Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-11-13 / 46. szám
1932. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 183. oldal. F) A szegényeiondoző munka. A szegénygondozó munka három fő ágra oszlik és pedig: 1. Előkészítő munkára, 2. segítő szolgálatra: és 3. állandósító munkára. 1. Az előkészítő munkának ismét két fő fázisa van, úgymint: a) A szegények felkutatása és helyzetük esetenként való elbírálása, b) a segítés eszközeinek összegyűjtése. a) Kétségtelenül az előkészítő munka a szegénygondozás legnehezebb, de egyúttal legfontosjabb munka fázisfa. Az ennél elkövetett mulasztások és hibák a munka minden további mozzanatánál éreztetik értékdevalváló hatásukat. A nyomor egyes eseteinek elbírálásánál e munka igen sokszor abba a kisértésbe eshetik, hogy a nyomorgókat a könnyebb áttekinthet tőség szempontjából csoportokba sorozza, óvakodnia kell attól, hogy a nyomorgókból ilyenféle osztályokat állítson fel, helyesebben a nyomorgókat a következő osztályokba sorozza be: 1. munkaképtelenek, 2. munkanélküliek és 3. dolgozni nem akarók osztályába a célból, hogy aztán a külön csoportokba soroltakkal egyegy csoport keretein belül sablonszerű egyö.itetiiségh gél járhasson el. Az ideális diakoniának nem szabad! ismerni és munkájában megtűrni a klassisskálát, nyomort enyhítő harcában egyedül az individuális elbánási módnak szabad polgárjogot biztosítania. b) A segélyeszközök összegyűjtésénél főkép a rendszeres és kitartó adománygyűjtés és a munkán alkalmaknak felkutatása és nyilvántartása jöhet számba. 2. A segítő szolgálatnak ismét két ága van, úgymint: a) a materiális segítés és b) a spirituális támogatás. a) Az anyagi segítésnél főképen arra kell vigyázni, hogy ne legyen demoralizáló hatású. Egyébként ennek két módja van és pedig lehlet az 1. adományközvetítés és 2. munkaközvetítés. Az adomány soha sem az egyes egyén alamizsnája legyen, hanem a keresztyén közösség szeretőiének természetes és felemelő megnyilvánulása. Lehetőleg ne is pénz, hanem egy hely valamely kórházban, egy utalvány egy öltözet ruha vásárlására, tűzifa a téli hónapokban, naponként meleg ebéd, szükséges gyógyszer vagy más, ezekhez hasonló. A munkaközvetítésnél meg arra kell eminens gondot fordítani, hogy az ne csak a munkához jutott egyénnek, hanem annak a közösségnek is hasznára legyen, amelyben a munkához juttatott él. Megtörténhetik ugyanis, ha egy olyan egyént Vidéki állásba juttatunk be, aki az őt körül ölelő családikor morális erejének egyedüli fundamentuma, azáltal, hogy övéi köréből kiragadjuk, talán úgy őt, mint családját megmentjük az anyagi romlástól, de egyúttal előmozdítjuk családjának erkölcsi eb züllését. b) A lelki segítés, az anyagi támogatás feltétlen szükséges kiegészítője, mely nem annyira Bibliával a kézben, mint inkább Bibliával a szívben kell, hogy történjék. Erre a munkára igazán azok a hivatottak, akikről el lehet mondani azt, amit az írás István diakónusról mond: »István pedig teljes lévén hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekszik vele a nép között«. Felsőörs. (Folyt, köv.) Gáty Ferenc ref. lelkész. (f*-----------:-------------------------------==7*ii fi KONYV1SMERTETES 2 ^=--------------------------^ A szociális és gazdasági törekvések fheologiaietikai megítélése. (A szociálizmus és a kommunizmus.) írta Tavaszy Sándor. (Dolgozatok a református theologlai tudomány köréből. Kiadják a kolozsvári ref. theologia tanárai. 10 füzet.) 1931. Ára 35 lei. A szellemi élet őrállóinak egyre jobban kötelességükké válik, hogy a mai ember számára, kit az életgondok tépnek és figyelmét ezerfelé forgácsolják, világos, rövid, kompendiumszerű tájékoztatókat nyújtsanak a fontos, érdekes és életbevágó kérdésekről, úgy írván meg munkájukat, hogy necsak bemutassanak valamit, hanem azonnali állásfoglalásra is bírják olvasóikat a bemutatott jelenségek, problémák irányában. A kolozsvári theologia tanárai szűkrefogott terjedelmű füzetekben végzik ezt a professzori figyelő, felfejtő és irányító munkát. Tavaszy Sándor a szociálizmus és kommunizmus kérdését ragadja meg a református keresztyénség szempontja szerint. Az a limine elvetés és a feltételek nélküli meghódolás helyett (mind a kettőnek voltak fanatikusai egyházi körökben is!), ahelyett, hogy a sátán müvének tartsuk, vagy pedig a keresztyénség leikével azonosítsuk a szociális mozgalmakat, szerző higgadtan és bátran néz a kérdés szemébe. Az újabb és legújabb irodalmat jól ismeri minden oldalról. Elfogultság és szűklátókör nélkül születnek meg ítéletei, tételei, megállapításai. A keresztyénséget nem lehet vádolni azzal, hogy nem volt ereje a gazdasági és szociális kérdés megoldására kétezer esztendő alatt, mert azok a gazdasági és szociális helyzetek már régen nincsenek sehol) melyeket a történelem egymásután termelt ki magából (katonai hatalmú antik világ, rabszolgákkal operáló római imperium, középkori feudalizmus és céhrendszer), viszont a mai helyzet sem volt meg még száz évvel előbb sem. És hogyan követelhetnek mindent a keresztyénségtől azok, akik mindent megtesznek arra nézve, hogy a keresztyénség ne tudja kibontakoztatni erőit, hogy eljelentéktelenítsék igazságait?! A szociális mozgalmak, bármennyire is történeti materiálista alapokon állanak és vallják, hogy az ember csupán gép, gazdasági viszonyok lecsapódása, következménye lelki világi is, mégis lelki erőktől, agitativ lelkek meggyőződésétől várjak a mozgalom hódítását. A gyűlölet démoni vallása és a szervezett agreszsziv hitetlenség diadalra szállni akarása idején a keresztyénség szociális lelkiismeretének kell megszólalnia. Az egyházaknak eréllyel és határozottsággal kell erkölcsi erejük latbavetésével védeni a munkás jogait és kierőszakolni a munkaadó kötelességeit. Meg kell láttatni a világgal, hogy a gazdasági kérdés végeredményében erkölcsi kérdés. Ezt a gépember, ki csak földi javakat lát, nem tudja felfogni, daccal és ököllel igazságra vágyó tömegek nem tudják kivívni, önző és ragadozó indulatok, ösztönös vágyak nem képesek soha megvalósítani. A keresztyénségnek, a szeretetnek kell a porondra lépni. A szociális kérdés, akármilyen tarajos hullámokat ver is, időleges jelenség. Világrendek, társadalmi berendezkedések, gazdasági rendszerek egymásutánjában mindig volt legalább annyi különbség és ellentét, mint a kapitalizmus és a szocializmus harcában: elültek, kiegyenlítődtek, megszűntek. A keresztyénség, mert nem azonosította magát egyikkel sem, hanem legfeljebb meg-
