Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1932-01-03 / 1. szám

2. oldal

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1932.

pes családok gyermekeinek meg van az az előnyük, hogy nem kényesednek el. Ha emberek akarnak lenni, akkor dolgozniok kell. Zwingliék nem voltak nagyon vagyonosak, de nagy segítségére volt a családnak az anyai nagybátyjuk, egy bencésapát, aki sógora családját szivesen támogatta a gyermekek neveltetésében. Zwingli már korán elárulta, hogy eszes fiú, de semmi különösebb rendkivüliség'et nem vettek rajta észre kortársai. Nagybátyja rajta volt, hogy az unokaöccséböl derék ember váljék. Nem kímélte a költséget, hogy megfelelő kiképzésben részesüljön. Zwinglinek mindene megvolt, hogy tanulhasson, de költőpénze sohasem volt annyi, hogy az rosszra csábítsa őt. 14 éves korában Bécsbe jött tanulni, ahol abban az időben a humanista oktatás egyik gócpontja volt az egyetem. 1498-ban és 1500-ban iratkozott be az egyetemre. Érdekes, hogy a bécsi egyetemnek 1497- ben két, Pápa városából való hallgatója is volt és 1500-ban az itt tanuló magyarok száma 40-re rúgott, köztük ilyen nevek, mint Várady Ágoston, Monoszlói György, Agárdy Péter, Miskolczy Péter. Ki tudja, melyikükkel találkozott a fiatal svájci? A svájciak közül ebben az időben tanult itt Vadianus, később St. Gallen hires reformátora és Glareanus, akik mindketten jóbarátai voltak Zwinglinek és akikkel később is fenntartotta az érintkezést. Ugyancsak ebben az időben tanult itt Faber János és Eck János, a reformáció későbbi hires ellenzői. Még akkor senki sem sejtette, mi lesz ezekből a fiatalokból.

Valószínű, hogy Párisban is tanult, bár ennek látható nyoma nem maradt fenn. Diákköri leveleiből egyet sem ismerünk, életrajzírói nagyon szeretnék, ha valahol párat felfedezhetnének, mert arra számítanak, hogy azok alapján jobban bele láthatnának ifjúkora fejlődésébe.

Diákévei alatt és később is nagyon szerette a zenét. Egyik kortársa szerint tízféle hangszeren játszott és ez irányú képességei folytán csaknem szerzetes lett belőle, mert a kolostorok kapva kaptak a zeneértő fiatalembereken. A baseli egyetemen tartózkodása alatt feltűnt a vitatkozó képessége is, úgy, hogy a dominikánusok meg az ő rendjükbe csábították, de ő ellentállott nekik.

A mai, nehéz viszonyok között élő diák magára ismer az »instruáló« Zwingliben, aki úgy tartotta fenn magát az egyetemen, hogy tanítványokat vállalt. Egy életrajzírója azt mondja, hogy nagy képesség volt benne a tanításra. Valóságos tanári talentum volt.

(Folyt, köv.)

Hodossy Lajos.

Egy áldott munkásságéi és a mostani őrségi nemzedék számára felejthetetlen igazi lelkipásztorral szegényebb lett az őrségi egyházmegye és maradt árván a kercai gyülekezet. Hodossy Lajos kercai munkásságának és szellemi erejének nyarán, 55 éves korában hagyta itt gyülekezetét, melynek oly lelkes papja volt 31 éven keresztül. 1876 október 19-én született Kercán. Az őrségi föld szülötte, Kerca neveltje és saját hazájában lánglelkü próféta is volt. Alig volt valaki, aki annyira szerette volna népét, mint ő. Az őrségi föld benne azt a nemes múltat kristályosította ki, amely ezt a földet magát is széppé teszi és erejét jtt a nemzetiségi háromszögben évszázadokon keresztül veretlenné tette. A pusztuló jelenben e föld múltja adott neki olyan erőt, amely mindig reménnyel töltötte ej és minden kétségben bizakodóvá tette. Népében is mindig a nemes vonást nézte, még ha kirívó volt, akkor se kereste a sötét pontot, nem a gazt tiporta folyton, hanem a nemes rózsát segítette, hogy az maga nyomja el a gazt, nemcsak ostorozott, hanem inkább szelíd kézzel ápolgatott és jól tette, mert csak így lehetett nemcsak prédikáló, de a szó igazi értelmében építő lelkész. Hivatásába lelki finom dispoziciója mellé komoly előkészültséget és értékes tapasztalatokat is vitt. Pápa és Sárospatak tanítványa volt. A gimnázium első hat osztályát Pápán, a két felsőt Sárospatakon végezte el, ugyanitt tett érettségi vizsgát is. A theologia minden évfolyamát szintén Sárospatakon végezte el kitűnő eredménnyel, ahol egyébként testvére, Hodossy Béla tanítóképezdei igazgató családjában második kedves otthonra is talált. A lelkészképesítő vizsgákat ugyancsak ott tette le, lelkészi oklevelet 1899. évben nyert. Segédlelkészi éveit Szatmárnémetiben töltötte el 1898—1900. években, ahol mint hitoktató és mint igerhirdető, egyaránt fényes eredménnyel működött egy városi gyülekezet lüktető életében. Veleszületett rátermettsége mellett innen hozta magával azt a mindig kész és friss szellemet, amely őt alkotóvá és építővé tette falusi gyülekezetében is. Mert 1900. év decemberében a szülőfalu szeretete és rajongása szólt bele az ifjú lelkész terveibe. A kercai két leányegyházas és több fiókegyházas, sok munkát és fáradtságot igénylő nagy falusi gyülekezet hívta haza szülöttjét egyhangú, rajongó szeretettel. Sokat gondolkoztam — szokta mondani —, hogy mitevő legyek, de mégis elfogadta a meghívást és mindvégig minden tekintetben vezetője és bölcs tanácsadója volt annak a gyülekezetnek, amelynek számára már előbb édes atyja az iskolai katedrájáról egész és derék nemzedékeket nevelt fel. A fiú, az ifjú lelkész az evangélium hirdetése mellett, amelynek meggyőző erejű, mélyreható, Istentől elhívott szónoka volt, az alkotó munkát tartotta legfőbb gondjának. Építő munkájában hű segítő társat talált neje, szül. Magyar Rózsában, kivel 1904-ben kötött boldog házasságot. Az alkotás tüze hevítette egészen haláláig és a nyomába lépett eredmények hirdetik áldott emlékezetét gyülekezetében az utódoknak. Kercán egy roskadozó paplakot és iskolát talált, melynek helyére felépíttette az új modern iskolát, tanítólakást és a régi papiak helyére az egyházmegye legszebb papi lakását. Veleméri fiókegyházában a régi alacsony iskola helyett megépíttette az új tágas tantermet és lakást. Szombatfai fiókegyházát leányegyházzá tette új iskola építtetésével és tanítói állás szervezésével. És mindezt nem államsegéllyel, hanem gyülekezetei saját anyagi erejéből hozta életre. Azok az új iskolák voltak szivének legfőbb gondjai, amelyekben hű tanítóiban legközelebbi munkatársait becsülte és szive egész melegségével a gyermeksereget szerette. Valami mély, varázslatos pedadógiai érzékkel volt megáldva és amikor leült kis diákjai közé, azok önként megérezték, hogy nagyon szereti őket.

Az őrségi egyházmegye 1905. évben jegyzőjévé, 1910-ben tanácsbirójává, í 912-ben kerületi képviselőjévé választotta, mikor már tevékenységét az egész egyházmegyére kiterjesztette. Egyénisége összeforrt az egész egyházmegyével, a lelkesedése sok akadályt elhárított a közügyek teréről is, öles ember volt a tanácsban, mindig tartalmas humorú ^ tanácson kívül. Legboldogabb munkatere itt is a tan ügyek mezeje volt. 1917-től mint tanügyi bizottsági elnöjk, az egyházmegye tanügyeinek valóságos anyagi és szel