Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-31 / 5. szám
Negyvenharmadik évfolyam. 5. szám. Pápa, 1932 január 31. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ......................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .............................................. FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZJÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR.TÓTH LAJOS THEOL. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. A huszonötesztendős MEKDSz. A Magyar Diákok Pro Christo Szövetsége, vagy ahogy kezdetben nevezték és ahogy ma is a legtöbben ismerik: a MEKDSz, a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség január 30-tól február 2-ig tartja 25-ik, jubiláris, téli konferenciáját. Illő, hogy ez alkalomból első cikkben emlékezzünk meg e mozgalomról, mert tárgyilagosan nézve az elmúlt huszonöt esztendő történetét, megállapíthatjuk, hogy a Magyar Evengéliumi Keresztyén Diákszövetség egyike volt a leghűségesebben és legeredményesebben dolgozó mozgalmaknak, melyek egyházaink életének új szint adni próbáltak. Az ilyen szellemi áramlatokat csak bizonyos távlatból lehet megfelelően értékelni, amikor már a belőlük kiindult hatások nyilvánvalóan működnek és elég számú adat áll rendelkezésre a következtetések helyes levonásához. A MEKDSz legnagyobb eredménye mindenesetre az volt, hogy diákok százaihoz és mondhatjuk ezreihez igyekezett eljuttatni az élő Isten örömüzenetét, amelyet Ö adott a Jézus Krisztusban. Nem törekedett látszateredményekre. Megelégedett azzal, ha egy főiskoláról egyidőben 3—4 ember csatlakozott táborához. Erre nézve jó kezdet volt az a határozat, amikor Balatonalmádiban kimondották, hogy csak tényleg dolgozó egyéneket választanak be a tisztikarba. Inkább kevés tag legyen, de az dolgozzék, mint tömegek szerepeljenek a statisztikában és mindenki arra várjon, mit csinál a másik. E sorok írója végig élte Isten kegyelméből ezt a huszonöt esztendőt és bizonyságot tesz itt arról, hogy bár a mozgalmat képviselő egyénekben volt sok tévedés, túlbuzgóság, de ezek háttérbe szorultak a buzgó hit és az őskeresztyén időkre emlékeztető testvéri szeretet mellett. Régóta nem látott, új típusa fejlődött ki a magyar diákságnak ismét, lehetett látni imádkozó, Krisztusért és az Egyházért lelkesedéssel dolgozó főiskolás diákokat. Ennek a mozgalomnak egyik legrokonszenvesebb vonása az volt, hogy nem annyira másokat bírált, mint inkább tagjait állította oda a legmagasabb itélőszék elé, hogy Isten Lelke naponta megbírálja őket, hogy így mindig jobban megszabadulva bűneiktől, gyarlóságaiktól, alkalmasabb edények lehessenek a Mester kezében. Ez a mozgalom sohasem tekintette magát öncélnak. Rosszul ismerték azok, akik benne külön egyházat vagy szektát próbáltak látni. Mindig az volt a főtörekvés, hogy a mozgalom, mint ilyen, eltűnjék, háttérbe szoruljon és a tagok a meglevő egyházakat segítsék, híven teljesítve az egyházak által reájuk bízott feladatokat. Túlzás nélkül lehet állítani, a ma élő, gyülekezeti munkások csaknem mind kaptak valami lelki ajándékot a MEKDSz révén. Több ezerre rúg azok száma, akik részt vettek a mozgalom nyári és téli konferenciáin. Még ma is kipirosodik az arca sok, már az élet delén túljáró lelkipásztornak, tanárnak, orvosnak és más pályán dolgozó vezető egyénnek, ha arra gondol, minő felejthetetlen áldásokat nyert a debreceni Nagyerdő sátraiban, vagy a ladói fennsíkon, vagy a tahi tábortűz mellett. Olyan szellemi légkör jellemezte ezeket a diákgyűléseket, hogy ezeken könnyebb volt hinni Istenben és az Ő Krisztusában. Sőt erőt is nyertek a megalázkodók, az új életre vágyók, hogy a látomások helyéről eltávozva, a régi élet köznapi munkáiban is megállják helyüket és sokszor bukva bár harcaikban, mindig újabb erővel és több győzelemmel járják a keskeny utat, áthaladva a szoros kapun, vonzatva mindig feljebb és feljebb. Az az irodalmi evangélizáció, amelyet a mozgalom végzett, túljutott a protestáns egyházak keretein és sok komoly róm. katholikus pap és szerzetes talált épülést pl. Fosdick könyveinek olvasása közben. Az Ut umues unum sint felséges jeligéje, ha csak pillanatokra is, de sokszor megvalósult a mozgalom életében. Megtanulták a tagok, hogy életüket az igaz alapokra kell építeni és bebizonyosodott, hogy akik az igaz alapokra építenek, azok megértik egymást. És nem szabad megfelejtkezni azokról a szolgálatokról, melyeket a Diákmozgalom nemzetünknek, külföldi összeköttetései révén tehetett. Beszélő bizonysága ennek a budapesti Diákok Háza, melyet Amerika adott testvéri szeretetből szegény magyar diákok támogatására. A magyar református egyház örömmel állapíthatja meg a mozgalom e határkövénél megállva, hogy Isten kegyelme a M.EKDSz-t hathatósan felhasználta a református egyház céljaira is. Magasztaljuk Istent, aki alkalmas időben kibocsátja Lelkét és előállnak a harcosok, akikre vár a világ. Ilyen harcosokat segített felkészíteni a MEKDSz egyházunk számára. Hisszük, a huszonöt esztendőnél való megállás csak újabb munkára való elköteleztetést jelent. Ma is hangzik a felhívás: Munkára fel, munkára fel! Ki nézné tétlenül az aratást, Míg mind körülte leng a dúskalász, És sorba szól az Úr szolgáihoz: „Menj és dolgoz, Menj és dolgozz!“ És ma is csak úgy lehet beállani a csapatba, mint kezdetben: Amint vagyok, sok bűn alatt, De mert hallom hívó szavad S mert értem áldozád magad, Bárány Jézus jövök. Dr. Pongrácz József.
