Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-05-24 / 21. szám
90. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1931. lyettes, esperes a tiszáninneni gyülekezetek nevében azt a kívánságot hangoztatja, hogy az adózási törvény az igazság szellemét érvényesítse minden vonatkozásban. A viszonyokon csakis egységes, progresszív adózás segíthet. Antal Géza dr. dunántúli püspök, az általános vita utolsó szónoka emelkedett ezután szólásra. Megállapítja, hogy a felszólalók valamennyien többet vártak a javaslattól, azonban az élet realitásával kellett számolni. Az államsegély teljes megvonását csupán a mai rendszerrel gyökeres ellentétben álló irányzatról lehetne feltételezni. De még ez az új helyzet sem jelenthet katasztrófát az egyházra nézve. Nekünk azért van szükségünk államsegélyre, mert az állam helyett végzünk rendkívül fontos kulturmunkát és az egyház kiadásainak legjelentékenyebb részét épp az oktatásügy fenntartására fordítjuk. Az adócsökkentési segélyösszegek felett az egyháznak magának kellene rendelkeznie, a magyar református egyház legnagyobb fia, Tisza István volt az, aki ezt az eljárást sürgette. Az államot a mai szomorú helyzetben nem akarom vádolni — mondja —, de meg kell állapítanunk, hogy az adócsökkentési segélyt állandóan devalválódott pénzértékben szolgáltatták ki. Az eredetinek 40 százalékára szállott alá az adócsökkentési segély az utolsó két esztendőben. — Nehéz helyzetben van a kormány. Le kell fokoznunk az igényeinket. Időközben azonban történtek olyan kormányintézkedések, amelyeket egyházunk egyeteme joggal kifogásolhat. Elsősorban arra a pénzügyminiszteri rendeletre utalok, amelyet két esztendővel ezelőtt kiadtak, most pedig a községi háztartásokról szóló törvénytervezettel állunk szemben. Ez ellen a zsinatnak egyhangúan állást kell foglalnia. Lehetetlenség, hogy a községek háztartásaiban olyan intézkedéseket valósítson meg az állam, melyek az egyház életébe a legmélyebben nyúlnak bele. Az államsegélyek ügyét is egységesen kívánjuk rendezni. Egy nagy államférfi, Apponyi Albert gróf, másfél évtizeddel ezelőtt már ezt a megoldást tartotta az egyedül helyesnek. Az iskolai államsegélyeket egészen rendszertelenül, máról-holnapra szállítják le, ez tarthatatlan állapot. Tudomásom szerint a kormány illetékes tagjai maguk sem idegenkednek attól, hogy a háztartási törvénytervezet híressé vált 45. szakaszát elejtsék. Antal Géza püspök zajos éljenzéssel fogadott beszéde után az adójavaslat általános vitáját befejezték. Egyetemes Névtárunk s az egyházak keletkezési éve. A Dunántúli Protestáns Lap 18. és 19. számában Kiss Zoltán e címen irt cikkére, illetve annak! egyik-másik megállapítására óhajtanék reflektálni. Nem vitázni akarok, épen azért nem követem cikkének menetét. Az első, amit meg kell állapítanom, nem az idézett cikkre vonatkozik, bár azzal összefüggésben van. Az Egyetemes Névtár keletkezési évről: az egyházközségek keletkezési évéről beszél a tudnivalókban. Ez a fogalmazás annyira helytelen, hogy nem csoda, ha Kiss Zoltán szerint ennek helytelen felfogása, értelmezése hibákat okoz. Mit jelent ez? Arra kell-e választ kapnunk a kitett évszámmal, hogy akkor reformálhatott az illető község, vagy akkor szerveztetetett ott egyházközség? Vagy épen azt jelenti-e az évszám, hogy mikor alakult ott református: Helvetica Confess iót valló akár anya-, akár leány egyházközség? Ha az annak idején kibocsátott kérdőivek csak általánosságban kérdik az egyházközség keletkezési évét, akkor bárki is az itt felvetett bármelyik értelmezés: szerint is megadhatja a választ, — ha egyébként tudja. Az a kérdés, hogy van-e szükség Egyetemes Névtárunkban ilyen adatra? Mert ha igen, akkor pontosabban kell megjelölni, hogy mire vonatkozik az évszám?! Ha a reformáltatást akarja jelenteni, akkor ez nem vonatkozhatik minden egyházra. Vannak egyházaink, amint Kiss Zoltán is említi, amelyek egyáltalában nem reformáltattak. Ama bizonyos későbbi települések, ahol református lakosok telepedtek meg s ez új lakóhelyükön — mint községnek — nem kellett reformáltatni. Ha az egyházzá alakulást, szervezett egyház keletkezését jelentené, akkor megint kettős elgondolás lehető. T. i. vagy a lutheri, vagy a kálvini egyház megszervezésére is gondolhatunk. És ez nem mindegy. Pl. Sopronról mondja Payr Sándor (A dunántúli evangélikus egyházkerület története I. 6. 1.), hogy már a mohácsi vészt megelőzőleg lutheri irányt követő prédikátora volt. De azért bajos volna elképzelni a soproni református egyház keletkezési dátumául, mondjuk, az 1525-ik esztendőt! Aminthogy, Névtárunk szerint is, Sopronban református egyház 1908 óta van. Egy odavetett évszámmal semmi hasznot nem hajt Névtárunk. Pápáról pl. általánosan elfogadott keletkezési évszám 1531. De még 1574-ben is lutheránus prédikátora van: Sztáray Máhály. És mégis, aki utána nem gondol, ez évszámból még azt is feltételezheti (mert nemcsak egyháztörténettel foglalkozók kezébe kerülhet a Névtár), hogy Pápán 1531 óta szervezett református egyház van. S eszébe sem jut, talán nem is tudja, hogy az Institutio 1536-ban jelent meg először s a Helvetica Confessiót (az elsőt) 1536-ban készítették s a másodikat, amelynek alapján áll a magyarországi református egyház, a debreceni zsinat 1567-ben fogadta el. Bizony még egyházi embereket is könnyen megzavarhat az így odavetett évszám. Egyházaink keletkezési évét én úgy szeretném értelmezni, hogy az ia református egyház létezésének legrégebbi kimutatható, adatokkal is igazolható időpontját jelentené. Feltevéseket, hogy mikor keletkezhetett, nem lehet évszámokkal kifejezni. Abban minden további nélkül megegyezem Kiss Zoltánnal — bárha egyes gyülekezetekben nagyon kevés helyen mutatható is ki —, hogy dunántúli egyházaink a XVI. század közepe táján elfogadták a reformációt. De hogy egyházközségek mikor szerveztelek egyik-egyik helyen, ez már csak református szempontból érdeklelhet és évszámmal — ha erre szükség van — a református egyház szervezési időpontját kívánom megjelöltetni. Hiszen a lutheri egyházak keletkezésének úgyis össze kell esni a reformáció megindulásának időpontjával, vagy legalább is közelében kell lennie. Ha felvétetnek a Névtárba történeti évszámok, akkor ez csak szabatos körülírással tehető. Tehát vagy azt jelentse az évszám, hogy mikor reformáltatott az illető község, vagy azt, hogy mióta van ott szervezett református egyház. Vagy legyen két évszám, mind a kettőnek a jelölésére. Ámde a? első szinte felesleges is lehet, mert általában tudjuk csak megmondani, ezt az általában kifejezett időt: a reformáció idejét — csaknem minden
