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI R EFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE •---------------------------------------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. -------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Csajághy Károlynak, a veszprémi ref. egyházmegye gondnokának székfoglaló beszéde. Ez a munkára toborzó felhívás az én első lejtésem erről a helyről. Azért'állítottam be pedig ezt a kérdést útjára induló egyházmegyei gondnoki működésem tengelyébe, mert az a hitem, az a meggyőződésem, hogy ez a kérdés egyházi életünk elevenébe vág, annak megoldása eredményeiben és kihatásaiban exisztenciális jelentőségű, szükségét éreztem ezért annak, hogy a vigyázó szem nyitva tartásával, de a munka elvégzésének és eredményének mérlegre vetésére való elszánással is ráirányítsam arra a figyelmet. Én tudom, hogy van fontossága és szerepe az egyházban a jó adminisztrációnak, a szent tized számbavételének, a jelentések és jegyzőkönyvek pontos elkészítésének; a jórendhez ezek a külsőségek is hozzátartoznak; de azt is tudom, hogy ahol csak ebben és az egyéb törvényszabta teendők építőlélek nélkül való elvégzésében merül ki az egyházi élet, ott lassankint elsorvad és megfogyatkozik a lélek, elhalkul a meggyőződés hitvalló bizonyságtétele s a megszentelődött, de műló életek helyébe nem támad ’megszentelődött űj életeknek űj nemzedéke, pedig mindig ezeknek a hívő életeknek áldott magvetéséből, áldozatából és martiriumából termékenyült és újult meg az egyház belső világa s ezek ható ereje révén lett szebbé, nemesebbé és bensőségesebbé az egyházak élete s gazdagabbá azokban a lélek. A lélek »egyházává való átformálódás legyen hát előttünk a kitűzött cél, ezé legyen a szivünk verése, az áldozatunk, a verejtékünk, — azé a lélek egyházáé, mely tűrőbbé, jobbá, szentebbé, erősebbé és gyengédebbé teszi az embereket, mely nem fanatizál, nem tanít gyűlöletre, nem uszít .gőgre és megvetésre, hanem ajándékozó kezében hordja és hinti szét termő magvakul az egy Atyának gyermekei számára eltétetett megértést, testvériséget és békességet. Ezt a megértést, ezt a testvériséget és ezt a békességet hirdetem, vallom és erőm mértéke szerint életem példájával is igyekezem megbizonyítani befelé gyülekezeteink minden kicsinye-nagyja, hitünk minden cselédei iránt; — de hirdetem, vallom és megbizonyítani igyekezem ezt a tesvéri megértést és békességet egyházunk falain kívül élő azok iránt a magyar testvéreink' iránt való viselkedésemben is, kik más templomban, más szertartás szerint imádják az örökké való Istent; hirdetem, vallom pedig ezt az örök evangélium, örök szeretet parancsa alapján, mely gyarló emberi bölcselkedéstől független Alfája és Omegája az emberi társas együttélésnek. Hangzik felénk, különböző felekezetekhez tartozó testvérek felé az égi szó, mint hangzott a pogány százados hívásával szemben vonakodó Péter apostol felé: »Amit Isten megtisztított, te azt ne mondjad tisztátalannak« — és hangzik felénk a Szentlélek által megvilágosított Péter bizonyságtevése is: »Bizonnyal látom, hogy Isten nem személyválogató, hanem minden nemzetségben kedves néki akár kicsoda-, aki őtet féli és igazságot cselekszik« (Csel. 10:15, 34. és 35. v.). Távol tartom magamtól az írás emez útmutatása szerint azt a vakmerőséget, hogy kárhoztassam azokat, kik nem ügy gondolkoznak, mint én; hitem, meggyőződésem tévelygő, vagy igaz voltának megítélése sem tartozik azonban gyűlöldökő emberek gyarló megítélése alá, ezekért való megostoroztatást és megaláztatást tűrő és alázatos lélekkel csak a ióságos Isten igazságos és irgalmas ítélete alapján tűrök és szenvedek el. * Ezzel a lélekkel, ezzel a cselekvésre való elszánással ajánlom fel az én maradék erőmet és a szolgálatnak ezzel elvégezhető mértékét a nt. egyházmegyei közgyűlésnek s rajta keresztül református anyaszentegyházunk ezen egyházmegyébe bekebelezett gyülekezeteinek is lelkem mélyéből fakadó köszönetét mondva azért a bizalomért, melyet irányomban az egyházmegyei gondnoki tisztre való elhívásban nyilvánítottak. Hálás és meleg szívvel köszönöm a nt. Esperes úrnak azokat a lelkembe markoló és oda be is zárt meleg szavakat, melyekkel engem köszöntve érdememen felül kitüntetni szíves volt, — szabad legyen ezeket nekem egy meleg testvéri kézszorítással viszonoznom, e kézszorításhoz azonban azt a kérést is hozzáfűznöm, hogy a reám váró szolgálat betöltésében számíthassak a mindnyájunk számára nagyon értékes cselekvő erélyére és kormányzói bölcsességére és arra is, hogy tapasztalatainak gazdag tárházával, hitének ingadozást nem ismerő erősségével az én tájékozatlanságomnak és gyengeségemnek az alkalmak idején jöjjön segítségére. Erre a megértő és egyházi közéletünk szolgálatának ügyét előbbrevivő támogatásra szabadjon még kérnem az egyházmegye nagyrabecsült tisztikarát, egyházmegyei közgyűlésünk minden alkotó tagját s a gyülekezeteinkhez tartozó minden református testvéremet is. Amikor ismételten teljes tisztelettel és hálával mondok köszönetét a bizalomért, mellyel engem kitüntetni méltóztattak, arra kérem a seregeknek Urát, a jóságos Istent, hogy adjon nekem erőt, tehetséget, hűséget és buzgóságot, hogy erre a bizalomra méltó is lehessek, de felemelem hozzá az én szívemet az én szenvedő, de a szenvedések próbáján keresztül megújulni kivánó református anyaszentegyházamért is az éneknek imádkozó zengésében: „Áldd meg, Úristen ! a te népedet, Kik téged szeretnek; Tartsd meg közöttünk a gyülekezetei!“ (Vége.) (8. dicséret 3. v.)
