Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1931-08-02 / 31. szám

Negyvenkettedik évfolyam. 31. szám. Pápa, 1931 augusztus 2. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL IGAZG. PÁPA, FÖMUNKATÁRSÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR.TÓTH LAJOS THECL. FCIiKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. A kincs. Máté 13 :44. Igazán művészi módon adja tudtunkra Jézus, hogy mekkora nagy kincs Isten országa. Azzal az öröm­mel méri meg ezt a mérhetetlen kincset, amellyel a megtalálója érette mindenét oda adja. Határtalan örö­mét a találónak pedig azzal a kijelentéssel festi meg Jézus, hogy a megtaláló • féltékenyen elrejti' a nagy leletet és minden módot felhasznál, csakhogy valami becsületes címen azt a kjncsét megtarthassa. Akarom tudni, mennyit ér a Mennyek Országa? Számláljam elő mindazt, amivel bírok jelenleg s mondjam ezt: amim van, mindennél többet ér a Meny­­nyek Országa. Többet ér, mint az apám, az anyám, a gyerekem, a feleségem, a házam, az egészségem, a békességem, a kényelmem, a dicsőségem, a rangom, az emberek becsülése és mindaz, amivel még ezeken felül bírok. Akkora kincs ez^ hogy amikor az enyémmé lesz, örömömben elrejtem, mert nem tudom elhinni, hogy ezt a kincset, ekkora drága vagyont, szabad bírnom, élveznem, osztogatnom. Maga az Úr is a megkeresz­­telkedése látomásával elvonul a pusztába. Luther a megtalált drága kincsét magával viszi a kolostorba és elrejti boldog könnyei, édes tervei közé. Olyan édes, rejteni való öröm ez, mint az a boldogságos pilla­nat, amikor az édesanya legelőször megérzi gyer­mekét a szíve alatt. Valami nagy öröm van abban is, ahogyan Isten ezt a kincset adja nekünk. Nem nyújtja készen, nem kinálgatja, kéretlen nem halmoz el vele, hanem ezt a kincset úgy kell megtalál mink. Eszembe jutnak a gyermekévek boldog Miklósr-napjai, amikor nem kérve kaptuk szüléink ajándékait, hanem nekünk, gyermekek­nek kellett megkeresnünk a házban az elrejtett ajándé­kokat. Nem a meglepetés jött hozzánk, hanem mi mentünk a bizonyosra vett meglepetés után. Mily édes öröm is keresni Jézust, ezt az elrejtett és ezt a mégis bizonyosan kéznél levőt! M.ily nagy az Isten szeretete hozzánk, hogy megengedi, hogy keressük az Urat s a megtalálás túláradó érzései között szivünk kiálthatja: Itt vagy Megváltóm! Maradj meg nekem, légy az enyém, Megváltóm, hogy én is a Tiéd lehessek! Ára van Isten országának. Nem mintha meg lehetne venni, nem is, mintha egyenértéke volna az, amit adunk, annak, amit ka­punk! Csak mindept le kell tennünk kezünkből, hogy az szabad legyen Jézus ölelésére. Meg kell üresíteni magunkat, hogy elférjen bennünk e drága kincs. Azért kell árat fizetni, mert ez a le nem fizetett ár az akadálya Jézussal való kapcsolatunknak. Hiszen mi az az érték, amit Jézusért adnunk kell? Az ó-ember, minden cselekedeteivel együtt. Nagy ár, nehéz kifi­zetni való ez, de ha túl vagyunk rajta, az az érzés fog el bennünket, ami Pál apostolt, aki úgy szólj, hogy mindent kárnak és 'szemétnek ítél, ami eddig életében értékként volt nyilvántartva, most, hogy is­meri már Megváltóját. Milyen kicsiny a mező értéke a benne elrejtett kincs értékéhez képest! Áldott az Isten, hogy a mi gyarló emberi éle­tünk mezejét is felhasználja arra, hogy oda boldogan elrejthessük az igazi kincset. Héreg. László Géza Csaba. A belsősomogyi egyházmegye közgyűlése. A belsősomogyi egyházmegye ezévi közgyűlését július 9-én, a megelőző bizottsági gyűléseket július 8-án tartotta Csurgón a reálgimnázium épületében. A közgyűlés alkotó tagjainak, lelkészeknek, világiak­nak és tanítóknak nagyszámú részvétele mellett. A bizottsági gyűlések közül első a tanügyi bi­zottság összejövetele volt, melyen a hivatalos tagok mellett Halka Sándor esperes, dr. Boross István ügyész, dr. Bene Kálmán reálgimnáziumi igazgató, sok lelkész és tanító is megjelent. Közének és Szabó Bálint elnök imája után a bizottság az előre kinyoma­tott tanügyi jelentést és a hozzá fűződő javaslatokat tárgyalta le. A fokozatosan emelkedő kiváló tan* eredményért a bizottság a tanítóságnak elismerését fejezte ki. Az egységes tanítóválasztás, népiskolai szervezet és szolgálati pragmatika megalkotása céljá­ból javaslattételre az esperes elnöklete alatt az egy­házmegyei ügyész, tanügyi elnök, B. M.ajor János körlelkész, Lőczy Lajos tanítóegyesületi elnök és vitéz Szalóky Lajos alelnök tagokból álló bizottsá­got küldte ki. Igen fontos tárgy volt az iskoláinkba járó másfelekezetii tanulók iskolafenntartási járuléká­nak iigye, mely a járulékoknak főként az uradalmak részéről való megtagadása miatt több iskolafenntartó­nál nagyobb kellemetlenséget okozott és három egy­házban az iskolától való szabadulásnak tápot adott. A bizottság s annak javaslatára a közgyűlés a felettes hatóságok útján a rendezetlen ügynek törvény útján való szabályozását kéri s annak megtörténtéig utasítást adott a járulékoknak szabályszerű kivetésére. A kör­felügyelők ötéves megbízatása lejárván, a bizottság köszönetét mondott az iskolalátogatók eddigi buzgó s eredményes működéséért s javaslattal járult a köz­gyűléshez a tisztújításra vonatkozólag jobbára az ed­digi felügyelők alkalmazását kérve. A pedagógiai sze­mináriumok fuvar- és napidíjának a községek részé­ről való megtérítésére a vármegye közigazgatási bi­zottsága kéretett fel. A tanügyi bizottság után közvetlenül a csurgói reálgimnázium és a kaposvári gróf Bethlen Margit nőnevelő igazgató-tanácsa ülésezett dr. M.atolcsy Sán­dor elnöklete alatt. A tanács javaslatot tett dr. Bene

Next

/
Oldalképek
Tartalom