Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-02-28 / 9. szám
34. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1932. össze a magunk régi és meghitt tetői alatt. S ha az a gondolat kisért, amit egy ifjú lelkészünk így fejezett ki: »Az a bajunk (anyagilag), hogy iskoláink vannak«, gondoljuk meg, hogy ha a belmissziót így határozzuk meg: »az egyház önépítő tevékenysége«, ez a definíció áll iskoláinkra is, sőt ezekre különös mértékben érvényes. Dr. Trócsányi Dezső. A holland református egyház életéről * Mindenekelőtt hálás köszönetét mondok az elnöknő ama szívélyes szavaiért, melyeket a külföldi kiküldöttekhez és különösen hozzánk hollandusokhoz intézett. Számunkra nagy kiváltság, hogy a mostani ünnepségek alkalmával önökkel együtt ünnepelhetünk és én szívesen teszek eleget a főiskolai igazgató kérésének, hogy egyet-mást beszéljek a hollandi református (Hervormd) egyházról. Hogy a nő helyzete milyen a mi egyházunkban, arról nem sokat tudok beszélni. Már egy évtizeddel ezelőtt megadtuk a női egyháztagoknak a szavazati jogot, úgy hogy véleményüket nyilváníthatják a lelkészek meghívásánál épen úgy, mint a presbiterek és diakónusok választásánál. De ők maguk még nem választhatók is egyúttal. Ez évben a mi zsinatunk elvetette azt az indítványt, hogy a nők a theologia elvégzése után rendes lelkészek lehessenek. Hitoktatók és segédlelkészek lehetnek, de felszentelt lelkészek nem. Természetesen mindez nem zárja ki azt, hogy azért a nő a mi egyházunkban is nagy befolyású lehet 'és ezt felelőssége tudatában gyakorolja is. A Hervormd, vagyis a református egyház, melyhez én tartozom, és amelynek a lelkészek nevelése révén én is vezetője vagyok, — a lélekszámot tekintve még mindig a legnagyobb egyháza Hollandiának. Ez a népegyház, mely a XVI. században a Spanyolország elleni harcok idején keletkezett és két évszázadon keresztül az egyedül elismert egyház volt. Ennek az állapotnak a XVIII. század végén a francia forradalom vetett véget. De még most is három millió tagot számlál, mig a római katholikus egyház két és félmilliót s az elszakadt református egyházak, melyeknek vezetői Kampenben és az amsáerdami szabad egyetemen vannak, «együtt félmilliót számlálnak. így a Hervormd egyház még mindig a legnagyobb egyháza Hollandiának. Ez a mi egyházunkra nagy előny, de ebben vannak nehézségei is. Kézenfekvő, hogy egy népegyházhoz sokan tartoznak olyanok, akik csak a tradíció folytán vannak kapcsolatban az egyházzal, de az egyház iránt többé semmi felelősséget sem éreznek. A nagy városok számára ezzel áll elő az a probléma, hogy a keresztyénségtől elszakadt néptömeget hogyan tudná újra megnyerni. Mi úgy gondoljuk, hogy ezeket nem hagyhatjuk veszendőben, — és úgy próbálunk a bajon segíteni, hogy a munkálkodó és felelősséget érző tagokból egy termékenységet Ígérő magot formálunk és amennyire lehet, a nagyvárosokat parochiális körökre osztjuk fel. Ez utóbbi még nincs megvalósítva. Mindezzel bizonyos fokig összefüggésben áll egyházunkban a különböző irányoknak a viszálykodása. Egy új egyházban meg van a lehetőség bizonyos szi* Irta és a pápai főiskola jubileuma alkalmából a ref. lelkésznék országos konferenciáján, Pápán elmondotta dr. Brouwer A. M. utrechti egyetemi tanár, a pápai theol. akadémia tb. tanára. lárd tanegység kialakítására, de egy olyan egyházzal, mely már 300 éve áll fenn, együtt jár a felfogások nagy különbözősége. Ez a XIX. század közepén nagy harcokra is vezetett. Akkor t. i. egyesek már annyira egyháziatlanokká váltak, hogy magát az egyházat is elhagyták. Mások viszont épen az egyházban uralkodó szlabad felfogás miatt szakadtak ki az egyházból és külön szigorú-hitvalláscs egyházat alakítottak. De azért magában az egyházban továbbra is megmaradtak a nagy különbségek. A holland Hervormd egyház 1500 lelkésze közül mintegy 450-et a modernek, vagy szabadgondolkodók közé számítanak, azután körülbelül 200 tartozik egy olyan szervezethez, mely az 1618 19- ben megállapított tant akarja támogatni, még a népegyház felborítása árán is. A nagyobb többség, mintegy 800 lelkipásztor különböző közvetítő, a kettő között elhelyezkedő csoportokhoz tartozik. E sok különbség a holland Hervormd egyházban sok viszálynak okozója. Nagy viszály van aztán az egyház reorganizációjának kérdésében is, a zsinat másforma összetételére vonatkozólag. Nagy harc indult a díjlevelek körül is. Sok helyen a lelkészek nem tudtak megélni fizetésükből. Ebbe a zsinat is beleavatkozott és kimondta, hogy bizonyos fizetési minimumot mindenütt adni kell. A gyülekezetek egyrésze most úgy gondolkozik, hogy itt a zsinat az ő jogaikba avatkozott bele. így tehát a hollandi Hervormd egyházban sok viszály dúl. De azért ezt magábanvéve szükségtelen visszás helyzetnek fogni fel, mert ebből az is kitűnik, hogy az egyház ügyei iránt a felelősségérzet is nagy. Ámbár az is igaz, hogy a viszálykodásokban sokszor hiányzik a lélek és ez az evangélium hatására és magára az egyházra is nagy szerencsétlenség. Még jó, hogy a missziói munka, mely Holland Kelet India 60 milliónyi lakosa közt folyik, a figyelmet kifelé is irányítja és erre a célra évenként önkéntes adományokból egy millió holland forintot gyűjtenek össze. Kijelenthetjük, hogy minden viszálykodás és minden nehézség dacára is, Hollandiában az egyházi élet iránt való érdeklődés növekedő. És ebből a munkából a lelkésznék is kiveszik a maguk részét. A papnék a leánygyülekezetekben és a vasárnapi iskolákban munkálkodnak. De férjeiknek is nagy támaszai ők azáltal, hogy munkájukban támogatják, segítik őket, valamint hogy a lelkészcsaládokban a keresztyén családok mintaképeit alakítják ki. A lelkész nejének úgy kell beosztani kiadásait, hogy a legcsekélyebb jövedelem is elég legyen a megélhetésre. Nem szabad irigykednie, ha mások jobb anyagi körülmények között élnek. A papnéknak épen a mostani időkben, — midőn olyan sokan saját helyzetüket meghaladó igényekkel élnek — saját családjában a legnagyobb egyszerűségre kell törekednie és egész fellépésével ki kell mutatnia, hogy mi illik egy keresztyén nőhöz. És ezzel a lelkész neje ép oly nagy szolgálatot tehet a gyülekezetben, mint maga a lelkész. S ami Hollandiában érvényes, az bizonyosan Magyarországon is áll. így hárul mindnyájunkra a nagy feladat, hogy az evangélium hatását kiterjesszük. Hollandiában növekedik a felelősség a külföldi egyházak irányában is és nagy örömet okoz nekünk, ha látjuk, hogy a magyarországi egyház is — és bizonyára a lelkésznék munkája révén is — győzni fog a maga érveivel és befolyásával és a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának nagy jelentősége egyre jobban nyilvánvaló lesz. Fordította: Dr. Tóth Endre.
