Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-07-30 / 31. szám
1933. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 125. oldal. Jaj volna nekünk, ha erre a kérdésre nem mernénk egy elszánt, kemény és határozott »igen«-nel felelni. Ha pedig csak ez a félre nem érthető »Igen« a feleletünk, akkor induljon el útjára nem holnap, de ma, nem a következő, de a jelen pillanatban egyházi életünk minden vonatkozásaiban, minden elgondolásunkban és tervezgetésünkben az a missziói munka, mely ezt az újjászületést, mint Ígéretes termést hozza meg arra a magvetésre, melyet a parlagon maradt, gyommal felvert, vagy bemohosodott lelkek ugarának feltörésével, megmunkálásával és bevetésével végez. Minden gyülekezetünkben — Istennek hála! — van egy kicsiny sereg, mely nemcsak öröklött tradíciók előtt való konvencionális meghajlásból vallja magát református keresztyéninek, hanem lelki átélés és belső megtapasztalás alapján lelkiszükségképen érzi, hogy szíve vérével van elpecsételve, az élő Krisztus, az élő Isten szolgálatára s a hozzá egész életre való hűségre. Ez a kicsiny sereg érzi, tudja, hogy minden, ami ebben a világban szépség, jóság, szentség, hűség', gyöngédség, igazság és áldozat: az evangélium örömüzenetéből, az élő hitű anyaszentegyház szent szolidaritásában és közösségében árad be a világba, embermilliók tömegéletébe, a családok életébe s az egyes ember belső életébe is; — ez a kicsiny sereg érzi, tudja, hogy az ő élete számára az anyaszentegyház és annak intézményei, — a küldetést híven betöltő pásztorok, tanítók, őrállók feddő, építő, tanító és tanácsoló munkái áldott ajándékok, melyeket a maga élete számára mikor elfogad, viszonzásul azért hűséggel és áldozattal tartozik. Az a meggyőződésem, hogy ez a kiválasztott szent mag, ez a kicsiny sereg van hivatva arra, hogy a kovász szerepét töltse be és ható erejével megtöltse és . megélessze azt a kisebb-nagyobb keletien tömeget, mely hitében meggyengült, egyháza iránt való hűségében akár sértett hiúságból, kövérszívűségből, akár az anyagiak habzsolásában való tehetetlenségből, akár idegen eszmék áfiumától származó bódulat behatásaitól, vagy talán azért fogyatkozott meg, mert életének valami nagyobb válságában nem volt mellette, nem volt vele a verejtékét, vagy könnyét letörlő simogató kéz és a segítő jószándék. Induljon el hát küldetése betöltésére minden gyülekezetünkben ez a szent mag, ez a kicsiny sereg; szálljon azzal táborba minden hűséges református lélek, kit egyházi és lelki életünk megújulásának forró vágya éget; legyenek ott az élen, akiket az élő Isten tudásnak és képességeknek sáfáraivá tett; különösképen és első vonalban a lelkipásztorok küldetésük, szent elhivatásuk és a szolgálat lelke által vezettetve és indíttatva. Újuljon meg a mi igehirdetésünk nyelvében és szellemében is; legyen az a kor szükségeihez, a mai haladottabb közgondolkodáshoz s a megnehezedett élet kérdéseihez alkalmazott s ezek szövedékeire és útvesztőire a Szentírás fényével rávilágító, s ez az igehirdetés ne végződjék ei a templomban elhangzó Ámennel, hanem kezdődjék újra meg újra a templomon kívül és folytatódjék az igehirdető lelkipásztorok minden cselekvésében és egész életük példájában, — 'ekként lesz hivatásuk és szolgálatuk nélkülözhetetlen a megújuló gyülekezet számára s az újjászületett gyülekezet nélkülözhetetlen szükségtesség és áldás lesz az ezután már lélekben is hozzátartozó hívő sereg számára. A misszió munkájára való ez a toborzó természetesen egyházaink tettekre kész tanítói karához is szól és szeretem hinni, hogy ebben a munkában lelki indításaik erejénél fogva is odaadó munkatársai lesznek lelkipásztoraiknak és mindazoknak, kik ebben a munkában hittel, hűséggel és erejük javával részt kívánnak venni. Ennek a missziói munka harcos seregének rá kell tenni kezét végre az eke szarvára, gyógyító szándékaival és cselekedni akarásával rá kell tapintani a bajok ütőerére; szembe kell néznie határozott tekintettel az egyház szociális feladati megoldásában elénk meredő problémákkal, melengető ölébe kell venni gyermekeink, iskolás és már azon kívül álló ifjúságunk lelki gondozásának ügyét; segítő, féltő, aggódó és tanácsoló figyelemmel kell odaállani melléjük az ő habozó és ingadozó lépéseik támogatására; megállást és visszafordidást parancsolva, ha ezek a lépések a bukás örvénye felé vezető útra tévednének el; az űzött, hajszolt élet bajbajutottjai, vagy elesettjei mellé oda kell állania az irgalmas samaritánus leikével és. a megkérgesedett szívek számára is tartogatni kell kezében a szeretet és megbocsátás puha vánkosát. A missziónak ez az útja a mi megújulásunknak, a mi újjászületésünknek egyetlen útja. Lépjünk rá erre az útra Istenben bízó imádságos lélekkel, cselekvő munkára való komoly elszántsággal. Ez az út töretlen út, göröngyös út; elhengerítésre váró, hasogató élű sziklagerincek is, sötét mélységű szakadékok is akadnak rajta; a fojtogató közöny, az élet undokságát bálványozó léhaság, a gyűlölködő sötét önzés Scyllái és Charibdisei, de mégis elérünk a célba, mert nem maradhat el attól a siker, ki szívében Istennel lép rá erre a töretlen útra és hangzik felé mint a kijelentés bizonyossága: a zsoltáríró bizonyságtétele : „Akik biznak az Ur Istenben Nagy hiedelemmel, Azok nem vesznek el Semminemű veszedelemben: Mint a Sión hegye megállnak, Nem ingadoznak.“ — (CXXV. Zs.) (Folyt, köv.) ®@S®®®®@®®®®®®®@®@®®®®®®@®®®®®®®©®@@©®® § VEGYESEK 1 ® ® ©®®®®®@®®®@@®®@®®®@®®©®®@®®®@®®®@®©@@@;§) — Egyházkerületünk ez évi közgyűlése szeptember hó 24-én Veszprémben lesz. — Vitéz dr. Bessenyei Lajost, a debreceni ref. gimnázium igazgatóját, az Orsz. Ref. Tanáregyesület elnökét Kormányzó úr c. tankerületi kir. főigazgatóvá nevezte ki. — A megérdemelt kitüntetéshez mi is szívből gratulálunk. — Püspök úr július 28-án fogadta Horváth Endre cserkészparancsnokot, aki jelentést tett a jamboree előkészületek befejezéséről, s a cserkészcsapat július 30-i indulásáról. Püspök úr hosszasan érdeklődött a tábor munkarendje felől, elismerését fejezte ki a cserkészvezetőnek és sok áldást kívánt a csapat jamboree munkájára.
