Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-03-20 / 12. szám
1932. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 47. oldal. zsálem, kezdete Nisan hó 14, két napos maccóthevéssel időtartama 8 nap; családi vagy nemzeti jellege megszűnt; rendezése: a bárány levágása, főzése a léviták, a vér hintése a papok kezébe került. Föllép az ünnepi ének és zene s az áldás, mellyel papok és léviták a népet megáldották. A Jubileumok könyve hozza a papi irat hézagainak kitöltését: páskhát tartani csak az Ür hajléka előtt lehet; a vágást az est határán kell megtartani s az éjszaka harmadrészéig megenni; mindenkinek részt kell vennie 20 éves kortól fölfelé. A lakománál bor van. Közli Philo és Flavius Josephus tudósításait is; utóbbi írja, hogy ezen az eredetileg csak férfiak által tartott ünnepen nemi és korkülönbség nélkül résztvehetnek Izráel fiai és leányai. Az újszövetségi följegyzések szerint a bárány elfogyiasztása jeruzsálemi ismerősök házánál ment végbe. A korsó vizet vivő embernek a tisztálkodásnál lehetett szerepe. A lakoma lényeges része az ünnepi mártás. A bárány mellett a kehely a benne levő borral elengedhetetlen része a lakomának. Leírja végül a Misnatmktáius páskharendelkezéseit. E rendelkezések a legnagyobb aprólékossággal intézkednek a páskha megünnepléséről, igazolják az evangéliumi páskhatudósításokat — s a jeruzsálemi templom szétzúzásáig uralkodtak. Utolsó fejezete a legnagyobb fontosságú ránk nézve. »A páskha és Jézus utolsó vacsorája« címet viseli. »A synoptikusok — írja ebben a fejezetben — az Úr Jézus Krisztusnak tanítványaival elköltött utolsó ünnepi lakomáját szoros kapcsolatba igyekeznek hozni a páskha-lakomával.« Ő azt vitatja, hogy Jézus nem tarthatott tanítványaival az utolsó napokban páskhalakomát. Hivatkozik a synoptikusok és János kronológiájának ellentétére. Sok más érvet is hoz föl. Érvei közül tényleg kemény dió a Mk. 14:12 és a Jn. 18:28 közti ellentét. Bár utolsó fejezetével én nem értek egyet (lásd Mt. 5:18, amely szerint a törvény minden pontocskája, tehát benne a páskha is, beteljesedik, vagyis Mk. 4:28 szerint fű előbb, azután kalász, hogy az evangéliumban teljes búza legyen), mégis teljes sze- | retettel ajánlom dr. Tóth Lajosnak munkáját, mely- I nek még a rövid kivonatos tartalma is megmutatja, hogy mily széleskörű és mélyen járó tanulmány eredménye a munkája, — minden, a theologiai tudományt szerető olvasónk figyelmébe. Kiss Zoltán. A Bécsi Magyar Történeti intézet Évkönyve. Első évfolyam. Károlyi Árpád közreműködésével szerkeszti Angyal Dávid igazgató. A Magyar Tudományos Akadémia támogatásával. Budapest, 1931. 354 lap, 14 melléklet. Talán még sohasem volt hasonló eset a világtörténelemben, mely annyi alkalmat nyújtott volna egy nemzet történetének és életproblémáinak újabb és igazabb megismeréséhez, mint az Ausztriától való elszakadásunk következtében beállott változás, az, hogy elfogulatlanul és szabadon meríthetünk az eddig előlünk elzárt bécsi levéltárakban, könyvtárakban, gyűjteményekben ismeretet tulajdon múltúnk és életünk hamisítatlan megértéséhez és feltárásához. Az elvont és kutató tudomány soha jobban nem kapcsolódhatnék a nemzet vitális érdekeihez, önmagába vetett -hite lángra Robbantásához, mint ma, mikor a kutatás kiszemelhetné a múltból nemcsak a kémjelentéseket, melyekkel elárasztották az udvart, hanem azt is, hogy annyi szenvedés között mi volt mégis, mely a magyar nemzetet megtartotta a két pogány közt egy hazáért folytatott rettenetes szabadságharcaiban. A bécsi magyar történeti intézetnek gondviselésszerü a hivatása, mikor a legkiválóbb tudósok gárdájával kutat a múlt avarjában az értékek, magyarázatok és megfejtések után. Testes kötetben sorakozik fel tizenhat színes dolgozat, mint reménytnyújtó ízelítő a történeti intézetben folyó teljesítményekről. Immunitás és jurisdicto című tanulmány a jogtörténet fejlődésébe vezet; német nyelven értekezik Konrad Heilig a középkori magyar egyetemekről. Bántó és bosszantó, hogy magyar kiadványban is a latin okiratokban kivétel nélkül Buda (Budensis)-nak nevezett Budát állhatatosan Ofen-nek fordítja, Írja. Nagyon érdekes tanulmány vitéz Házy Jenőé a Jagellók alatti Osztrákokkal való határszéli villongásainkról. Burgenland kérdése már akkor kisértett. Elfriede Reusing német nyelven vezet be II. Lajos király udvarának viszonyai közé. A XVI. századbeli várépítés titkait, technikáját, rendszereit szemléletes képmellékletekkel ismerteti Pataki Vidor. Lukinich Imre közzéteszi az 1614-ből származó kéziratos történetét Tschernembl bárónak, melyben az erdélyi viszonyokat ismerteti. Baráth Tibor a XVII. századbeli közigazgatási költségekről számol be. Konrad Schünemann Mária Terézia 1770/71 -i impopulatiója módszeréről, célkitűzéséről és eredményeiről beszél. A schönbrunni kastély földszinti termeinek falfestményeit mutatja be és magyarázza pompás műmellékletekkel Fleischer Gyula. Nagyszabású tanulmányt irt Mályusz Elemér a magyarországi polgárság lelkületéről és Bécs részéről a magyar nemesség ellen való felhasználni akarásáról. Az irodalomtörténet körébe vág át Reinhold Backmann cikke Grillparzer egy epigrammájának sorsáról. Takáts Sándor Kossuth Lajos ujságalapítási tervét meghiusíttatni akaró intézkedéseket ismerteti. Thim. József a szerb felkelés messziről feszített rugóira mutat rá. Jánossy Dénes az oroszok szereplését adja német nyelven. Salacz Gábor Görgey Artur leveleiből bogozza a tábornok életének későbbi eseményeit. Angyal Dávid a világháború mondott vagy mondvacsinált okai egyikének: a szandzsák vasútnak történetét foglalja össze a boszniai váltságról írt hatalmas áttekintésü, diplomáciai színjátékokat felölelő tanulmányában. — A hatalmas kötet, messzeágazó tudományterületeivel, érdeklődési körének széles sugaraival egységbe fonódik össze, mert minden cikke a magyar gondolatot akarja szolgálni, mikor úgy hámozza ki és dolgozza fel az eseményeket, vagy legalább is az események mögött sorakozó aktákat, hogy a történelem valóban az élet, a magyar élet tanítómestere legyen. Dr. Incze Gábor, ®@®@®®®@ts!)®@®®®®@®®®®®®®®®®®®®®®®@®@©®@® 60 ® | VEGYESEK 1 I@®®®®@®®®®®®®®®®®®®®®@®®®®®®®®®®®®®®®© — Gyászhir. Mély részvéttel értesültünk, hogy chernelházi Chernél Antalné szül. bezerédi Bezerédj Sarolta, f. hó 13-án, életének 73., boldog házasságának 49. évében az Úrban csendesen elhunyt. A megboldogultban Chernél Antal, az őrségi egyházmegye volt gondnoka szeretett feleségét, Chernél Gusztáv alezredes, Chernél Ernő tb. főszolgabíró, az őrségi egyházmegye \ ilági jegyzője, Chernél Margit és Sári felejthetetlen édesanyját gyászolja. Az Úr vigasztalja meg a megszomorodott sziveket a feltámadás reményével. — Március 15-ét a kerületi tanintézetek felemelő ünnepély keretében ülték meg. Délelőtt fél tízkor a ref. templomban tartalmas és lelkesen előadott prédikációt mon-
