Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1932-08-21 / 34. szám

Negyvenharmadik évfolyam. 34. szám. Pápa, 1932 augusztus 21. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ....................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. —.....................—-—.............—­FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ Az ORLE jubileumára. 25 esztendő!... negyedszázad!... ez az ORLE ideje; ennyi esztendő telt el megalakulásától a mai napig. Mi, akik ott állottunk bölcsőjénél, segítettük életrekelni és életképessé tenni, ismerjük az akadá­lyokat, amelyekkel meg kellett küzdenie, a pályát, amelyet megfutott, a célt, amelyet kitűzött, az alkotá­sokat, amelyeket létesített, a vezéreket, akik előljár­tak és vitézkedtek, a katonákat, akik hol követték, hol cserben hagyták, vagy épen támadták őket, — szinte csodával határosnak és éppen ezért Isten akaratából valónak kell látnunk életét. Csakugyan beteljesedett rajta Gamáliel bölcs mondása, »ha emberektől van e dolog, semmivé lesz; ha pedig Istentől! van, ti fel nem bonthatjátok!« A lelkészek szeretetben egyesítése, nagy közös célok végrehajtására összefogása, a szeretet munkái­nak gyakorlása, özvegyi könnyek törlése, árva életek megmentése, a kicsinyek gondjának felvétele pedig Istentől jövő parancson alapszik, tehát az ORLE élete és munkája is Istentől van, azért áldotta meg mind­eddig az Űr. Ez a 25 esztendős határvonal nagy alkotásokat mutat fel, de nagy kötelességekre is hív. Hajdúböször­ményi fiú- és nyíregyházi leány Kálvineum felállítása, az utóbbinak polgári iskolával, továbbképző tanfolyam­mal és tanítónőképzővel kibővítése, az ORSz megszer­vezése, a Presbiteri Szövetség megalakítása, az ORLE konferenciáknak és könyvkiadó vállalatának létesítése mind egy-egy nagy határkő és emlékeztető az Isten segítségére ezen az úton. Hát még ha figyelembe vesszük, hogy ennek a negyedszázadnak a legnagyobb része a világháború és az azt követő szomorú és nyomorúságos idők korsza­kára esik, ha ebből a szemszögből mérjük fel az alko­tások nagyságát és becsüljük fel azoknak értékét, akkor, amikor minden felé a leromlás és pusztulás romjain kell keseregnünk, mint egykor Izraelnek Je­ruzsálem pusztulása felett és ha a hazai-, sőt világ­égés romjain megállva, a magunk portáján az alko­tások és intézmények nagyszerű épületeit látjuk emel­kedni és fejlődni: nemde Isten iránt való legmélyebb hálával kell ez évforduló alkalmával köszönteni az ORLÉT, amely mindezeket létrehozta és anyaszent­­egyházunk szolgálatába állította. Legyen mindezekért egyedül Istené a dicsőség! De ne felejtsük el, hogy Isten eszközök által munkálkodik; a maga ügyének munkálására, országá­nak építésére minden időben olyan férfiakat válasz­tott el, akik az elhivatást megértve, akadályoktól meg nem rettenve, a lelkűkbe adott égi tűz lángjától he­vítve lettek kortársaiknak vezetői és jóltevői. Épen ezért a jubileum alkalmával meg kell hajtanunk az elismerés zászlaját az ORLE vezérférfiai előtt, akik FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE : DR. TÓTH LAJOS THÉOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK ezeknek a nagy alkotásoknak életre hozása, fejlesztése körül a legtöbb munkát végezték, azokat lelkűk mele­gével táplálják állandóan; akik a lelkészek között fennállott különféle válaszfalak ledöntésével, azoknak egytáborba gyűjtésével és a közös nagy cél érdekében minden erőnek munkába állításával, a charitativ- és szeretetmunka életrehivásával s ezzel a református1 kálvini egyház feladatának tudatára ébresztésével, s a lelkészi tudományos képzés propagálásával, ennek és a tudományok művelésének érdekében a konferen­ciák körül kifejtett nagy agilitásával az ORLE munká­ját negyedszázadon át áldottá, becsültté tették és a mostani jubileum megünnepléséhez elvezérelték. Ta­lálják meg mindnyájunk elismerésében méltó jutal­mukat. De a jubiíáris alkalom nemcsak emlékezetre, ha­nem kötelességre is hív mindnyájunkat. A mai nehéz idők sokszoros kötelesség és áldozatkészség elé állí­tanak bennünket. A létrehozott intézmények fenntar­tási eszközei kevesbednek, tápláló forrásai bedugul­jak, a vezérek mellől a katonák elmaradoznak és ezzel az ORLE működése bénulna meg, intézményei­nek áldásos hatása gyengülne meg olyan időben, amikor nagyobb teljesítő képességet kíván az élet és többet várnak az emberek. Ezt pedig csak úgy képes teljesíteni, ha a vezérek hivó szavára táborba száll mindenki és kötelességének ismeri minden lelkész­­testvér — régebbiek és újabbak — az ORLÉ-t tag­díjakkal és más áldozattal is segíteni, hogy az is tel­jesíthesse eddigi és űjabbi feladatait. A meglevő al­kotások és intézmények fennmaradását, megerősödé­sét biztosítani; ez a legközelebbi jövő feladata, ez a negyedszázados jubileum fő parancsa, amely elől ki­térni nem lehet. Mindenütt lehet és kell takarékos­kodni, leépíteni, igényeket alábbszállítani, de csak azért, hogy az ORLE és intézményei iránti áldozat­­készségünket fokozhassuk. Ezt kívánja az ORLE ju­bileuma és a magyar református lelkésztestvéri szoli­daritás nagy elve és szent parancsa. E győzedelmes hit reményében köszöntjük a ju­biláló ORLE-t és kívánjuk, hogy a második negyed­század segítse diadalra jutni minden tervét, megva­lósítani minden reményét magyar hazánk, református anyaszentegyházuink s ebben a magyar kálvinista lel­készi kar boldogulására s mindenek felett Isten di­csőségére. Kálóz, 1932 augusztus hó. Vargha Kálmán. — A íosangelesi keresztyén egyházak az olym­­piai játékok alkalmából nagyszabású evangelizáló mun­kát végeztek a városba özönlő néptömegek között. Az előkészítést már év elején megkezdték és a munka az olympiai játékok ideje alatt ért el tetőpontját, amikor a város legnagyobb helyiségeiben naponta evangelí­­záló összejöveteleket tartottak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom