Dunántúli Protestáns Lap – 42. évfolyam – 1931.

VI. Nekrolog - Emlékezés azokról, kik elmentek (Dömötör Lajos, Mészáros János). Szabó Béla

Emlékezés: azokról, akik elmentek. Lombhullató ősztől virágnyitó tavaszig a dél­somogyi lelkészi karnak öt érdemes tagja, Isten igéjé­nek öt hűséges szolgája hagyta üresen katedráját. Ketten: Varga Dezső darányi, Écsy Pál pettendi lel­készek elmentek a jól megérdemelt nyugalomba, — adja Isten, hogy még sok évekig élvezzék hűséges szolgálatuk jutalmát! Három öreg kartársunkat a halál kaszája vágott ki a hü munkások sorából. Peti Lőrinc bürüsváradi lelkészt, egyházmegyénk és kerületünk nesztorát, mind­nyájunk »Lenci bácsi«-ját okt. 14.-én helyeztük Őrök nyugalomra. Gyülekezete és a környék intelligens tár­sadalmának általános részvéte mellett kisértük teme­tőbe az öreg szolgát, ki egy félszázadon át hirdette az evangéliumot s amellett az egyházmegyén és ke­rületen több tisztséget, — mint »egész ember« töltött be. (Nekrológját 1. a Dunántúli Protestáns Lap 1931. évi első számában.) A temetésen még ott volt igazi kartársszerető szívével Dömötör Lajos gyöngyösmelléki lelkész is — és már november 1-én az ő koporsójára hullottak a gyöngyösmelléki temető hantjai. Örömnapra készült az agg pásztor, sok fáradsággal megrenovált templo­mának felszentelő ünnepét tartotta kisded egyháza október 26.-án, de ő már ezen nem vehetett részt, a betegség ágyhoz szegezte, harmadnapra halott volt. Ároni családból származott, a baranyamegyei Becefán született 1867-ben, atyja 9 éves korában ár­ván hagyta. Gimnáziumi tanulmányait Csurgón, a theo­lógiát Budapesten végezte; káplánkodott Belsőso­mogyban, majd egy évet Bukarestben szolgált, mint hitoktató segédlelkész; 29 évig volt gyöngyösmelléki lelkész, hűséges lelkipásztora híveinek, kik szeretettel vették körül. A szív és lélek embere volt, sohasem vétett senkinek, — őt a sors ütötte-verte. Parókhiáján a bölcső örömét a koporsó gyásza többször váltotta fel. 1930. évi március hó 3-án temette el szépreményű 23 éves joghallgató fiát, ő ugyanazon év októberében követte a sírba 63 éves korában, itthagyva gyászban bánatos özvegyet és két serdülő hajadon leányát, kiknek még oly nagy szükségük lett volna az atyai támogatásra. Március elsején ismét egy jó öreg kartársunk sírja szélén álltunk. Mészáros János tótszentgyörgyi lelkész költözött el közülünk. Megfáradva a falusi kálvinista papi sorssal való viaskodásban nyugalomba készült, de ez nem adatott meg neki, a halál előbb megjelent és szóla: »jőjj, én adok nyugodalmat!« És elment... de az a pedáns rend, amellyel vezette a tótszentgyörgvi egyházat, ínég sokáig fog beszélni az ő munkásságáról. Az ő lelkiismeretes pontosságá­val házát, egyházát a legszebb rendben tartotta, hí­veinek szeretete és becsülése kisérte sírjába. 1861-ben született Kistamásiban (Somogy m.), hol atyja tanító volt. Gimnáziumot Csurgón, Bony­hádon, theológiai tanulmányait Budapesten, Pápán végezte. Káplánkodott Dunántúlon: Felsőőrött és Szécsi Szent Lászlón, majd 12 évet, mint akadémikus rektor szolgált az 5000 lelkes büdszentmihályi (Sza­bolcs m.) egyházban, innen választatott lelkésszé Nagyszékelybe (Szabolcs m.), honnan egy év után szülőföldjére a tótszentgyörgyi egyházba jött 1904-ben. Házasságát Isten nem áldotta meg gyermekek­kel, de parókhiája menhelye volt az árva rokongyer­mekeknek. A kidőlt öreg harcosok helyébe ifjak állnak, a katedrák nem maradnak üresen, de a gyászoló özve­gyek és az árvák szivében üresen marad örökre az ő helyük, ott nem pótolja őket senki és ... semmi. Jó öreg szolgatársak Isten veletek, — áldott le­gyen emléketek. S.-Hatvan. Szabó Béla. Az első nemzetközi valláslélektani kongresszus. Május 26-án vette kezdetét Bécsben az első nemzetközi valláslélektani kongresszus. A kongresz­szus első a maga nemében. A fiatal valláslélektan első seregszemléje arra az időre esik, amikor a barthi dialektikai theologia a leghatározottabban s legelszán­tabban kényszeríti a valláslélektant vissza arra a terü­letre, ahol szava és mondanivalója van: a lélekben lejátszódó vallási jelenségek lejátszására. A megma­gyarázás jogát elvitatja ez a theologia a valláslélek­tanból. A kongresszust »A nemzetközi vallásvédelmi j társaság« rendezte. Ha az előzetes jelentést olvassuk a kongresszusról, Barthék nagy ellenszenvét könnyen megérthetjük. Az áll az előzetes jelentésben, hogy a társaság 1924-ben történt megalakításánál »abban a meggyőződésből indultunk ki, hogy a valláslélektan alapvető és iránytszabó tudomány, amelynek az ered­ményeitől függ a szellemi élet más birodalmaiban, nevezetesen: a pedagógiában, theologiában, filozófiá­ban, psychopathologiában, kriminalisztikában a vallási kérdés mikénti kezelése«. Hogy a theologiában (a többi speciálisan nem érinti a theologust) a lélektan, úgy az általános, mint a valláslélektan csak kárt okoz­hat, ha alapvető s irányadó akar lenni, Schleiermacher theologiája világosan mutatja. A kongresszust a társaság elnöke: Beth, udvari tanácsos, a bécsi prot. theol. fakultás professzora nyi­totta meg az egyetem dísztermében. Megnyitó beszé­dében kiemelte, hogy a mai általános gazdasági nyo­morúság közepette veszélyes volt egy konferenciát rendezni, amelynek tárgya a hitetlenség kérdése, — amely látszólag nem sokat segíthet a nyomor meg­szüntetésén, de hiszi, hogy a vallásnak fontos hivatása van a gazdasági kérdésben is, mert ahol a vallás erői közbelépnek, javulás kell, hogy következzék. Majd a konferencia vendégeit üdvözölte, kik között érdekes jelenség dr. Irenáus szerbiai püspök a maga görög­keleti papi öltözetében. Az egyetem rektora, a két theol. fakultás dékánjai után dr. Seipel volt kancellár, ez a belső erőből élő alakja az osztrák közéletnek, kö­szöntötte a résztvevőket. Többek között így nyilatko­zott: ma a nemzetközi kongresszusok hangjára minde­nütt felfigyelnek, míert a mának nagyon sok problé­máját csak nemzetközileg lehet megoldani. S a vallás­lélektan az a terület, ahol felekezetek s nemzetek fe­lett könnyű a megértés. Rendkívüli fontosságúnak tartja, hogy a hitetlenség kérdése kerül a szőnyegre. A hit kérdésében a valláslélektan soha sem jöhetne közelről sem egységes felfogáshoz, mert a hit nem emb|eri s itt a hitnél a theologiáé a döntés. A hitetlen­ség ezzel szemben egészen emberi. Az üdvözlések után a kongresszus első előadója: dr. Ihmels, szász püspök tartotta meg előadását: »Az üdvbizonytalanság okai« címen. Előadása rövi­den a következőkben foglalható össze: A lélek nor­mális állapota a hitbizonyosság. A reformáció törek­vése a személyes hitbizonyosság elérésére irányul.

Next

/
Oldalképek
Tartalom