Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1932-01-24 / 4. szám

1932 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 15. oldal. lelkesedéssel, csiengős-szalagos lovakkal, diadalme­netben hozták meg 1900 február 4-én M'ezőszent­­györgyről, ahová a választás tartamára kihelyezték és attól kezdve ő lett az enyingiek szeretett papja. Azt mondtam, hogy az »enyingieké«, mert szerette őt min­denki; katholikus, zsidó, egyaránt tisztelője volt, mert az embert nézte az emberekben, a szivet látta más szivekben. Kedvességéért megjutalmazta őt az Úr. M.ed­­gyasszay Gyula Izabellában, kivel 1902 július 9-én kelt egybe, gyöngéd, szerető hitvest adott melléje, hogy őt egy nép boldogításában támogassa s aki erőt adjon neki a megpróbáltatások nehéz napjaiban. — »Kisuram!« — »Kedves felem!« — így becézték ők egymást s még csak nézni-hallani is boldogság volt ezt a drága szövetséget! Sokan, igen sokan siratják őt. Ott volt minde­nütt, ahol embertársainak önzetlenül szolgálni lehe­tett. A vármegyénél 38 éven át mint bizottsági tag, a helyi képviselőtestület tagja, ovoda-bizottság el­nöke, iskolalátogató körlelkész, egyházmegyei tanács­­biró, az Olvasókör elnöke. Háborúi alatt a helyi Vörös­­kereszt elnöki tisztét is ő töltötte be fáradhatatlan, buzgalommal s ki tudná még elsorolni azt a sok he­lyet, ahová őt a közbizalom és szeretet állította?! És mindenkor az Igazságnak robusztus szavú, bátor kép­viselője volt, aki nem ijedt meg senkitől és semmitől. Mikor 1919-ben, a kommunizmus alatt küldöttséget vezetett Lusztig veszprémi népbiztos elé, a volt me­gyei ügyész azzal fogadta őt az utcán: »Szentatyám, Dánielnek csak egyszer lehetett ám bemenni az orosz­lánok barlangjába: másodszor veszélyes megkísé­relni«. Ő megmosolyogta ezt a figyelmeztetést s gép­fegyverek és ágyuk rámeredő torkai között szabadí­totta ki a fogságból dr. Kenessey Pongrác akkori fő­bírót és Nagy A. Mihályt, az országos kisgazdapárt alelnökét, akiket tuszul tartott fogva a forradalmi törvényszék. 1926 május 13-án végzetes szerencsétlenség érte a hű lelkipásztort. Áldozócsütörtökön, közvetlenül az istentisztelet előtt agyvérzést, baloldali hüdést ka­pott. Úgy volt, hogy már nem kel föl soha többé, de az Isten, kit oly hűen szolgált, megengedte neki, hogy még öt és fél évet éljen. Balkarjára bénán bár, de teljes szellemi frissességgel jött reggelenként a templomba, példát mutatván ezzel, hogy ha beteg is az ember, — szolgálja Urát szívvel és lélekkel! Aztán jött egy hideg téli nap, melyen a halál fagyos keze dermesztővé tette a jó, meleg szobát, széttépte a bol­dog együttlét selyemkötelékét s gyászbaborított egy hű női szivet és egy gyülekezetét, amely sohasem fe­lejtheti el: ki volt Szűcs Zoltán! Temetése december 21-én délután 2 órakor im­pozáns részvét mellett ment végbe. Dr. Vass Vince imádsága után koporsóját az elhunyt lelkészkedése alatt szolgált hat dékán emelte a gyászkocsira, mely harangzúgás közben a ref. templomba vitte, ahol az egyház fölravataloztatta. A zsúfolásig megtelt temp­lomban Bakó Lajos balatonfőkajári lelkész tartott szi­veket megindító gyászbeszédet, kegyeletes szavakkal parentálván el a kiváló lelkipásztort. A gyászszertar­tás alatt a ref. dalárda két éneket adott elő s orgona­­búgás közt vitték ki a gyászkocsira az elhunytat, mely utolsó útjára, a temetőbe vitte. Itt édes atyja kriptá­jába helyezték, miután dr. Vass Vince lelkész és B. Varga Jenő igazgató-tanító búcsúbeszédet mondtak. Az igazak emlékezete áldott! Balatonfüredi Vargha Jenő. ®@®@®®®@®®®®®®@@@®®®®®®®®®®®@®®®@®@©®@@ » © I VEGYESEK 1 ® («) {5)®®®®®®®®®©®®®©®©®®®®®®®®®®®®®®®®®©®®®® — Új püspök. A tiszáninneni ref. egyházkerület gyülekezetei negyvenkét főnyi abszolút szótöbbséggel! Farkas István miskolci lelkészt, az alsóborsodi egyház­megye esperesét, m. kir. kormányfőtanácsost választot­ták meg boldogult emlékű dr. Révész Kálmán örökébe. Mellette Janka Károly egyházkerületi főjegyző kapott 29, Juhász László gömörtornai esperes 21, Enyedy An­dor dr. miskolci lelkész 17, Forgács Gyula sárospataki lelkész 15 és Cziáky Endre abaúji esperes 10 szavaza­tot. Az űj püspök a szabolcsmegyei Bercelen született 1879 aug. 3-án. Középiskoláit és a theologiai tanfolya­mot Sárospatakon végezte, ahol főiskolai szénior lett. A borsodmegyei Ládházán hét évig működött mint ren­des lelkész. 1912 óta miskolci lelkész, 1923 óta a negy­venhét gyülekezetből álló alsóborsodi egyházmegye es­perese. 1930-ban a hitélet fejlesztése és mélyítése körül végzett munkásságáért m. kir. főtanácsosi címmel tün­tette ki a kormányzó űr. A zsinaton több alkalommal felszólalt, ahol mindenkor nagy figyelemmel hallgatták önálló, erős egyéniségének, lobogó lelkének lendületes szónoklattal előadott, igazságkereső gondolatait. A nagy miskolci gyülekezetben sokat fáradott a gyülekezet anyagi és lelki gondozása érdekében. Nehéz időkben veszi át az egyházkormányzást, de éles szemmel látja, mire van a mai kornak szüksége. Tisztelettel és szere­tettel köszöntjük megválasztása alkalmából és felelős­ségteljes munkájára Isten gazdag áldását kérjük. Dr. Vass Vince enyingi ref. lelkészt hívta meg a kecskeméti ref. egyház presbitériuma a Muraközy Gyula Budapestre távozásával megüresedett második lel­­készi állásra, mellyel van összekötve a gyülekezeti bel­­missziói munka irányítása. Tekintettel arra a körül­ményre, hogy a kecskeméti Reformátusok Lapjában kö­zölt híradás szerint Okos Gyula, a másik jelölt levélileg bejelentette az egyháztanácsnak, hogy a jelöltségtől visszalép és mivel Vass Vince dr. meghívása mellett az egyháztanács túlnyomó nagy többsége állást foglalt, minden remény meg van arra, hogy a meghívást az egy­házközség is magáévá teszi. Amidőn örömmel közöljük e hírt, mert abban dr. Vass Vince kiváló képességeinek és nagyértékii munkásságának fényes elismerését látjuk, másrészt fájdalommal látjuk, hogy ő is elmegy Dunán­túlról, amelynek pedig szintén nagy szüksége van oda­adó, buzgó munkásokra. A kecskeméti lelkészi állás október 1-én lesz elfoglalandó. — Lelkészválasztás. A sárkeresztesi ref. egyház lelkészévé Tóth Kálmán kaposvári hitoktató-lelkészt vá­lasztotta meg. Tóth Kálmán a pápai theol. tanfolyamról az Egyesült Államokbeli Daytonba ment, itt fejezte be theologiai tanulmányait és szerzett lelkészi oklevelet, melyet a hazai ref. egyház honosított. Hazajövetele után Mezőtúron volt segédlelkész, majd két évet az Eötvös­­kollégiumban töltött, mint az angol nyelv lectora. Ka­posváron nagy buzgósággal vett részt a gyülekezetben dolgozó egyesületek munkájában. Különösen szép siker reket ért el az énekkarok szervezése és szakszerű veze­tése terén. A csellónak elsőrendű kezelője. Amerikai tar­tózkodása alatt lapunkba is többször írt cikket. — Isten áldása legyen az új lelkészen és gyülekezetén. — Lelkészbeiktatás. A tatabányai ref. egyház lelkészi állásába Löké Károly esperes iktatta be Vargha Károlyt, a gyülekezet űj lelkipásztorát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom