Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-01-15 / 3. szám
Negyvennegyedik évfolyam. 3. szám Pápa, 1933 január 15. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE . - MEGJELENIK MINDEN V A S ÁR NAP. — FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, | FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ j TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A keresztyén ifjúsági munkáról. Mott János, a mai idők egyik legnagyobb evangelizátora, akinek a működésére nagyon jellemző a párisi egyetemes keresztyén ifjúsági vezetőgyülésen egy jelentős egyházi férfiúnak a kérdése, hogy »volt-e valaha egyetlen emberrel együtt úgy, hogy Krisztusról Iné beszélt volna« — Confronting Young Men With The Living Christ c. könyvében fejti ki gondolatait az ifjúsági munkáról. Az Egyesült Államokban s Kanadában tartott előadásait tartalmazza e könyv, melynek igazságait 50 országban nyert tapasztalata igazolja. Egyetemes és időfeletti megállapításokat tár elénk s így a mi magyar ifjúsági munkánkhoz is, melyet gyülekezeteinkben kell végezni, súlyos alapelveket és mély lelki ösztönzést ad. A londoni Szt. Pál székesegyház melletti nagyi kereskedelmi ház egy kis szobájában, az első ifjúsági helyiségben feltette egyszer a kérdést Williams Györgynek: mi volt a gondolata, amikor az eső csoportot szervezte? Williams ezt válaszolta: »kis társaság, amelyen át mindjobban Krisztushoz vonjuk1 egymást s közössé tesszük a Róla szerzett tapasztalatainkat«. Mott Jánosnál is, jogi tanulmányai közben így kezdődött meg a felfelé vezető élet. Felfedezte egy napon, hogy Krisztus ma is diadalmas Megváltó. A Krisztusban barátok s az egyesületi vezető közös lelki élete megfelelt a lélek mélyéről feltörő kérdésekre, átvilágított a kételyek árnyain, megmutatta, hogy a bűn csodálatos találékonysággal van jelen a világban s Mott János elindult a hadjáratra. Találkozás az élő Krisztussal — ebben foglalja össze a célt. Elsősorban pénz és helyiség az ifjúsági munkához — hangzik ezer oldalról a kényelmesek ajkáról. Világkörutjain látott pompás ifjúsági otthonokat és épületeket, irigyelt organizációval, ezer változatú programmal és minden gyümölcs nélkül. Azt tapasztalta, hogy ahol kezdetben az eszközök voltak a fontosak s azután a főcél, ott meddő maradt a munka,/ ahol pedig elsőnek Krisztusra irányították a figyelmet, ott mindent elértek. Egy helyen panaszkodtak előtte: kevesen vannak, nem kaphatnak a munkába. Kérdezték: hány ember kellene a szervezéshez? Három — felelte Mott — pénz és terem nélkül. Még az adakozásra sem szükséges felhívni a figyelmet, hanem csak Krisztusba oltani a lelkeket, mert amig a legtökéletesebb és örökkévaló adomány a mindenben Neki tetsző életre való törekvés, a »minden« magával hozza az Őérette adott pénzt is. Évek múlva visszatérve virágzó egyesületet talált ott. így kell heroikus lélekkel, a legmostohább helyzetben is jövendőbe látni és munkába állni, követve Whately érsek tanácsát: »ha a hitem hamis, meg kell azt változtatnom, de ha igaz, terjesztenem kell« — kiegészítve Mott által — ha mi illúziókban hittünk, semmi nem fontosabb, minthogy azokat elhagyjuk, de ha az igazságban hittünk, legyünk következetesek és őszinték és feszüljünk neki mindent félretéve az éltető üzenethordozásnak, mert amikor a keresztyén megszűnik evangelizálni, megszűnik evangéliuminak lenni. Az egyesületek megsokasodták már. A tagok száma megduzzadt. A munka minden kontinensen folyik. Mindez magával hozza, hogy megsokasodtak a tapasztalatok is. Életbevágóan mulaszthatatlan, hogy a tapasztalt események és módszerek beépíthetők legyenek a munkába, mely minden haladás alapfeltétele. A keresztyénség múltjában láthatunk közösségeket, melyek elpusztultak, vagy visszafejlődve holtpontra jutottak. Fontos tehát tudni, hogyan őrizheti meg életképességét, lelkesedését, növekedésének hatalmát, hogy ne jusson a külsőség, a gyengeség, vagy meddőség hibáján keresztül a pusztulásba. Mindenekelőtt az legyen a törekvése, hogy megőrizze tisztán evangéliumi alapját és keresztyén karakterét s legyen agresszív módon misszionáló. Mindenkor álljon ellen annak a kisértésnek, hogy világi előny, vagy siker bármiféle motívumáért abban 'a színben tűnjék fel, hogy bizonyos értelemben vallásos, de inkább emberi intézmény, mert ez lenne az agónia kezdete. A munka középpontjában Krisztus istensége és a kijelentés emberfölötti jellege álljon s minden más eszme és tény innen fakadjon, ide vezessen. Nélkülözhetetlen ezért, hogy vezetőinek és befolyásosabb tagjainak személyes tapasztalatai legyenek Krisztusról, mivel minden mozgalomnak a szelleme és jellege végső boncolásban a vezetőkön nyugszik s az egyesület külső tevékenysége az irányítók belső fejlődésétől függ. Egyik legfontosabb kivánalom a szolgálat szellemének a nevelése. A keresztyénség lényege a szolgálat, mert szociális vallás s alapeszméinek tökéletes alkalmazását kívánja emberi viszonylatban. Úgy tanulunk meg Krisztus szerint élni, ha adjuk magunkat másoknak. A vezetőknek nem szabad egyetlen szó, vagy példa alkalmát sem elmulasztani, mely a szolgálatra hiv, mert ha az egyesületben az érdektelen szolgálat elve csökken, azt jelenti, hogy visszafejlődés uralkodik. Viszont a szolgálat elvének megvalósulását soha nem lehet tökéletesnek tartani, amit úgy érünk el, ha állandóan szem előtt tartjuk a kereszt mélységes jelentőségét s követjük a Golgotha útját. Krisztus a legn nagyobb és legtartósabb szolgálat titkát így fejezi ki: »Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem«. A kereszt útja nem áll meg a Golgothán^ ereje életet ad. A nagy keresztyén mozgalmak lelki hatása többnyire saját szférájukon kívül érezhető. A kér. ifj. egyesület sem lehet kivétel ez életszabály alól. Ha igazán szolgálni akar, nem foglalkozik azzal, hogy az érdem a világ tudomására jut-e? Ha valakit az élő Krisztushoz akarunk vinni,
