Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-24 / 4. szám
Negyvenharmadik évfolyam. 4. szám. Pápa, 1932 január 24. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE--------------------------------------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. -...................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZJÓZSEF THEOL. IQAZQ. PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ Világválság és élő keresztyénség. (Folytatás és vége.) Amikor nem a saját útjainkat követjük, hanem az isteni vezettetést, amely belépett az életünkbe, akkor megjelenik az életünkben az akció, a cselekvés. Két évvel ezelőtt egy ismert sportember Oxfordból Délafrikába ment és ott Krisztus üzenetét úgy hirdette, hogy ma már valósággal nemzeti jellege van a munkája nyomán megindult mozgalomnak. Ez az új életrekelés olyan hatalmas méretű volt, hogy Smuts tábornok azt mondotta, ő maga is egyedül a keresztyénségben látja a megoldhatatlannak látszó délafrikai kérdést, t. i. a faji kérdést. Hágában vannak egyházak, ahol száznál több ember segédkezik a lelkésznek és a lelkésszel együtt végzi a Krisztushoz vezetés munkáját és ez által élet jön az egyházba. Arról van szó_. hogy segítsünk abban, hogy az emberek megtalálják Krisztust, azaz élő keresztyérrek legyenek. Ez csak akkor lehetséges, hí mi magunkat tökéletesen alávetjük az Ö akaratának. Azt hiszem, ez az egyetlen az, amit mi magunkkal vihetünk ebből a világból és az egyetlen lehetőség, hogy a teremtmény céljának megfeleljen. Tudom, hogy én lelkileg sokat szenvedtem annak a tapasztalatnak a súlya alatt, hogy bármit tesz is az ember és bármit tesznek is mások e világban, az voltaképen mind múlandó. Nézzük csak meg, hogy mi a válság, mi a világháború után következő időnek a tanulsága? Az, hogy országok pusztulnak el, nagy, hatalmas intézmények omlanak össze, olyan ügyek, amelyekre az emberek életüket tették fel, egyszerre eltűnnek. Közben meg kell tapasztalnunk azt is, hogy a saját munkánk is úgy eltűnik és ottmarad a kérdés számunkra, miért éltünk? Emlékezem arra az időre — a világháborúban tengerésztiszt voltam a német hadseregben — amikor a német flotta a tengerre szállt. Micsoda pillanat volt az! Százai a hajóknak. Micsoda rettenetes erő, amikor kiindult a tengerre és két év múlva ez az óriási hatalom, millió emberi élet tervezése és alkotása ott pihent az Óceán fenekén a rozsda martalékául. Mi csak akkor dolgozhatunk örökkévaló értékkel ebben a világban, amikor Isten vezetése által kapcsolatba jutunk másik embertársunkkal, ha egymást segíteni tudjuk abban, hogy a fény eljusson a másiknak a szivéhez is. Tiz évvel ezelőtt, amikor nagyon kerestem, néhány ifjúra akadtam, akik nagyon boldogak és nagyon lelkesek voltak, bennük gyakorlatilag megéreztem a keresztyénség erejét. Akkor ébredt fel először a vágyam ennek a nagy erőnek a megismerésre, amikor azt tapasztaltam, hogy a keresztyénség itt nem csupán szokás, nem puszta templombajárás, hanem valóban olyan erő, amely segít a mindennapi élet problémáinak a megoldásában, a munka jobb FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR.TÓTH LAJOS THE( L TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. végzésében és akkor ébredt fel szivemben a vágy, hogy számomra is valóság legyen ez a keresztyénség. És azt tapasztalom, hogy nemcsak az Istennel való viszonyomban állott be változás, hanem most az emberekkel is egészen szépen tudok harmóniában élni, sőt még üzleti ügyeimet is isteni vezetés alatt tudom intézni. Ez a keresztyénség igazán életörömet ad; még akkor is és akkor különösképen, amikor az élet viszontagságai minket minden életörömtől meg akarnak fosztani. Hogyha elhatároztuk, hogy nem vagyunk Ő ellene, akkor nem marad más számunkra, minthogy aktiv részt vegyünk az Ö munkájában: a világban embereknek segíteni. Emlékezem, hogy gyermekkoromban egyszer bátyámmal, nővéremmel és édesatyámmal külföldön járva, elmentünk egy bazárba. A bejáratnál két sillinget kellett fizetnünk s ennek a fejében mindenki azt hozhatta el a bazárból, ami épen neki tetszett és amikor kijöttünk a nővéremmel és bátyámmal, ők nagyon kikacagtak, mert üres kézzel jöttem ki, nem hoztam semmit. Én akkor kilenc éves voltam és nagyon határozatlan és nem tudtam eldönteni, hogy mit hozzak magammal. Azt hiszem, ez a kép szemlélteti azt az életet, amely az egész életet átéli anélkül, hogy valami örökkévalót magával vinne, anélkül, hogy Istent és Krisztust, az egyetlen életközpontot megtalálná. És amikor Őt nélkülöztük, Őt nem találtuk mejg, akkor mindenünket elvesztettük, semmit sem találtunk meg, ami érték volna számunkra. Mindent hátra hagyunk, mindent itt hagyunk. Az egyetlen lehetőség egy tett, egy férfias tett. Ezt a tettet mesteri módon ábrázolja számunkra egy festmény, amelyet Angolországban láttam. E kép címe: A világ világossága. Gyönyörű színekben és szép vonalakban Krisztust, a mi Urunkat ábrázolja, amint lámpással a kezében kopogtat egy ajtón. A lámpa fényénél láthatni, hogy az ajtó előtt gyom és tövis burjánzik, és amikor megvizsgáljuk az ajtót, azt látjuk, hogy nincs kilincs az ajtón. A textus, amely a festőt ihlette, a Jelenések könyve 3. fejezetében található (20. v.): »íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő én velem«. Krisztus világosan mondja: ha valaki megnyitja az ajtót. Azért nem látunk kívül az ajtón kilincset, mert a kilincs belül van. Ez jelképezi Krisztust^ aki a szivünkön kopogtat. Mi Istennek a nagy kegyelmét látjuk abban, hogy Krisztus folyton közelít hozzánk és folyton kopogtat a szivünkön: nyisd ki az ajtót, add a szivedet nekem. Egyetlen cselekedeti szükséges a mi részünkről: kinyitani az ajtót. A tövis és a gyom a bűnnek a képe, amely nagyon nehézzé teszi az ajtónak a kinyitását. Krisztus elveszi a bűnnek az erejét és az ajtó kinyílik, ha elfogadjuk ezt a kegyelmet. És akkor megtaláltuk az igazi életet, amely
