Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-07-10 / 28. szám
Negyvenharmadik évfolyam. 28. szám Pápa, 1932 július 10. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A vallástanítás az új tantervvel kapcsolatban * (Folytatás.) Megállapítom az új módszer érdekében, hogy minden egyes bibliai esemény életjelenség és így a vonatkozásokat a vallástanítónak, mint a nevelés művészének fel is kell találnia. Nézzük Jób történetét. Egy szép tárgyalás esetén megismerte a gyermek Jób élettörténetét, felébredt benne a sajnálkozás érzete; látta, hogy Jób még felesége biztatására sem átkozta Istent és végre megtanulta a tanulságot: a bajok között is Istenben kell bízni. Azután megtanulta Jób történetét, fújta hiba nélkül s legfeljebb a tanulságot hagyta el a végén. így lett lelkében a történet Jób magánügye, még az esetben is, ha figyelmét felhivtuk a saját bajainkra, s megtanulta: az Űr adta stb., mert a tanítás nem nyúlt bele a gyermek életébe s lelkét bár utasította, de nem nevelte meg a szenvedések átélésére. Nézzük most, hogyan tárgyalnám ezt az új módszerrel. A helyi és családi viszonyok ismeretében kiválasztok egy mozzanatot, lopást vagy állatelhullást. Kifejtem, hogy a család fájlalja a veszteséget s lopás esetén kártérítést követel, mert a kártevő jogtalanul] járt el, de elhullás esetén nem vonhat per alá senkit, mert Istennek joga volt elvenni, mert ő teremtette, az övé! — zúgolódás, káromkodás, lelki háborúság, perlés, kétségbeesés hiábavaló. Ekkor megvizsgálom, mit tesznek az emberek veszteség alkalmával? — sírnak, bánatosak, adnak el valamit és pótolják az elveszettet stb. Aztán rátérek, hogy nemcsak az állatok, hanem a vetés, a ház, az emberélet is elveszhetnek s megállapítom, hogy ezek nagy csapások. Kit ért már ilyen nagy csapás? Hogyan viselkednél te egy ilyen csapás esetién? (Eddig tudta a gyermek, hogy más hogy viselkedett, de most alig jön más az ajkára, csak: sajnálnám! Most kell tehát a lelkét átsegíteni Istenhez.) Elmondom Jób történetét s a gyermek felsóhajt, mert a nehéz kérdés nyomása alól felszabadult! Ezután párhuzamot vonok Jób és a zugolódok között: ki tett helyesen? Máért s te hogy tennél? Meg'nyugodnál-e, mit mondanál, mekkora csapás tudna Istentől eltéríteni? Letárgyalom röviden, hogy Isten miképen adta vissza Jób mindenét. Vagy egy levert fecskefészekre térek át, s észrevételem, hogy a kis fecske előbb talán búsan ül egy ágon, de mindannyiszor újra kezd, ahányszor a vihar, vagy a rossz gyerek leverte a fészkét s megállapítom, hogy életkedvünket * A pápai ref. egyházmegye június 9-iki tanítógyűlésére készített előadás. nem szabad elveszteni, mert abból látja Isten benne vetett hitünket, ha mint Jób, mi is újrakezdünk. Az életunt, a zúgolódó lelke fáj, már nem bízik Istenben s elpusztul. Azt hiszem, már így nem magánügy Jób története, nem is azt tanultuk, de azért egyszeri hallásra egész jól megtanulták. Most nem Jobbal, hanem Istennel foglalkozik. Jób csak bölcsen cselekvő egyén, aki soha nem lankadó hittel mindig újra kezd és látja a boldogulás lehetőségét. így a gyermek egy magasabb nézőpontból Ítél, és közelebb van Istenhez, belát az élet múlandóságába s látja a vonatkozásokat, melyek közte, Isten és a teremtett dolgok között felemelően megnyilatkoznak. Nézzük most röviden a megkisértést. Régi módszerrel végigkísértük a pusztai eseményt, mint Jézus életének egy mozzanatát s a végén azzal zártuk be, hogy a sátánra nem szabad hallgatni. Ez az esemény kizárólag Jézusé volt, ilyen nem történt a tanítványok és senki más életében s bevallhatjuk, hogy belőle nagyon nehezen alkothatott a gyermek maradandó értéket. A maga életével összefűzni pedig nem volt képes, mert neki nem jelent meg a sátán, meg is ijedne tőle, nem is kíván vele találkozni. Hasonló gondolatok igazolják, hogy a megkísértés tényét a gyermek nem érti, ha elmondja sem. Nézzük röviden az új módszerrel. Az éhségből kiindulva megvizsgálom, hogy az ennivalóért (megkívánt gyümölcsért) mi mindent tettek már meg? — dolgoztak, kértek, loptak, gyilkoltak. Tudnál-e a tisztesség, jóság, lelki tisztaságért lemondani vágyaidról, ellenáílani az éhségnek? Volt-e már olyan ember, aki éhenhalt, de mégse tért le a helyes útról? Ha ilyen Ínségben hatalmat adna Isten, hogy a követ kenyérré, a fát pecsenyévé tudnád változtatni, mit tennél? Kinek van ilyen nagy hatalma? Isten e nagy hatalmával átváltoztatja a követ kenyérré, a telet tavasszá, a virágot gyümölccsé, de nem magáért, hanem teremtményeinek szolgál veje. Az emberek kiknek szolgálnak hatalmukkal? Mi lenne legnagyobb örömöd, ha hatalmad volna? — Lehetne-e nagyobb örömöd a jótevésnél, szolgálatnál? És kinek szolgálnál legnagyobb boldogsággal ? Mi ad boldogságot: a kincs hatalom, vagy szolgálat? Itt elmondom Jézus megkísértésének történetét. Azután megvizsgálom, jelent-e már meg a gyermeknek a gonosz? S midőn ezt megállapítottam, megkérdem: tudtál-e ellene állani, vágyaidról lemondani. Voltál-e már a pusztában. Mindenütt a pusztában vagyunk, de ha Istennek szolgálunk, sehol se vagyunk a pusztában. Szól-e a sátán a mai emberekhez? — Igen, ha nehéz megkeresni a kenyeret, ruhát és úgy szeretné kemény sorsát megváltoztatni, azt mondja a sátán, hamisítsd meg a tejet, add el a romlott tojást, dicsérd fel eladó állatodat stb. Megkísérti hiúságát, hogy kérkedéssel többnek
