Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-05-01 / 18. szám
70. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1932. gátló ténykedéseivel szemben, aminél még azt is meg kell jegyezni, hogy az újrakeresztelők rajongó eszméi is előmozdították az állam és egyház közti kapcsolat meglazulását. Ellenben a kálvinizmus a modern demokráciával szövetkezett, különösen Amerikában, a nélkül, hogy a demokrácia kinövéseit, a tömeguralmat és az egyenlőségi törekvéseket átvette volna. (Folyt, köv.) Dr. Bohatec József. Egyetemes konventünk szerdán kezdte meg évi rendes tanácskozását. A megjelentek között voltak: Baltazár Dezső dr., Ravasz László dr., Antal Géza dr. és Farkas István püspökök, Balogh Jenő, Teleki József gróf, Degenfeld Pál gróf egyházkerületi főgondnokok, továbbá Cziáky Endre, Enyeciy Andor dr., Halka Sándor, Kiss Zsigmond, Török Imre, F. Vargha Lajos, Vincze Elek esperesek, illetve lelkészek, Janka Károly, Kováts J. István dr., Makláry Károly és Medgyaszay Vince egyházkerületi lelkészi főjegyzők, Benedek Sándor, Benedek Zsolt dr. konventi tanácsos, Bernáth Aladár, Bernát István dr., farkasfalvi Farkas Géza, Huszár Aladár dr., szentpéteri Kun Bélé dr., Puky Endre dr., Rácz Albert dr., Szász Károly dr., Segesdy Ferenc dr. Baltazár Dezső dr. püspök-elnök elnöki megnyitójában kizárólag azzal az eseménnyel foglalkozott, amely — mint mondotta — a legmélyebben, a legközvetlenebbül érinti a magyar református egyház egész társadalmát: az egyetemes konvent és az országos zsinat világi elnökének, Dókus Ernőnek lemondásával. Dókus Ernő visszavonulásának gondolata, úgymond Baltazár püspök, „mint döbbenetes váratlanság megrázta az egész magyar református egyházat . . . Hozzá hasonló méretű világi vezérembert elképzelni sem tudunk . . . Csak a feltétlen nagysághoz mért törpeségünket mutatja, hogy Dókus Ernő nélkül pásztor nélkül' maradt nyájnak érezzük magunkat. Egy első helyre hivatott ember egyéniségének vonásait csupán Isten keze válogathatja ki és Dókus Ernő egyéniségének választékosságában, kedvességében, tapasztalataiban, jellemében, érdemeiben, vezéri adományaiban Isten meghálál hatatlan kegyelmi ajándékait látjuk, mindezért a gazdagságért Isten nevét áldjuk. Ilyen veszteségbe belenyugodni csak a koporsóval kényszeríthet bennünket az élet, azért nem is fogunk lemondásában megnyugodni, megragadjuk kezét és nem bocsátjuk el.“ A konvent valamennyi tagja lelkes és meghatott együttérzéssel helyeselt Baltazár Dezső elnök minden kijelentésének, majd Kováts J. István dr. teológiai tanár, konventi jegyző olvasta fel Dókus Ernőnek az egyetemes konventhez intézett búcsúlevelét. Megilletődött csendben Balogh Jenő dr. egyházkerületi főgondnok szólott Dókus Ernő rendkívüli szolgálatairól, amelyekkel agg kora ellenére is áldozott egyházának s indítványozta, hogy a konvent kérje maradásra. Ravasz László dr. püspök és Teleki József gróf főgondnok személyében küldöttséget bíztak meg, hogy ebből a célból nyomban lépjenek érintkezésbe Dókus Ernővel. Baltazár Dezső dr. jelentette ezután az egyetemes konvent gyászát Révész Kálmán dr. püspök halála felett; az új püspököt, Farkas Istvánt pedig meleg szavakkal köszöntötte. Azután titkos szavazással megválasztották Farkas István püspököt a konventi rendes bíróság, a rendkívüli bíróság és a Protestáns Közös Bizottság új tagjává. A protestáns tábori püspökség bejelentette, hogy a honvédelmi miniszter Kéler Ödön tábornokot nevezte ki a honvédség protestáns egyházi szervezetének főgondnokává. Budai Gergely dr. a paróchiális könyvtárbizottság, Enyeciy Andor dr. a missziói bizottság előterjesztéseit ismertette. Görömbei Péter javaslata alapján a konvent elhatározta, hogy az egész földön élő magyar reformátusokkal a lelki kapcsolatot és állandó érintkezést felveszi. Az elnökség megkísérli, hogyan lehetne a szétszórtan élő magyar reformátusságot valamilyen szervezetbe foglalni. Ezután Benedek Zsolt dr. konventi tanácsos referálta a közalap végrehajtóbizottság aktualitásait. Időközben visszaérkezett a Dókus Ernőhöz menesztett küldöttség és annak nevében Ravasz László dr. püspök mély sajnálkozással közölte, hogy Dókus Ernőt minden fáradozásuk ellenére sem tudták lemondásának visszavonására rábírni. . Balogh Jenő dr., helyettes világi elnök, megindultan enunciálta, hogy a konvent ülését, a Dókus Ernő távozása feletti veszteség külső jeleképpen öt percre felfüggesztik. Amikor pedig a szünet letelt, Baltazár Dezső dr. püspökelnök jelentette be, hogy a konvent kénytelen Dókus Ernő búcsúlevelét tudomásul venni, a távozó világi elnök arcképét megfestik a konvent számára, az elhangzott felszólalásokat szószerinti szövegükben jegyzőkönyvbe foglalják, holnap pedig ünnepies búcsúzó-hatáiozatot fogad el a konvent. Az ülés további részében Ravasz László dr. püspök a liturgiaügyi bizottság időszerű kérdéseiről adott számot, Benedek Zsolt dr. konventi tanácsos pedig a közalap és a lelkészi nyugdíjintézet dolgairól tett jelentést. 1932 január 1-én a református lelkészi nyugdíjintézetnek 1047 rendes lelkész, 41 állandó vallástanító lelkész és 34 énekvezér tagja volt. Szentpéteri Kun Béla dr., debreceni egyetemi tanár az énekeskönyv- és a tankönyvügyi bizottság ügyeiről, Kováts J. István dr. teológiái tanár a tanügyi kérdésekről tett jelentést. Az Egyetemes Tanügyi Bizottság elnökévé Baltazár Dezső dr. püspököt, alelnökévé Imre Sándor dr. szegedi egyetemi tanárt, jegyzőjévé Bene Kálmán dr. gimnáziumi igazgatót, theologiai előadóvá dr. Marton Jánost, jogakadémiai előadóvá Sz. Kun Béla dr.-t, középiskolai előadóvá Borsos Károlyt, tanítóképző-intézeti előadóvá Veress István dr.-t, polgári iskolai előadóvá Váczy Ferencet, népiskolai előadóvá Bodor Lajost, vallásoktatási előadóvá Budai Gergely dr.-t választotta. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a tanári fizetéskiegészítő államsegély újabb csökkentéséről értesítette a konvent elnökségét, a nem állami népiskolák államsegélyének csökkentése és a nem állami tanítók helyi javadalma ügyében készített tervezetről tájékoztatta a püspököket. A konvent elnöksége memorandumban fejtette ki a miniszter előtt, hogy az államsegély csökkentése még súlyosabbá teszi az iskolafenntartó egyházak tagjainak terheit és ez a körülmény előbb-utóbb az egyházi iskolák megszüntetésére vezet. Az iskolafenntartási költségek ezzel teljesen az államra nehezednének. Ezenkívül nem lehet megnyugtatóan megállapítani, hogy mindegyik jogosított iskolafenntartót egyenlő arányban kötelezi-e az állam az újabb terhek viselésére. Áz állam mai helyzetében nem kívánja ugyan az elnökség megakadályozni az államsegélyek leszállítását, de ezt csupán a gazdasági viszonyok javultáig tartja lehetségesnek. A konvent ez elfogadott határozata hangoztatja, hogy mély aggodalommal értesül a kultuszkormány el
