Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-12-25 / 52. szám
Negyvenharmadik évfolyam. 52. szám. Pápa, 1932 december 25. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI R EFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ................................................................. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. —.....................................—................... FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE : DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ Miért jött a Jézus?* Mt. 20 sg. Mikor egy vállalat, üzem vagy akár egy háztartás nagyon rosszul kezd menni: azt arról lehet megtudni, hogy elbocsátják az alkalmazottakat, vagy legalább is csökkentik azoknak a létszámát. Ettől a csökkentéstől, vagy elbocsátástól minden üzemben, vagy háztartásban a legvégsőkig húzódoznak; nemcsak azért, mert ez embereknek a kenyértől való elütésé, hanem azért is, mert ez a külső tekintélynek a feláldozása. A világ szerint az méri a nagyságot, az előkelőséget^ hogy mennyi a kiszolgálók serege vagy létszáma? Az emberek mindenáron uralkodni és nem szolgálni akarnak. Mélyen járó elmék azt mondják, hogy a világ mai válságának, mint a történelem folyamán előállott háborúknak és válságoknak általában az az igazi oka, hogy az emberek vágynak az uralkodásra, a maguk mások általi kiszolgáltatására. A mi magyar életünknek is nagy betegsége az úrhatnámság és a szolgálattól való irtózás. M.ég az egyházi életünkben is megfigyelhetjük, hogy egyháztagjaink közt sokkal többen vannak olyanok, akik az egyház szolgálatával nincsenek megelégedve, mint azok, akik azt a szolgálatot keveslik, amit ők mint tagok tesznek vagy végeznek az egyháznak, az egyház által képviselt nagy és szent ügynek: az Isten szent ügyének. A mi Urunk Jézus Krisztus azért jött erre a világra, hogy utat mutasson a boldogsághoz, a szabadsághoz, a tökéletességhez. Ha ő a felolvasott alapigéhen ezt az útat' nem az uralkodásban, hanem a szolgálatban mutatja rneg: ezt azért teszi, mert az ő tanítása s a mindennapi tapasztalat szerint is az uralkodás rabszolgává, ellenben a szolgálat szabaddá tesz. Az uralkodás először is arra készteti az embert, hogy minden szolgálatot, munkát maga helyett mással végeztessen el. így az ember lassan leszokik nagyon sok szükséges dolog ellátásáról. Ennek nemcsak az a következménye, hogy az ember mindig tehetetlenebb, gyámoltalanabb és másokra utaltabb lesz, hanem az is, hogy az ember egyéniségének a kibontakozása legalább is némely irányokban megakad. Ezt a mély igazságot ismerte fel a cserkészet, amely arra kényszeríti a legelőkelőbb gyermekeket, hogy maguk főzzenek, ruhát, cipőt tisztítsanak, magukról minden tekintetben gondoskodni tudjanak; mert úgy érzi, és úgy látja, hogy ezek az apró kis szolgálatok csodálatosan előmozdítják nemcsak a különféle készségeknek, hanem általában az egyéniségnek összhangzatos fejlődését is. Az uralkodásra vágyó embernek az uralom megszerzéséhez és fentartásához emberekre van szüksége, akiket hogy magának megnyerjen vagy * Dr. Enyedy Andor miskolci lelkész „Miért jött a Jézus?1! című, most megjelent egyházi beszédkötetéböl. megtartson, kiváltságos elnézésben, kedvezményekben kell részesíteni. Szemet kell húnyni a hibák előtt, iegyezgetni kell a hiúságot, ki kell elégíteni apróbb kívánságokat, esetleg nagyobb szenvedélyeket. Innen van az, hogy egy-egy uralkodó személy vagy rendszer körül a sok mindenre felhatalmazott kegyenceknek, visszaéléseknek egész szövevénye alakul ki. Az uralkodásra vágyó ember azonban nemcsak híveinek lesz a rabszolgája, hanem a tömegeknek, azok hangulatának és a közvéleménynek is. Régi közmondás, hogy a politika a lehetőségek tudománya. Aki a politikában érvényesülni akar, annak szegre kell akasztani az elveit, elalkudni vagy legalább is elhallgatni a meggyőződését és lesni, hogy mi tetszik a többieknek és mindig azt mondani és azt cselekedni, így van ez általában a közéletben. Az uralkodásra jutott embernek sok minden szabad és lehet, amit más ember nem engedhet meg magának. így hozzászokik, hogy minden vágyát, szeszélyét szabadon érvényesíthesse s lassan ő az uralkodó, tehetetlen rabszolgája lesz érzékiségének, különfé’e embe i szeszélyeknek, zsarnoki szenvedélyeknek. Nagyon sok trónon ülő rabszolgát mutat fel a történelem, akik mind eleven példái annak, hogy az uralkodásban mennyire 1 benne rejlik a rabszolgaság, a belső elnyomorodás | veszélye. A szolgálat ellenkezőleg, valami csodálatos hatással van az ember rejtett énjének felszabadulására és kibontakozására. Aki szolgálni, még pedig jól és eredményesen szolgálni akar, annak össze kell szedni minden erejét, felébreszteni és munkába állítani minden Istentől kapott, rejtett tehetségét és képességét. A szolgálattevő ember tehát mindig inkább belejut képességeinek birtokába és használatába. A szolgálatra igyekvő ember nem függ az emberektől, nem függ a közvéleménytől, egyének vagy tömegek helyeslésétől vagy hangulatától; mert az ő létalapját nem a külső támogatás vagy a mások helyeslése, hanem szolgálatának értéke, nélkülözhetetlensége, haszna adja meg. Aki az ő hűséges szolgálatának tudatában él, az meg meri mindenkinek mondani az igazat, hangoztatni meri az elveit és meggyőződését, nincs kitől félnie és kitől tartania, mert a szolgálat alkalmaitól senki és semmi sem foszthatja meg. Aki szolgál, az uralkodni igyekszik önmaga fölött, kicsinyes kívánságain és romboló szenvedélyein, mint Pál apostol mondja: »aki a versenypályán fut, az mindenben magatürtőztető«. Így segít a szolgálat a belső kibontakozásra, felszabadulásra, függetlenségre és önállóságra. Jézus azonban nemcsak tanít minket a szolgálatnak az uralkodás feletti előnyére, hanem a példájával is a szolgálatra vonz és ösztönöz bennünket. Ő bár Istennek fia volt, nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, pedig minden földi és emberi szolgálatot igényel-