Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-09-18 / 38. szám
150. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1932. A komáromi egyházmegye közgyűlése. Augusztus 23-án tartotta a komáromi református egyházmegye évi rendes közgyűlését a Kollégium nagytermében, a közgyűlés alkotó tagjainak igen nagy érdeklődése mellett. A közgyűlést reggel 8 órakor a ref. templomban istentisztelet előzte meg, amelyen Czibor József deáki ref. lelkész imádkozott. A közgyűlésen az elnökség tagjain: Gyalókay László esperes és Nagy Nándor egyházmegyei gondnokon kívül megjelentek Balogh Elemér, a dunáninneni ref. egyházkerület püspöke, konventi elnök, Soós Károly tanácsbiró, egyházmegyei főjegyző, Csekes Béla aljegyző, Boross Kálmán, Csiba Imre, Beke Kálmán, Fekets Sándor, Galambos László, Gálffy Géza, Galambos Zoltán, Rácz Elemér, Sándor Benő, Vágó Ede lelkészi és Fülöp Zsigmond, Füssy Kálmán, Gaál Gyula dr., Kenessey Kálmán dr., Mohácsy János dr., Pap Elemér, Szijj Ferenc dr., B. Tóth Pál és Zsindely Ferenc világi tanácsbirák, Gyalókay Miklós egyházmegyei főmérnök, Szendy Pál főszámvevő, Borza Zoltán, Czibor József, Czike János, Dukon Béla, Földes Lajos, Gáspár József, Galambos János, Kalitza László, Kiss János, Kóczán Mór, Kiír Géza, Lelkes Ferenc, Mokos Kálmán, Nemes Kálmán, Nagy Sándor, Nehézy Károly, Pap Árpád, Paraizs Árpád, Rácz Jenő, Sedivy László, Sohár Kálmán, Szekeres Mihály, Tárnok Gyula, Tóth Kálmán, Tóth Zsigmond, Végit Kálmán, Zsemlye Lajos lelkészek, Kovács Alajos, Győrffy Lajos, Tóth Mihály, Pethes Béla tanítóképviselők, Bartha János, Páti Nagy Sándor, Cseke János, Kathó István egyházi képviselők, Nagy Lajos, Osztényi József, Pap Béla tanítók, Kossár István, Kelemen Kálmán segédlelkészek és sokan mások. A közgyűlést Gyalókay László esperes költői szárnyalású, gondolatokban gazdag fohásza nyitotta meg, majd a törvényes formaságok elintézése után Nagy Nándor egyházmegyei világi elnök mondott elnöki megnyitót. Nagy figyelemmel hallgatott beszélőében hálával emlékezett meg arról, hogy dacára az elmúlt igen nehéz esztendőnek, az Isten az egyházmegye közönségét megkímélte nagyobb megrázkódtatásoktól. A súlyos helyzetben okos, takarékos gazdáb kodással még meg lehet előzni a bajokat. Rámutatott az egyházhoz való ragaszkodásnak ama szép példáira, hogy dacára a nehéz viszonyoknak, több egyház épített iskolát, ez buzdítás és remény a jövőre nézve. Felhívta az egyházmegye figyelmét a szociális szükségletekre és ezek között az egyházak szegény tagjainak segítésére, támogatására. Ha az egyházak mai helyzetében nem is lehet nagyobb támogatást nyújtania az egyházaknak, azért a presbitériumok által foganatosított gyűjtés meghozhatja azt az eredményt, amelyet a krisztusi szeretet megkíván. Fontosnak tartja az egyház szempontjából, hogy a szegények segélyezése az egyházon keresztül történjék. A mostani időkben a legnagyobb mérvű takarékosságra, kálvinista egyszerűségre, hithűségre van szükség, éppen úgy, mint volt ez a régi szép időkben, apáink korában. Ezek a régi erények tartották fenn az egyházat, ez tartja fenn most is. Majd meleg szavakkal emlékezett meg a pápai ref. főiskola 400 éves fennállásának évfordulóján rendezett fényes ünnepségekről és az ezzel 'kapcsolatos öregdiákok szövetségének üléséről. Ez utóbbin megható, de egyben felemelő példáját látta a kálvinista áldozatkészségnek, amidőn az öreg diákok egymásután ajánlották fel adományaikat a szeretett Alma Mater megsegítésére. Ez a lelket megragadó példa erősít meg bennünket ama reménységünkben, hogy van hit, van hűség a református hívekben, amelyhez a komáromi egyházmegyének is méltónak kell lennie. Ebbe a lélekemelő, tanulságba vetve bizalmát és reményét, szeretettél! üdvözli a közgyűlés alkotó tagjait, és a közgyűlést megnyitja. Ezután Schmidt Tivadar tanító letette az esküt a közgyűlés színe előtt, mely után Soós Károly főjegyző-tanácsbiró az esperesi jelentést ismertette és a vonatkozó javaslatokat terjesztette elő. A közgyűlés legelőször is az elnökségnek, tisztikarnak és tanácsbirói karnak, tízéves mandátuma lejártával, elrendelte a törvényszerűit megtartandó választását. De kötelességének tartotta a közgyűlés elismerő, hálás köszönetét mondani Gyalókay László esperesnek, Nagy Nándor gondnoknak, Soós Károly főjegyzőnek, a tisztikar és tanácsbirói kar tagjainak, a letűnt egy évtized alatt kifejtett buzgó és eredményes munkálkodásukért. A közgyűlés az elnökség mellé a következő szavazatbontó bizottságot küldötte ki: Földes Lajos, Galambos Zoltán, Fülöp Zsigmond és B. Tóth Pált. Az egyházmegyei főjegyző bejelenti, hogy Gyalókay esperes, hivatkozva hetvenedik életévére, kéri a közgyűlést és a gyülekezetek vezetőségét, hogy a tisztújításnál személyétől minden vonatkozásban tekintsenek el, mert nem volna abban a helyzetben, hogy a nagy felelősséggel, sok munkával és utazással járó esperesi hivatalt ideje kitelte után továbbvigye. Soós Károly főjegyző rendkívül meleg szavakkal ecsetelte az esperesnek az egyházmegye súlyos esztendeiben kifejtett eredményes munkálkodását, bölcs irányítását és a közgyűlés fájdalmának érzésével fogadja a vezéri helyről való távozás bejelentését. A közgyűlés azonban Gyalókay esperest nagyrabecsüléséről, szeretetéről és ragaszkodásáról biztosítja és a Választás megejtésénél a presbitériumok figyelmét az esperes elévülhetetlen érdemeire felhívja. Gyalókay esperes legnagyobb sajnálatára, de szóban is bejelenti elhatározását és kéri az egyházmegyét, hogy a választásokból személyét kapcsolja ki, mert esetleges megválasztása után úgyis azonnal lemondana. A közgyűlés az esperes felszólalását viharos éljenzéssel kíséri s őt meleg ovációban részesíti, melyben a közgyűlés tagjai: »Nem engedjük el!« — »Újra megválasztjuk!« — kiáltással adnak ragaszkodásuknak kifejezést. A közgyűlés kimondotta, hogy fölir az egyházkerület útján az egyetemes konventhez, hogy egyházi törvényeinek szentesítését, az 1919—20. évi államsegélyek kiutalását, a lelkészképzés elismerését és a felekezeti tanítóképzőrintézet felállítását az illetékes kormányhatóságoknál sürgesse meg. Felhívja a közgyűlés az egyházak presbitériumait, hogy a múlt esztendőben elmaradt egyházi adóhátralékokat a hívektől beköveteljék és tartozásaikat minden irányban rendezzék. Az egyházmegye területén megjelenő egyházi lapok és folyóiratok segélyezésére nézve akként határoz a közgyűlés, hogy Csekes Béla »Ref. Világszemle« c. folyóirata kiadási költségeihez ez évben 2000 koronával járul az egyházmegye, de ennek ellenében a kiadó köteles minden egyház és leányegyház részére egy-egy példányt küldeni. Kisebb összegekkel támogatja az egyházmegye a »Református Sion« és
