Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1932-02-21 / 8. szám

Negyvenharmadik évfolyam. 8. szám. Pápa, 1932 február 21. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ A kétszázesztendős Washington. Február 22-én lesz kétszázesztendeje, hogy az Északamerikai Egyesült Államok első elnöke meg­született. Ez alkalomból nemcsak hazájában, de a világ minden művelt államában megemlékeznek arról a férfiúról, aki az emberi szabadság és a nemzeti függetlenség lánglelkü bajnoka volt. Egyházi és vallási téren nem emlegeti őt úttörő­ként az utókor. A halála után közvetlenül írt életrajzok ugyan arra törekszenek, hogy őt kegyes orthodox ke­resztyénnek tüntessék fel, de újabban közzétett naplói­nak tanulmányozói szerint az ő vallásossága más jel­legű. Hitt a dolgokat intéző Gondviselésben, ia Mennyei Atyában, akiről Jézus tanított, életében meg­valósította a két főparancsolatot, amelyet Krisztus alapvetőnek tartott: »Szeresd Istent és szeresd fele­barátodat«. Magas fogalma volt a becsületről, az igaz­ságosságról, a megbízhatóságról és mindent hátratéve önfeláldozó módon állt nemzete nagy ügyének élére. A vallásos dolgokat nagy tiszteletben tartotta, nagy­lelkű és nemes gondolkozású volt mindenkor. Vajha sok ilyen keresztyéné volna a mai világnak! Ifjúságában megtapasztalta hordani az igát és ez csak javára szolgált neki. A családi élet szentélye; mindenkor hatalmas erőforrás volt számára. Otthon érezte legjobban magát. Gyermeke nem volt, de ál­landóan nevelt gyermekeket rokonsága köréből. Bir­tokát jól gondozta; vendégeit szeretettel fogadta, sze­retett velük asztal után elbeszélgetni. A hazaszeretet két oszlopának a vallásosságot és az erkölcsiséget tekintette és szerinte e két nagy pillér egymással a legszorosabb kapcsolatban áll, egyik a másik nélkül nem képzelhető. Jó templombajáró volt. Katonai sikereinek titka nem stratégiai ismereteiben található, hanem bátorsá­got, erőt, bizalmat terjesztő jellemében. Amikor mint elnök hivatalos körúton járt az északi államokban, Portsmouth közelében sokat töp­rengtek a hatóságok, hogyan címezzék a nagy embert, egy doktor döntötte el a kérdést, aki azt mondotta, hogy az elnök neve feleslegessé tesz minden címzést. Úgyis van: a jellem a legnagyobb érték és Washing­ton úgy áll ma is a világ előtt, mint a legnagyobb jellemek egyike, aki előtt tisztelettel hajtjuk meg zász­lónkat mi is. Dr. Pongrácz József. — A főiskolai könyvtár értékes ajándékben részesült dr. Cseh-Szombalhy Margit budapesti tanárnő urhölgytől, aki 14 könyvtárunkból hiányzó modern könyvet küldött. Fogadja e helyen is a főiskola hálás köszönetét és példája találjon számos követőre. FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐ K Isten és a modern pogányság. (Folyt, és vége.) II. Éppen ezért, mert Én öröktől fogva vagyok, mert Urad vagyok, Istened vagyok, Szövetségesed vagyok, aki kihoztalak a halálból az éltere, — azért mert én ilyen vagyok, ne legyenek neked idegen iste­neid én előttem. És az embernek mégis mindig voltak, mind mos­tanáig vannak és lesznek idegen istenei. Honnan van az, hogy a nyomorult ember, bár Isten olyan megsem­misítő hatalommal adja tudtul, y>ne Legyenek«, mert nem tűröm magam mellett és magam előtt az idegen isteneket, mégis mindig teremtett magának olyano­kat, akiket Istenévé tett meg. Onnan van, hogy míg az igaz Istent meg nem ismertem, addig nékem is és néked is vannak magad koholta isteneid. A szívem arra van teremtve, hogy Istent imádjon és szolgáljon. Olyan mély és ősi életfenntartó ösztön ez, mint az evés, a szerelem és az, uralkodás. Akárkit, de imádnom kell s ha az igaz Istent nem imádhatom, menthetet­lenül és feltartóztathatatlanul idegen isten imádatába sodródom. A modern bálványokról akarok szólni, mert a modern bálványok ledöntésére kell az Isten szolgájá­nak mindig felbuzdulni. Nem olyan bálványok ellen indulunk harcba, amelyeket már régen ledöntöttek, hanem amelyek nagyon szilárd lábon állanak és na­gyon belefészkelték magukat a szív mélyébe. S az idegen istenek ellen való harc nagyon nehéz, mert az ember hihetetlen szívóssággal ragaszkodik bálványai­hoz. Ügy átöleli, olyan szenvedélyesen csókolja, olyan kitartó daccal és felháborodással védelmezi, hogy meghalni is képes érette. A bálvány démonikus és sötét hatalom s ha ki akarod csavarni az ember ke­zéből, ha elveszed, vagy ellopod a kínai ember bálvá­nyát, nemcsak hét országon utánad megy, hanem ke­gyetlen bosszút is áll, mert a bálványához nyúltál. Pogány és vad népek háborút indítanak egymás ellen a bálványaik mesértése miatt és a háború legnagyobb zsákmánya, ha a másik törzs bálványait maguknak megszerezhetik. A misszionáriusok nem értek el addig semmi eredményt, míg ők maguk égették el a bálvá­nyokat, csak mikor a benszülött maga töri össze bál­ványát, — akkor jött el az ideje a megkeresztelkedés­­nek. A kőből, fából, aranyból, elefántcsontból kifara­gott primitív bálványok az őserdő lakóinál, vagy a művészi tökély legmagasabb fokára emelkedett karra­­rai márványból faragott isten-szobrok a görögöknél, egyformán bálványok, akármilyen nagy kivitelben köz­tük a művészi érték. Ezt a bálványt az ember a maga képére és hasonlatosságára formálta. Azt gondolhatná valaki, a faragott istenek ideje elmúlt s — a Tízpa­rancsolat azok ellen szólt, — így ma már érvényét

Next

/
Oldalképek
Tartalom