Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-05-31 / 22. szám
96. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1931. Emlékezés: azokról, akik elmentek. Lombhiillató ősztől virágnyitó tavaszig a délsomogyi lelkészi karnak öt érdemes tagja, Isten igéjének öt hűséges szolgája hagyta üresen katedráját. Ketten: Varga Dezső darányi, Écsy Pál pettendi lelkészek elmentek a jól megérdemelt nyugalomba, — adja Isten, hogy még sok évekig élvezzék hűséges szolgálatuk jutalmát! Három öreg kartársunkat a halál kaszája vágott ki a hű munkások sorából. Peti Lőrinc bürüsváradi lelkészt, egyházmegyénk és kerületünk nesztorát, mindnyájunk »Lenci bácsi«-ját okt. 14.-én helyeztük örök nyugalomra. Gyülekezete és a környék intelligens társadalmának általános részvéte mellett kisértük temetőbe az öreg szolgát, ki egy félszázadon át hirdette az evangéliumot s amellett az egyházmegyén és kerületen több tisztséget, — mint »egész ember« töltött be. (Nekrológját 1. a Dunántúli Protestáns Lap 1931. évi első számában.) A temetésen még ott volt igazi kartársszerető szívével Dömötör Lajos gyöngyösmelléki lelkész is — és már november 1-én az ő koporsójára hullottak a gyöngyösmelléki temető hantjai. Örömnapra készült az agg pásztor, sok fáradsággal megrenovált templomának felszentelő ünnepét tartotta kisded egyháza október 26.-án, de ő már ezen nem vehetett részt, a betegség ágyhoz szegezte, harmadnapra halott volt. Ároni családból származott, a baranyamegyei Becefán született 1867-ben, atyja 9 éves korában árván hagyta. Gimnáziumi tanulmányait Csurgón, a theológiát Budapesten végezte; káplánkodott Belsősomogyban, majd egy évet Bukarestben szolgált, mint hitoktató segédlelkész; 29 évig volt gyöngyösmelléki lelkész, hűséges lelkipásztora híveinek, kik szeretettel vették körül. A szív és lélek embere volt, sohasem vétett senkinek, — őt a sors ütötte-verte. Parókhiáján a bölcső örömét a koporsó gyásza többször váltotta fel. 1930. évi március hó 3-án temette el szépreményü 23 éves joghallgató fiát, ő ugyanazon év októberében követte a sírba 63 éves korában, itthagyva gyászban bánatos özvegyet és két serdülő hajadon leányát, kiknek még oly nagy szükségük lett volna az atyai támogatásra. Március elsején ismét egy jó öreg kartársunk sírja szélén álltunk. Mészáros János tótszentgyörgyi lelkész költözött el közülünk. Megfáradva a falusi kálvinista papi sorssal való viaskodásban nyugalomba készült, de ez nem adatott meg neki, a halál eiőbb megjelent és szóla: »jöjj, én adok nyugodalmat!« És elment... de az a pedáns rend, amellyel vezette a tótszentgyörgyi egyházat, még sokáig fog beszélni az ő munkásságáról. Az ő lelkiismeretes pontosságával házát, egyházát a legszebb rendben tartotta, híveinek szeretete és becsülése kisérte sírjába. 1861-ben született Kistamásiban (Somogy m.), hol atyja tanító volt. Gimnáziumot Csurgón, Bonyhádon, theológiai tanulmányait Budapesten, Pápán végezte. Káplánkodott Dunántúlon: Felsőőrött és Szécsi Szent Lászlón, majd 12 évet, mint akadémikus rektor szolgált az 5000 lelkes büdszentmihályi (Szabolcs m.) egyházban, innen választatott lelkésszé Nagyszékelybe (Szabolcs m.), honnan egy év után szülőföldjére a tótszentgyörgyi egyházba jött 1904-ben. Házasságát Isten nem áldotta meg gyermekekkel, de parókhiája menhelye volt az árva rokongyermekeknek. A kidőlt öreg harcosok helyébe ifjak állnak, a katedrák nem maradnak üresen, de a gyászoló özvegyek és az árvák szivében üresen marad örökre az ő helyük, ott nem pótolja őket senki és ... semmi. Jó öreg szolgatársak Isten veletek, — áldott legyen emléketek. S.-Hatvan. Szabó Béla. Az első nemzetközi valláslélektani kongresszus. M.ájus 26-án vette kezdetét Bécsben az első nemzetközi valláslélektani kongresszus. A kongreszszus első a maga nemében. A fiatal valláslélektan első seregszemléje arra az időre esik, amikor a barthi dialektikai theologia a leghatározottabban s legelszántabban kényszeríti a valláslélektant vissza arra a területre, ahol szava és mondanivalója van: a lélekben lejátszódó vallási jelenségek lejátszására. A megmagyarázás jogát elvitatja ez a theologia a valláslélektanból. A kongresszust »A nemzetközi vallásvédelmi társaság« rendezte. Ha az előzetes jelentést olvassuk a kongresszusról, Barthék nagy ellenszenvét könnyen megérthetjük. Az áll az előzetes jelentésben, hogy a társaság 1924-ben történt megalakításánál »abban a meggyőződésből indultunk ki, hogy a valláslélektan alapvető és iránytszabó tudomány, amelynek az eredményeitől függ a szellemi élet más birodalmaiban, nevezetesen: a pedagógiában, theologiában, filozófiában, psychopathologiában, kriminalisztikában a vallási kérdés mikénti kezelése«. Hogy a theologiában (a többi speciálisan nem érinti a theologust) a lélektan, úgy az általános, mint a valláslélektan csak kárt okozhat, ha alapvető s irányadó -akar lenni, Schleiermacher theologiája világosan mutatja. A kongresszust a társaság elnöke: Beth, udvari tanácsos, a bécsi prot. theol. fakultás professzora nyitotta meg az egyetem dísztermében. Megnyitó beszédében kiemelte, hogy a mai általános gazdasági nyomorúság közepette veszélyes volt egy konferenciát rendezni, amelynek tárgya a hitetlenség kérdése, — amely látszólag nem sokat segíthet a nyomor megszüntetésén, de hiszi, hogy a vallásnak fontos hivatása van a gazdasági kérdésben is, mert ahol a vallás erői közbelépnek, javulás kell, hogy .következzék. Majd a konferencia vendégeit üdvözölte, kik között érdekes jelenség dr. Irenaus szerbiai püspök a maga görögkeleti papi öltözetében. Az egyetem rektora, a két theol. fakultás dékánjai után dr. Seipel volt kancellár, ez a belső erőből élő alakja az osztrák közéletnek, köszöntötte a résztvevőket. Többek között így nyilatkozott: ma a nemzetközi kongresszusok hangjára mindenütt felfigyelnek, mért a mának nagyon sok problémáját csak nemzetközileg lehet megoldani. S a valláslélektan az a terület, ahol felekezetek s nemzetek felett könnyű a megértés. Rendkívüli fontosságúnak tartja, hogy a hitetlenség kérdése kerül a szőnyegre. A hit kérdésében a valláslélektan soha sem jöhetne közelről sem egységes felfogáshoz, mert a hit nem emberi s itt a hitnél a theologiáé a döntés. A hitetlenség ezzel szemben egészen emberi. Az üdvözlések után a kongresszus első előadója: dr. Ihmels, szász püspök tartotta meg előadását: »Az üdvbizonytalanság okai« címen. Előadása röviden a következőkben foglalható össze: A lélek normális állapota a hitbizonyosság. A reformáció törekvése a személyes hitbizonyosság elérésére irányul.
