Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-07-31 / 31. szám
Negyvenharmadik évfolyam. 31. szám. Pápa, 1932 július 31. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE- - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .... A református gyülekezeti szegénygondozás elvei falun és városon. Irta és a tatai egyházmegye lelkészértekezletének július 10-iki gyűlésén felolvasta Györy Elemér. A keresztyén anyaszentegyház nemcsak hitközösség, hanem szeretetközösség is, amiből következik, hogy az egyházban a közös hit mellett érvényesülnie kell a testvéri szeretetnek, a szeretetből fakadó szolgálatnak. A szeretet objektumai a gyámolításra szoruló szegények, árvák és betegek, szubjektuma pedig maga az egyház, a gyülekezet. Jelen sorokban nem terjeszkedhetünk ki a szeretetből fakadó eme szolgálat egész területére, csupán a szegények gondozásáról kívánunk szólani, minthogy ez a kérdés áll ma egyházi életünk homlokterében. Minden kétségen felül áll, hogy az összes gyülekezeteket nem vonhatjuk egy kalap alá. Különbséget kell tenni városi és falusi gyülekezet között, sőt még ez utóbbiak is csoportosíthatók volnának különböző szempontok szerint. Pl. meg lehetne különböztetni törpe és kis gyülekezeteket és nagy, esetleg többezer lelket számláló, avagy éppenséggel mammutgyülekezetjeket. Figyelemmel lehetne lenni arra, hogy a gyülekezet zárt egységet alkot-e, pl. homogén tömbökben laíknak-e a hívek, vagy pedig nagyobb területen, utcákban szétszórtan; ez utóbbi esetben nemcsak a gyülekezet lélekszáma, hanem a polgári község lélekszáma, felekezeti tagoltsága és kiterjedése is figyelembe veendő. Végül egész külön volnának tárgyalandók az u. n. diaspóra (szórvány, tanya) gyülekezetek. Nem vállalkozhatunk arra, hogy sorba vegyük legalább ezeket a csoportokat s mindegyikre testhez illő ruhát szabjunk. így csak sablonokat, uniformisokat készíthetnénk; az uniformizálás még egy gyülekezet keretein belül is sokszor a munka halálát jelentheti. De a párhuzamot megkíséreljük megvonni legalább a két főcsoport között. Közös alap a küzdelmes és dicsőséges múlt és a hitvallásbeli egység; közös vonás a jövő igénylése és sóvárgás az üdvösség után. De annál több az ellentét. Egy városi gyülekezetben egészségtelenebbek a lakásviszonyok, ennélfogva romlottabbak az erkölcsök és a családi élet, mint falum A városi gyülekezet sokkal több munkát ad a lelkipásztornak, mint egy akár kétszer olyan lélekszámú falusi gyülekezet, de viszont a városi gyülekezet könynyebben megnyerhető mindenféle egyházi reformnak és a gyülekezeti munkákra jobban találhatók munkatársak. Városokban a munkástömegek beözönlése és a fellépett munkanélküliség folytán nagyobb a nyomor s épen ezekben a tömegekben lelketlen izgatások folytán tapasztalható az egyháztól való elidegenedés és a vallás iránti ellenszenv, de viszont a falusi gyülekezetekben nagyobbak és számosabbak a ’ lélektani és reális akadályok. Csak röviden említünk néhány ilyen akadályt. 1. A falusi ember tiszteletreméltó konzervativizmusánál fogva ellenszenvvel viseltetik minden újítással szemben. 2. Emellett sajnálatosan közönyös minden lelki és egyházi munkával szemben. 3. A jólét és a vagyon megelégedetté, kötelességteljesítővé teszi, de legyszersmind érzéktelenné is a mások nyomora iránt. 4. Nagy akadály a férfiak és a nők állandó élfoglaltsága a házi és a gazdasági munkákkal. 5. A kasztok, klikkek és családi, rokoni kapcsolatok sokszor áthághatatlan határvonalat húznak ember és ember közé. 6. Végül intézményes és rendszeres szegénygondozói munka szempontjából akadálynak vehetjük a falusi embernek azt a tulajdonságát, hogy adakozni nem szeret, segíteni segít szívesen, különösen természetbeni adományok nyújtásával, de csak akkor, ha adományát maga adhatja át. Ha mindezekhez hozzá vesszük még azt, hogy minden egyes gyülekezetnek megvan a maga sajátos jellege, — hogy úgy mondjuk — egyénisége s mindenütt jelentkeznek az említett személyi akadályok mellett olyan lokális tárgyi természetű nehézségek, melyek lehetetlenné teszik olyan gyakorlati mesterfogások nyújtását, melyekkel könnyű szerrel meg lehetnie loldani a szegénygondozást falun és városon, nem szándékozunk recepteket, vagy lekopirozandó mintákat adni. E helyett inkább azokat az alapelveket, történeti múltat és hitvallásos karaktert törekszünk tisztázni, melyeknek ismerete és charizmáink nagy mértékben hozzásegítenek ahhoz, hogy akármilyen típusu és tagoltságu gyülekezetben működünk is, meg fogjuk magunk találni a helyes utat és eszközöket a gyülekezeti szegénygondozás eddig megoldatlan problémáinak megoldására s a munka megszervezésére. (Folyt, köv.) A mezőföldi ref. egyházmegye közgyűlése. A mezőföldi egyházmegye július 13-án tartotta évi rendes közgyűlését Medgyasszay Vince esperes és bilkei Lipcsey Lajos egyházmegyei gondnok kettős ‘elnöklete aljatt. A gyűlésen az alkotó tagok három világi tanácsbiró, három lelkész és egy egyházi képviselő kivételével megjelentek. A gyűlés a gyülekezet templomában tartatott, a XC. zsoltár eléneklésével, 'esperes bibliaolvasásával és imádságával kezdődött. Majd Lipcsey Lajos egyházmegyei gondnok tartott rövid, de határozott és buzdító megnyitó beszédet, melyben kiemelte az esperesi jelentésnek a gyülekezetek és hívek kitartásáról, buzgóságáról szóló és megnyugvást, reménységet nyújtó részletét, hogy a nehéz megpróbáltatások, anyagi gondok, pénztelenség által előidézett gazdasági válság közepette is lelki FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE : DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ
