Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-07-16 / 29. szám
116. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1933. kívül hagyni semmi oly mozzanatot, ahol alkalom kínálkozik arra, hogy a gyermekekkel hitünk igazságait megértessük, hogy kint az életben megállhassák helyüket, hogy ne akadjon közülük egy sem, aki elhagyja ezt a drága örökségünket: a Krisztus Jézustól nyert evangéliumi «igaz hitünket. Úgy kell tanítani és nevelni, hogy hű maradjon ahhoz az egyházhoz, amely világos látást, erőt, reménységet és vigasztalást ad az Isten igéje és a Szentlélek által. Úgy kel! nevelnünk őket, hogy ne szégyeneljék, sőt igaz örömmel tegyenek vallást mindenek előtt a mi hitünkről, ezt mondván: »Én e hitbe vetem minden reménységemet«. »Én főboldogságomnak tartom, hogy az Úr Jézus igaz tudományát vallom.« (Folyt, köv.) Tanító gyűlés. A pápai református egyházmegye tanítóegyesülete 1933 június 12-én tartotta évi rendes közgyűlését a pápai ref. elemi népiskolában Kovács Miklós ig.-tanító elnöklete alatt. A közgyűlésen jelén voltak a püspök úr képviseletében: Fazekas Mihály püspöki titkár, Jakab Áron esperes, Kiss Zoltán t. ii. b. elnök, Horváth Lajos, Lampért Lajos, Neupor Béla és Barabás Árpád lelkész urak, Juhász Imre ny. tan. kép.-intézeti tanár úr és az egyesület tagjai teljes számban. A közgyűlést a 100. dicséret eléneklése és Kiss Zoltán t. ü. b. elnök lélekemelő imája után Kovács Miklós elnök megnyitotta. . Elnöki megnyitójában említést tett a tanítói sérelmekről, amelyek. az elmúlt évben nem hogy szűntek volna, hanem még nehezebbé tették a tanítóság amúgy is nehéz helyzetét. Külön köszönetét fejezte ki az egyházi főhatóságoknak, akik mindenkor nagy megértéssel támogatták a tanítóságot azon munkájában, hogy jogos kéréseik kedvező elintézést nyerjenek. Azon reményének kifejezésével nyitotta meg a gyűlést, hogy a csonka haza feltámadásával egy jobb sors fog felvirradni e haza legmagyarabb fiaira: a tanítókra is. Elnöki jelentésében felölelte mindazon ügyeket, melyek az egyesület életét az elmúlt évben érintették. Megemlékezett az egyházmegye tanítói karában történt változásokról, többek között Árvay Gábor, Horváth Péter és Kis Lajos tanítóknak püspök úr által történt igazgató-tanítókká való kinevezéséről. Ugyancsak az elnöki jelentéssel kapcsolatban búcsúzott el id. Parragh Dezső nagypiriti tanítótól, aki 1933 szeptember 1-ével a nyugalom jól megérdemelt éveibe lép. Az elnöki jelentéssel kapcsolatban a közgyűlés a Dobó-siremlékre való hozzájárulásra nézve úgy határozott, hogy a már megajánlott 50 P-t a síremlék felállításának idején fogja az ORTE rendelkezésére bocsátani. Ezek után Csákváry Ferenc kéttornyulaki tanító lapunkban is közölt értekezését olvasta fel »Hogyan lesz iskolánk református jellegű?« címmel. A nagy alapossággal elkészített és feszült figyelemmel hallgatott felolvasás megtartása, majd Kiss Zoltán t. ü. b. elnök hozzászólása után a közgyűlés az előadónak jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. A közgyűlés a tanítói gyámpénztár ügyeinek tárgyalásával kapcsolatban egy bizottság által készített alapszabály-tervezetet fogadott el, melyet megerősítés végett a nagytiszteletü egyházmegyei közgyűlés elé terjesztenek fel. A pénztári jelentés után közgyűlés megejtette az új tisztikar megválasztását, amikor is egyhangú lelkesedéssel a régi tisztikart bízta meg újra az egyesület ügyeinek további vezetésével, azzal a változással, hogy a betegsége miatt lemondott Lázár Lajos egyesületi jegyző helyett Csákváry Ferenc kéttornyúlaki tanítót választotta jegyzővé. A lemondott jegyzőnek a közgyűlés hálás köszönetét fejezte ki eddigi önzetlen és odaadó munkásságáért. A közgyűlés a Szózat hangjaival ért véget. Csákváry Ferenc egy. jegyző. A veszprémi ref. egyházmegye lelkészegyesülete június hó 29-én tartotta Veszprémben évi rendes értekezletét Szűcs József esperes elnöklete alatt az egyházmegye lelkészi karának, néhány tanítónak és világi érdeklődőnek jelenlétében. A 90. zsoltár 1. versének eléneklése s Bakos Dezső buzgó imádságának elhangzása-után Sziics József esperes mondott megnyitó beszédet, melyben rámutatott azokra az okokra, amelyek a hitélet terén kifejtett munkát akadályozzák és eredménytelenné teszik, amelyek • között első helyen áll a korszellem, amely ma is az, mint ^ Jézus idejében, aki »az övéi közé jött, de az övéi nem fogadták be«. Ma se kell a Krisztus, ma se kell az Isten uralma. Hogy nem kell, nagymértékben hozzájárul a rossz példaadás azok részéről, akiknek jó példával kellene előljárniok. Hogyan legyen hivő, vallásos életű az egyszerű ember, mikor az se az, aki .»tekintély« számba megy előtte? Nem természetes-e a következtetés: »Az urak se teszik, miért tegyük mi?« Az orvoslás módjára rámutatott az az egyszerű ember, aki azt mondotta, hogy az urak rontották el a népet,, az uraknak k,ell megjavítani. A megnyitó beszéd után az ORLE kitűzött tételei kerültek napirendre. 1. Lukács ev. és az Ap. csel. magyar fordításának kritikai ismertetéséről Bakos Lajos szólott, elismeréssel adózván a bibliafordítók nagyjelentőségű munkájának, egyben kifejezést adván azon — általános helyeslésre talált — nézetének, hogy e tétel előírás szerinti kidolgozására gyakorlati lelkésznek sem ideje, sem módja nincs. Szerénytelenség is volna kritikát gyakorolni a bibliafordítók érdemes munkája felett olyanoknak, akik nem rendelkeznek ebben a tudományágban az övékéhez hasonló jártassággal és ismerettel. Gyakorlati szempontból kifogásolja, hogy a bibliaterjesztő társulat a név feltüntetése nélkül hozza forgalomba Czeglédy Sándor Újtestamentumát, s megtörténik az, hogy pl. egyazon iskolában a növendékek kétféle bibliát használnak, ami zavarokra adhat okot. 2. Arany János biblikusságát Kovács Vince és Német János ismertette mindvégig érdekes és lebilincselő előadásban, mely mindkettőjük részéről gondos és alapos tanulmányozás eredménye. Szebbnélszebb példákkal illusztrálták Arany biblikusságát költészetének [nyelvezetében, költői szépségeiben, tárgyai megválasztásában, érzelmi világában, istenhitében és vallásosságában. 3. Mit tehet a lelkipásztor az anyagi romlással párhuzamosan haladó lelki romlás megakadályozására kérdésével Szilassy Sándor, Hölgye Endre és Gáty Ferenc foglalkoztak. Vázolták népünk nehéz anyagi helyzetét, az okokat, amelyek ide juttatták, amelyek között a súlyos közterhek mellett nem utolsó helyen
