Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-17 / 3. szám
Negyvenharmadik évfolyam. 3. szám. Pápa, 1932 január 17. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE .............—....................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. -.........-....................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEO L FŐISKOLA, AhiHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. Világválság és élő keresztyénség * Azzal akarom kezdeni előadásomat, hogy gondolatban visszaszállok 1914-be, amidőn átéltem azokat a napokat, amikor a világháború megkezdődött. Németországban voltam és azt tapasztaltam, hogy egy ország, amely különböző szempontokból széjjel tagolt volt, egyszerre eggyé tudott lenni. Nem voltak többé politikai pártok, nem voltak többé ott a társadalmi osztálykülönbségeknek a falai egymás között, egyekké lettek mindnyájan egy cél érdekében. És meg vagyok arról győződve, hogy ugyanaz történt itt Magyarországon is. Elég hosszú ideje vagyok Magyarországon, hogy megállapíthassam azt, hogy amikor Magyarország is ilyen helyzetbe kerül, hogy hívja a fiait, bizonyára nem lesz magyar fiú, aki otthon maradna akkor, amikor a hazának szüksége van reá. Mert amikor a haza hív, akkor nem kérdezzük azt, hogy hogyan és miért, csak egyet érzünk, hogy kötelességünk a hazának segítségére sietni az által, hogy fegyver alá sorakozunk. És mit szólnánk mi egy olyan csoport emberhez, amely ebben az időben otthon maradna és azzal elégednék meg, hogy hazafias dalokat énekelne? Azt hiszem, hogy nemcsak bolondnak címeznénk az ilyen embereket, hanem azt mondanánk, hogy hazaárulók. Mi épen ilyen állapotra jutottunk a mai napokban. Olyan világot élünk, amelyben nemcsak a közömbösek seregét találjuk, mint keresztyénellenes sereget, hanem ügyesen szervezett nagy hadsereget, amely a keresztyénséget szakadatlanul ostromolja. Azt tapasztalom, hogy itt Magyarországon nem félnek már a kommunizmustól, talán azért, mert itt már átélték a kommunizmust és bizonyosak abban, hogy a kommunizmus ide többé vissza nem fog jönni. De én azt hiszem, hogy nem szabad lekicsinyelnünk azt a lehetőséget és azt a veszedelmet, amely előáll mindannyiunk számára az által, hogy szervezett keresztyénellenesi, Krisztusgyülölő hadsereg dolgozik szisztematikusan az egész világban. Néhány héttel ezelőtt lehetett hallani rádión Hollandiában, holland nyelven a vallásellenes propagandát Moszkvából. Én azt hiszem, hogy a nagy különbség a kommunizmus és a keresztyénség között abban áll, hogy a kommunizmus inkább a tömeget tartja szem előtt, mig a keresztyénség elsősorban az egyénnél, a személyiségnél kezdődik. Ez azt jelenti, hogy az igazi keresztyénség csak személyesen, egyénileg tud előállani és növekedni. Ezzel szemben ott látjuk azt a keresztyénséget, amely álmos, amely alszik, amely megkövesedett. Általában véve leginkább abban áll a mi keresztyénségünk, hogy eljárunk * Gr. Bentinek Jánosnak a pápai ref. főiskola dísztermében 1932 január 12-én tartott előadása, melyet Horváth László lelkész tolmácsolt holland nyelvről magyarra. Az itt közölt szöveg gyorsirási feljegyzés alapján, a gróf úr engedélyével jelenik meg. a templomba, talán minden vasárnap és hűségesen énekelünk s eközben Oroszországban a templomokat dinamittal robbantják fel és a papokat legyilkolják és a kommunista sejtek a keresztyénséget a világ minden részéből ki akarják irtani. Én azt hiszem, önök a kommunizmust átélték és jobban tudják, mint bárki, hogy itt az idő, hogy végleg döntsünk Krisztus mellett vagy Krisztus ellen. Hiszen Krisztus nekünk világosan megmondotta, hogy aki velem nincs, az ellenem van; nincs hely a semlegesség számára, mert a semlegesség már ellenállás neki. Személyes tapasztalatból beszélek. Mi mindent vesztettem én el amiatt, hogy lagymatag volt a keresztyénség, amelyben éltem. Viszont nem csodálkozhatunk azon, hogyha az ellenség oldalán csak úgy emlegetik a keresztyénséget, mint bebiztosítást az örökkévalóságra. Én itt az élő, aktiv keresztyénségről kívánok szólam, amint azt különböző országokban megtapasztaltam, mert, hála Istennek, különböző országokban megtapasztalható már az élő, aktiv keresztyénség, amely csodálatos eredményeket tud felmutatni. Pl. ott van az oxfordi egyetem, melyen ilyen hatalmas megmozdulás, élő erő tapasztalható. Tanúja voltam másfél évvel ezelőtt, hogy 80 egyetemi hallgató, kereskedőkkel és lelkészekkel együtt, miképen ment közös munkára Edinburghba, hogy ezt a várost Krisztusnak megnyerjék és az alatt a három hét alatt, amíg ott dolgoztak, valósággal csodák történtek. Minden társadalmi osztályra és a városnak minden részére elhatott az az erő. A kereskedelemben, az oktatás minden területén, a fogházakban, egyszóval az élet minden területén megérezték ezt az erőt. És az eredménye ennek a három heti munkának az volt, hogy egyhétig tartó nagygyűlést rendeztek, melyre nemcsak az edinburghiak mentek el, hanem egész Skóciából mindenünnen összesereglettek az emberek, hogy átélhessék ugyanazt, amit az edinburghiak a három hét alatt átéltek. Skócia Bankjának az igazgatója, ügyvédek, orvosok, bányamunkások és különböző gazdasági és ipari szervezetek elnökei, egyszóval minden társadalmi réteg képviselve volt itt. Az egyetlen téma ez volt: Hogyan vihetjük Krisztus örömüzenetét az emberek közé. Magam láttam azt a kommunista vezért, aki ez alkalommal megtalálta Krisztust és ma Krisztusnak leghűségesebb eszköze, hogy Edinburghban Krisztusról tudjon bizonyságot tenni. Nagyon megható volt, amikor ez a volt kommunista nyilvános gyűlésen beismerte és megvallotta, hogy miképen kívánta ő a maga kommunizmusával a világot reformálni s közben elfelejtette azt, hogy először önmagát kellene reformálni. Épen ebben áll az élő keresztyénségnek a titka, hogy mi magunkkal kezdjük; belőjünk kell eltávolítani mindent, ami Isten és embertársaink között minket Tőle és egymástól elválaszt. Nemcsak vigasztaljuk
