Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-08-14 / 33. szám
130. oldal. 1932. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. gyülekezet egyeteme tegye magáévá a dolgot s belőle is 'áradjon ki a cselekvő szeretet melege. A presbiteri gyűlésre kész programmal mentünk. A presbitérium :a lelkész és az egyik gondnok vezetése alatt, mint már említettük, választott diakónusokat és elkészítette a hívekhez intézendő »körlevelet«, melynek mi kérő szó címet adtunk ds ezt egymásután két vasárnap, majd minden hó első vasárnapján felolvastuk a szószékről. De törekedtünk arra is, hogy a diakónusokon kívül minél több tagot vonjunk be a munkába. Bárki végezze ezt a munkát, úgy végezze, mint egyházi funkciót s nem mint filantróp, vagy humanitárius munkát,, minthogy a szükölködők meglátogatása, segélyezése a Jézus Krisztus teste tagjainak szolgálása s mint ilyen, {gyülekezeti munka. így állapítja ezt meg még ez idő szerint érvényben lévő egyházi törvényünk is. (I. t.-c. 128. §.) :és a dunántúli egyházkerület Í909-ben készült kitűnő szabályrendelete. Ennek a Szabályrendeletnek 6-ik §-a így rendelkezik: »a szegények testi gondozása ott, ahol ezek száma a tizet nem haladja meg, a lelkész feladata, de melléje az anyagi eszközök megszerzése végett diakónus választandó. Ahol ennél több szegény van, ott intézményesen szervezendő meg«. Az új egyházi törvény I. t.-c. 50. §-a pedig már egyenesen íkörülirja a diakónus teendőit. Az 52. § kimondja, ha az egyházközségben szervezett álláson működő diakónus, vagy diakonissza nincs, a presbitérium a maga kebeléből, vagy az egyházközség alkalmas, e feladat teljesítésére alkalmas kegyes életű tagjaiból választ szegénygondnokot. Ehhez egész bátran hozzátehetmks hogy diakónusokat, mert erre a testületre épolv szükség van, mint a presbitériumra, vagy iskolaszékre, mint egyházi szervre. Ha nincsenek intézetekben kiképzett diakónusok, ez nem lehet akadály; hisz nincs presbiterképző intézet sem, hanem a gyülekezet maga képzi ki és neveli presbitereit! Miért ne képeztessék ki a diakónusok egész serege egyházközségünkben a {gyakorlati tevékenység terén?! Nem akarjuk ezzel azonban azt mondani, hogy főként városi gyüleken zetben nincs szükség képzett diakónusokra és diakonisszákra. Sőt az minden vágyunk és szinte naponkénti imádságunk tárgya, hogy diakónusaink mellett egy hivatásos diakonisszát is beállíthassunk a gyülekezetünkbe. A szegénygondozásban annyival inkább szükség van szervekre, munkásokra, mert a szegénygondozás sokkal nehezebb probléma gyakorlatilag, mint ahogy elméletileg fest. És csakis úgy lehet ezt az egyházunkra nézve fontos kérdést gyakorlatilag sikeresen mégoldani, ha vannak olyan szervek, melyek egyeneslen ezzel foglalkoznak. Lehetne általános normákat adni, de mivel minden egyes esetben külön bírálandó el a segélyezés módja és mérve, azért tisztában kell lenni azzal, hogy ki segélyezendő és a segély mindig a speciális helyzethez alkalmazandó. Pl. egy rest, dologkerülő emberre nézve a segélyezés végleges erkölcsi leromlást jelent, vagy egy iszákos embernek a pénzbeli segély sokkal többet árt, mint hasznnál. (Folyt, köv.) A veszprémi ref. egyházmegye közgyűlése. A közgyűlést megelőző napon voltak a különböző bizottsági gyűlések. A tanügyi bizottság, a számszék, a missziói bizottság gyűlése, a lelkészértekezlet és végül a közgyűlést előkészítő értekezlet. Ezek közül csak a lelkészértekezlet lefolyásáról emlékezünk meg, a többiről a közgyűlés lefolyásával kapcsolatban. A lelkészértekezlet július 19-én d. e. 11 órakor kezdődött és ebéd után tovább folytatódott. Megnyitás után az egyházmegyére véleménynyilvánítás végett letett konventi és kerületi határozatokra különböző javaslatokat fogadott el a közgyűlés elé terjesztés végett. Nevezetesen: 1. A lelkészi továbbképzést szükségesnek tartja és addig is, mig ez intézményesen megvalósítható lesz, nagyon ajánlatos, hogy egy vezető előadó gondoskodjék arról, hogy az ORLE- konferenciákon, az egyházkerületi, egyházmegyei lelkészértekezleteken, sőt a kisköri értekezleteken is az előadások a rendszeresség jegyében folyjanak és történjenek. 2. A stólamiejgváltás elrendelését feleslegesnek és csak az itt-ott előforduló bajok elterjesztésének tartja. 3. A balassagyarmati határozatokat nem tartja alkalmasnak a kívánt cél elérésére, mert törvényadta jogában senkit sem gátolhatunk. 4. A vásárnapok hétköznapra helyezésének ügyét figyelmébe ajánlja valamennyi egyház vezetőségének. 5. Csatlakozik ahhoz a határozathoz, mely a tanítók személyi járandóságait az állam által kívánja fizettetni, mig a dologi kiadások az iskolafenntartó egyházak terhei maradnának. — A praedestinatio a keresztyén ember szabadsága és felelőssége viszonyában című tételről Pap K. Ödön és Szőke Károly tartottak magas színvonalú előadást. Az életnek minden kérdése meg'oldódik ez óriási energiát kiárasztó, a református keresztyén ember hitét jellegzetes tulajdonsággal felruházó tanításban. A helyesen értelmezett szabadság szárnyakat nyer ez által és a felelősség heroikus kötelességteljesítésben jelentkezik. A mi református népünk éli ezt a hitet! Az élet nagy kérdéseinél mindig átragyog viselkedésén és nemcsak tiszteletet gerjeszt iránta a másként vélekedőknél, hanem ebben van a titka csodálatos fennmaradásának is. — A református gyülekezeti szegénygondozás elvei falun és városon. Előadók voltak Gáty Ferenc és Kutassy Dezső. A telepítés és agrár-munkáskérdés a református gyülekezetben, Bakos Dezső és Kovács Vince előadásában került napirendre. A két utóbbi tárgy előadására, azt hiszem, legjellemzőbb az az elragadtatás, melynek jelenlevő egyházmegyei gondnokunk, dr. Segesdy Ferenc Öméltósága adott kifejezést. íme — mondotta — mennyire nem helytálló, hogy a mi lelkipásztoraink nem foglalkoznak a munkáskérdéssel és nem törődnek kellő mértékben a szegényüggyel! Milyen széles látókörre valló előadások voltak ezek! Gondoskodni kellene ez elméleti és gyakorlati fejtegetéseknek minél tágabb körben való ismertetéséről. Az ORLE, a magyar kálvinista társadalom élő lelkiismerete, bizonyára gondoskodni is fog erről. Befejezésül Vámos Géza az egyházmegyei lelkészegyesület történetét adta elő .abból az alkalomból, hogy az ORLE ez évben ünnepli 25 éves fennállását. Ugyancsak ő szerkesztette meg az ORLE-hoz intézett üdvözlő iratot, melyet minden lelkész aláirt. A karcagi gyűlésre hivatalos kiküldöttek Szűcs József esperes, Somogyi Zoltán és Vámos Géza. A közgyűlés július 20-án d. e. 8 órakor istentisztelettel kezdődött, melyen a szent szolgálatot Patkó Károly litéri lelkész Ezék. 33:7—9 alapján teljesítette. A közgyűlésen Szitcs József esperes és dr. Segesdy Ferenc egyházmegyei gondnok elnököltek. Az alkotó tagok úgyszólván teljes számban megjelentek. A veszprémi egyháznak dr. Kenessey Pongrác, Veszprém vármegye főispánja volt a világi képviselője. A gyűlés főtárgya az esperesi jelentés volt. Ä jelentésért köszönetét fejezte ki közgyűlésünk s vele kapcsolat-
