Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-03-13 / 11. szám
1932 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 43. oldal folytán a legapróbb részleteket is előadja, a legkisebb nyomot is figyelemmel kiséri, — nem unja a zsidó theologusok szőrszálhasogatásait; de bármily mélyen beleéli magát a páskha világába, ez a beleélés nincs soha a tudományos meggyőződés rovására. Bármily kedves lenne is számára a synoptikusoknak az az értesítése, hogy Jézus tanítványaival páskhalakomát tartott az utolsó vacsorán, a körülmények, következtetések s főként naptári adatok figyelembe vételével — a synoptikusokkal ellentétben arra a megállapodásra jut, hogy »Jézus nem tarthatott tanítványaival az utolsó napokban páskha-la'komát«. Méltó, hogy szaktudósaink foglalkozzanak müvével. Szeretettel ajánljuk a theologiai tudást kedvelőknek ezt a kollégiumunk 400 éves jubileumára irt művet, amely doktorátust szerzett szerzőjének. Tartalmi ismertetését a következőkben adjuk: A páskha, vagy a zsidók húsvéti ünnepe, a jézuskorabeli zsidóságnak mindenünnen Jeruzsálembe gyűjtögetője, az elnyomott nemzet váradalmainak felfokozója volt, mert Isten ama jóindulatára emlékeztette őket, mellyel hatalmasán kiszabadította őket Egyiptomból. A 70-es évek szörnyű nemzeti katasztrófája elsöpört mindent, templommal együtt a páskhaünnepet is; nem maradt belőle más, csak a házakban végbemenő lakomái része a hívők kegyes megemlékezésével. De belekerültek a páskha gondolatai a keresztyénségbe. A synoptikusok az utolsó vacsorát összefüggésbe hozzák annak az évnek a páskha-lakomájával s Pál és János apostol Jézust tartják az igazi páskha-báránynak. Ez a keresztyén érdek készteti az irót a páskhával foglalkozásra. Források: a Szentirás kultusznaptárai s egyes följegyzései, Chananja levele, Jézus Sirach, Jubileumok könyve, Philo és Flavius Josephus műveinek megjegyzései s az újszövetség vonatkozásai. A páskha módosul, változik, fejlődik. Eredete a Kanaán földén letelepedés előtti idő, közelebbről — szerinte — Ex. 12. r. szerint az Egyiptomból kiszabadulás éjjele, Ex 34 szerint a pusztai, Sinai hegyi tartózkodás, Deut 16. r. szerint nem sokkal a Jordánon átkelés előtti idő, Ex 318 szerint pedig régebbi az Egyiptomból kivonulásnál. Tárgyalja ezeket a Jt, E, P és J2 elhatárolásai szerint s fölsorakoztatva a köztük levő ellentéteket azoknak az exégétáknak ad igazat, akik a szentirás e négyféle értesítése közül csak az utóbbit fogadják el. A páskha a pusztából származó vallásos intézmény, nem ünnep, hanem áldozat. (Régi kath. fölfogás.) Fölsorakoztatja a páskha szó magyarázatára vonatkozó különböző nézeteket, úgyszintén a jelentésére vonatkozókat is: a páskha a tavaszi napéjegyenlőség ünnepe, — engesztelés ünnepe, — első szülöttek áldozata, — eredetileg daemonok ellen védekezés. Nagy szorgalommal sorakoztatja föl itt a különböző exegéták és ethnografusok vélekedését s az előázsiai népeknek szokásaiban a páskhával rokon vonásokat. Megállapítja, hogy a különböző vélemények alapja egy: a páskha áldozat. Leírja sajátságos vonásait, idegen törzsektől elkülönítő, zárt voltát, — a páskhának azt a képét, amelyet Izráel népe a történeti népek közé bevonulásakor megtarthatott s amely azután Izráel külső és belső életében beállott változások hatása alatt fejlődik. A páskha a királyság korában. A letelepedés után a földmívelő kanaániták vannak hatással Izraelre. Földmíveléssel együtt ünnepi szokásokat vesznek át tőlük. A páskha azonban megadja jelentőségét. Bizonytalan időben egybekapcsoltatik az elsőszülöttekre vonatkozó áldozattal. Megtartásának helye a család vagy nemzetség, illetve annak tartózkodási helye. Beer nézetét, mely szerint a páskha helye e korban nem ugyan Jeruzsálem még, de a törzshöz legközelebb levő szent hely, — az Ex 34. rész 14 s következő versei szövegének az iró idősebb jahvista (J4) s az átdolgozó elohista és deutoronomistla közt széjjelosztásával megdönti. Az ifjabb jahvista (J2) Ex 1221 s köv. verseiben kapcsolja először egybe a páskhát az Egyiptomból való szabadulástól; följegyzései különböznek az Ex 318-tól s Ex 3414 s köv. verseitől. Az elohista kultuszi naptár Ex 2314 s köv. sok tekintetben egyezik az Ex 34u s köv.-vel; ez történetiesíti a maccóth ünnepét. A Lev 23-ban a páskha ideje épp oly pontosan van megállapítva, mint a későbbi papi iratban. Kiss Zoltán. (Folyt, köv.) ®@® ®®®®@@®®@®®®@®®®®®®®®®®®®®® @®@®@ @®@© is) ® I VEGYESEK § ®@®®®®@®®®©®@®©®®®@®@®@®®®®®©®(Si®@®©@®@;(! Felhívjuk a Nagytiszteletii Lelkész Urak figyelmét, hogy a virágvasárnapi perselypénz az országos református lelkészi nyugdíj- és özvegy-árva gyámintézet céljaira az egyházmegyei nyugdíjintézeti pénzkezelő úrhoz küldendő be. — Püspöki beiktatás. A üszáninneni egyházkerület megválasztott új püspökét, Farkas Istvánt április 14-én szenteli püspökké az egyházkerület tavaszi közgyűlése keretében dr. Baltazár Dezső tiszántúli püspök. — Uj szerkesztő. A szlovenszkói Református Egyház és Iskola szerkesztését március 1-én Kőmives Sándor vajáni lelkész vette át. Isten áldása kisérje nehéz munkáját. — Goethéről emlékezett meg a pápai Jókai-kör március 12-én rendezett estélyén, melyen dr. Antal Géza püspök úr, a kör elnöke Goethe Faustjáról mondott mélyen járó elnöki megnyitót, Horváth Endre kollégiumi tanár pedig Goethét, az embert és a költőt mutatta be pompás tanulmányában. Dr. Kőrös Endre főigazgató, a kör főtitkára saját szebbnél szebb művészi fordításaiban tolmácsolta Goethe költeményeit. Farkas Irma tanítónő Ritókh István énektanár zongorakisérete mellett két Goethe-dalt énekelt, Hermann Ancsi pedig zongorajátékával gyönyörködtette a nagyszámú hallgatóságot. — A frankfurti Goethe-tinnepélyen az emlékbeszédet dr. Schweitzer Albert, a világhírű theologus és orvosmisszionárius mondja, akit Frankfurt városa nemrégiben a 10.000 márkás Goethe-díjjal tüntetett ki. — Tanítóválasztás. A héregi ref. gyülekezet Narancsik Emilt választotta meg tanítójának. Gratulálunk. — A pápai Református Leányegylet március 5-én magas színvönatú jótékony estélyt rendezett. Az egyesületi vegyeskar felemelő éneke után, melyet Császár Ede igazgató-tanító vezetett, Pap Zoltán kollégiumi tanár tartott élvezetes előadást, vetített képekben mutatván be az Olimpusz isteneit. Könczöl Irén zongoratanárnő zongorajátékával, Kőrös Ilona tanárnő szavalatával, Pap Sándor énekszámával járult hozzá az est nagy sikeréhez. A ref. tanítónőképző magyarruhás növendékei művészi számukkal sok tapsot arattak. Az est a Geöbel Ilona tanárnő elnöklete mellett dolgozó egyesületnek tekintélyes jövedelmet hozott.
