Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-09-25 / 39. szám
1932. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 155. oldal. legmélyéből fakadt és onnan a legmagasabb művészeti régiókba szárnyalt“, egybeforradása népével, közreműködése ennek haladásáért és küzdelme minden, nem jelszavas, hanem igazi demokratikus eszméért, tőrőlmetszett gyönyörű magyar nyelvezete, teremtő ereje és (hiába tagadta, részben őszintének vélt csalódással talán hitte is) képzeletének gazdagsága, mellyel egy odavetett szóból, néha egy verssorból halhatatlant és maradandó értékűt alkotott. Hozzátartozik még nagyságához rendkívüli emberismerete. Úgy belelátott az emberi szívbe és erényeit épp úgy, mint gyarlóságait úgy meglátta, mint a legnagyobbak a világirodalomban. Rendkívüli sokoldalúságából eredtek : a felülmúlhatatlan balladák, az epikai halhatatlan alkotások, a komikai és szatirikus éposznak különböző változatai és lírájának igaz gyöngyei. Meglepő még a levertségből és a kissé neuraszténiás hangulatból is többször kicsillanó aranyos humora és annyi más jelesség, amit negyedórákon kellene fejtegetnem. Manapság különösen a fiatalabb nemzedék egy részénél divatos fitogtatni, hogy az elavult nemzeti érzés helyett a magasabb kozmopolitizmus valami fensőbb tulajdonság. ' Ezzel, a bizonyára csak egyeseket megszédítő divattal szemben Arany szavait variálva mondhatom : neki is áldott volt, nekünk ezerszer áldott az a bölcső, amely őt magyarrá ringatta és haló porában is áldott ő maga, aki, mig bújdosott e földi téreken, lelkében és müveiben mindig a legmagyarabb volt. Baksay Sándorban ma nem a költőt, az írót, a műfordítót, akit a közeli hetekben más, hivatottabbak méltó módon értékeltek, hanem az egyházi írót és a református lelkipásztor mintaképét kívánom méltatni. Leköteleztek bennünket azok a hittestvéreink, akik összegyűjtötték és eddig két kötetben kiadták Baksaynak évtizedeken át tartott egyházi munkáit (megjelentek Kecskeméten 1929—1930). Ezekből a nagyértékű beszé- j dekből csak egyre utalok, amelyben nagy nyelvmüvé- ! szetével és szónoki tehetségének egyszerű, de meggyőző ! erejével ő is egyházunk tagjainak társadalmi köteles- ; ségeit tárta fel. Egyik egyházi beszédében (Alapige volt Máté XVIII. 5) (Munkái II. kötete 180 — 188. lap) félszázad előtt híveit így tanította: „Viseld gondját a gyermeknek, ha keresztyén vagy.“ Kereken kimondta: Nem vagy keresztyén, ha nem veszed fel az elhanyagolt, az elvettetett gyermekek gondját.“ Utal arra is: minden egyházközségben — hát még a nagy városokban, — akad árva, félárva, vagy ! szülei hibájából gondozatlan gyermek. „Az enyém nincs sem az utcán, sem a nyáj mellett“, felelsz erre. — Ha ezt mondod — írja Baksay j nem vagy keresztyén, mert csak a magad kicsinyeitől gondoskodói, a Krisztuséiról pedig nem.“ Ez utóbbiakra hívta fel a nagy lelkipásztor, egyházunknak később nagyemlékű püspöke, konventi egyházi elnöke és egyik legrokonszenvesebb, nemeslelkü vezetőférfia az ő híveinek állandó figyelmét. Hála, nemes emlékezetének! Főtiszteletű Közgyűlés! Az a nemzet, amelynek a Mindenható Arany János géniuszát és Baksay Sándornak nemes, vonzó egyéniségét ajándékozta, — nem elveszésre van ítélve. ' Bizakodjunk abban, hogy ha népünk jobbjai és több- j sége követik e két nagy férfiú életének példaadását, ; a magyar kiemelkedve a mostani szomorú helyzetből, az újabb haladás és felemelkedés útjára tér, majd pedig j bejutva a nemzetek nagy versenyének életfolyamán a í ,fősodorba“, hajója ismét kifut a zátonyok közül és előbbre megy jobb jövő felé. Ebben rendíthetetlen, szilárd hittel bizakodva, a közgyűlést Isten nevében megnyitom. Egyházkerületünk közgyűlése. Dunántúli ref. egyházkerületünk szept. 20. napján Pápán tartotta évi rendes közgyűlését dr. Antal Géza püspök és dr. Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok elnöklete alatt. A gyűlésre az alkotó tagok csaknem teljes számban jöttek össze. Ott láttuk többek között Medgyasszay Vince esperes, m. kir. kormányfőtanácsos, lelkészi, dr. Segesdy Ferenc egyházmegyei gondnok, világi főjegyzőket, Jakab Áron esperes, Vargha Kálmán főisk. gondnok, lelkészi, dr. Matolcsy Sándor m. kir. kormányfőtanácsos világi aljegyzőket, dr. Darányi Kálmán államtitkár, főiskolai világi gondnokot, Győry Elemér, Győry János, Izsák Aladár, Miklós Géza, Ólé Sándor, dr. Pongrácz József, Szabó Bálint lelkészi, Csajághy Károly, dr. Hegedűs Lóránt, dr. Kiss Albert, dr. Szily János világi tanácsbirákat; a belsősomogyi egyházmegyéből Halka Sándor esperest, Huszár Aladár felsőházi tag, egyházmegyei gondnokot, a drégelypalánki egyházmegyéből Nagy István esperest, a mezőföldi egyházmegyéből Lipcsey Lajos egyházmegyei gondnokot, az őrségi egyházmegyéből Fiilöp József m. kir. kormányfőtanácsos, esperest, Hodossy Ernő egyházmegyei gondnokot, a pápai egyházmegyéből dr. Jókay-Ihász Miklós egyházmegyei gondnokot, a tatai egyházmegyéből Lőke Károly esperest, a veszprémi egyházmegyéből Szűcs József esperest; dr. Lázár Andor orsz. gyűl. képviselő, egyházkerületi ügyészt, Eötvös Sándor lelkészi, dr. Szász Ferenc világi egyházkerületi számvevőket, Molnár Imre gazd. szakértőt; a tanintézetek részéről Faragó János középiskolai felügyelő, dr. Bene Kálmán csurgói reálgimnáziumi, Fejes Zsigmond pápai gimnáziumi, dr. Kőrös Endre nőnevelő-intézeti igazgatók és dr. Tóth Lajos theol. tanár volt jelen. A tanítóképviselők teljes számban megjelentek. A gazdasági tanácsot dr. Baranyay Ferenc gazd. tanácselnök és dr. Adorján Gyula főiskolai ügyész képviselte. A közgyűlést reggel 8 órakor a főiskolai díszteremben dr. Antal Géza püspök űr áhítatos buzgó imádsága után dr. Balogh Jenő főgondnok úr a lapunk vezető helyén közölt értékes, nagy érdeklődéssel hallgatott beszéddel nyitotta meg. A püspöki jelentés egyes pontjait ez alkalommal Medgyasszay Vince főjegyző előterjesztése alapján tárgyalta a közgyűlés. Mély részvéttel emlékezett meg dr. Révész Kálmán tiszáninneni püspök, pápai theol. akadémiánk volt tanárának haláláról. Kegyelettel áldozott Cziáky Endre abauji esperes, dr. Lencz Géza debreceni egyetemi tanár, dr. Bányay Lajos tatabányai, Hodossy Lajos kercai, Kátai István balatonarácsi, Csonka Ferenc vörösberényi, Márton Ferenc tótvázsonyi, Németh József hedrehelyi lelkészek, Baditz Lajos pápai, Éhen Gyula őrségi, Nagy Péter veszprémi, dr. Schindler Aladár drégelypalánki egyházmegyei tanácsbirák, dr. Győrffy Zoltán veszprémi egyházmegyei vil. főjegyző, Szűcs Zoltán enyingi, Janó István ötvöskónyi nyug. lelkészek, dr. Horváth József nyug. theol. tanár, Katona Piroska dadi tanítónő, Deáky István erdőcsokonyai, Szalay Lajos balatonfőkajári, Pirka János zselickisfaludi és Szabó Károly balatonfüredi nyug. kántortanítók emlékének. (Folyt, köv.)
