Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-05-17 / 20. szám
1931. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 85. oldal. gondozás, elaggottak, munkaképtelenek, munkanélküliek fölkarolása, testi és szellemi munkások támogatása stb. Balogh Jenő és többek hozzászólása után részleteiben is letárgyalta és elfogadta a zsinat a korszakos horderejű missziói (szociális, egyháztársadalmi) megszervezkedésről szóló törvényjavaslatot, amely ez év szeptember elsejével már életbe is lép. A lelkészek közmunkaváltsága tárgyában az egyházkerületi intéző-bizottság a következő határozatot hozta: „Tárgyaltatott több lelkész kérelme folytán a díjlevelekben elkötelezett közmunka megváltási összegének megállapítása, főleg az adósegélyben részesülő egyházakban az egyházkerület 1924/98. sz. határozatára tekintettel. Ezzel kapcsolatosan Medgyasszay Vince kér. főjegyző a következő javaslatot terjeszti elő: „Mondja ki a kér. intéző-bizottság, hogy a) az egyházi tisztviselői javadalom meghatározásának és kiszolgáltatásának alapokmánya a díjlevél. Éppen ezért b) a természetbeni szolgálmányokat vagy természetben a díjlevél szerint kell kiszolgálni, c) vagy pénzértékben havi vagy negyedévi előleges részletekben, még pedig a javadalmi tételek értékének állami fizetéskiegészítés vagy adósegély céljára történt pénzbeli megállapítás alkalmával megszabott összegekben és az egyházhatóság által meghatározott pengő értékben. d) Ez a rendelkezés az egyházközség és tisztviselői között a tisztviselők személyére és szolgálati idejére előbb létrejött és egyházhatóságilag vagy biróságilag jóváhagyott egyességeket nem érinti.“ Tekintettel arra, miszerint az egyházkerületi közgyűlés az 1924/98. számú határozatának meghozatala alkalmával az adósegélyek kimutatása emelkedést mutatott és így remény volt arra, hogy annak teljes összegére emelkedésével a közmunkaváltság is teljes összegében az érdekelteknek kifizethető lesz, ami azonban az újabb államsegély-redukció folytán meg nem történt és bizonytalan időkig meg nem történhetik, ezért annak újabb rendezése vált szükségessé, ennélfogva a fenti javaslatot határozati erőre emeli és a természetbeni szolgálmányokat ennek megfelelően természetben teljesíteni vagy pénzértékben kifizetni rendeli.“ Megszívlelendő kérések a templomjárókhoz.* — Görnandt W. Magdeburg. — 1. Készülj a templombameneteledre! — Külsőleg: úgy intézd házi munkáidat, hogy templombameneteledet ne zavarja semmi. Belsőleg: szombaton este,- vagy vasárnap reggel Bibliádat kezedbe vedd, olvasd és így készítsd lelkedet az istentiszteletre. 2. Kellő időben indulj el hazulról, hogy már az istentisztelet kezdetén a templomban lehess. Ha pedig valamikor véletlenül elkésnél, ne sétálj át zajos léptekkel az egész templomon, hanem állj meg az ajtónál, vagy ülj be a legutolsó padsorba, míg majd az ének alatt feltűnés és mások áhítatának zavarása nélkül elfoglalhatod megszokott helyedet. 3. A templomba istentisztelet kezdete előtt meg* Goeling Oszkár: Feiernde Gemeinde című munkájából (mely az Ev. Pressverband für Deutschland kiadásában jelent meg) a kiadó szives engedelnrével. érkezve, használd fel ezeket a pillanatokat a belső elmélyedésre. Ne magad köré, hanem magadba nézz! Gondolataid ne kalandozzanak el, hanem irányuljanak befelé és felfelé. Ne beszélgess szomszédoddal, hanem az Istennel! Ne hajlongj ide-oda, hanem csak Az előtt hajts fejet, akit itt egyedül illet meg a tisztelet. Nem összejövetel helyen vagy, ahol előadást hallgatsz, hanem templomban azért, hogy Istennel legyen találkozásod. Mélységes áhitat és szent félelem fogja el szivedet az Örökkévaló előtt és vigyázz, hogy ezt az áhítatot és istenfélelmet szomszédaidban meg ne zavard. 4. Ne hidd, hogy a prédikációval kezdődik és végződik az istentisztelet. Az ének, imádság és Bibliaolvasás is az istentisztelethez tartozik és egyaránt fontos. A lelkipásztor a prédikációban úgy szól hozzád, mint Isten szája, ha pedig imádkozik, úgy beszél Istenhez, mint a te szád. Te helyetted beszél, a te könyörgésedet vezeti, tehát neked vele együtt kell könyörögnöd. Nem csak az ajkad mozogjon, hanem a szived mozdulása legyen. Énekben, imádságban dicsérd és magasztald örvendezve az Urat! 5. Ne dicsérd vagy gáncsold az igehirdetöt, hanem a prédikációban Isten Igéjét lásd és add át magadat Isten lelke áldott hatásának. Nem a tetszetős alapige és a szépséges prédikáció a legtöbbet érő, hanem az az igehirdetés, mely lelkiismeretfurdalást eredményez és a lelki tövis sokáig nem hagy békét. 6. A végső Ámen és éneklés után, ha elhagyod a templomot, ne hidd, hogy most már vége az istentiszteletnek : Épen most veszi kezdetét az igazi istentisztelet: a cselekedetekkel való istentisztelet. Ezért vannak a kijáratnál a perselyek. Ne siess el mellettük, ne akard észre nem venni a tányérokat. Vájjon lehet-é Istené a szived, ha nem gondolsz szükséget látó testvéreidre? Az adakozás valóban kedves áldozat Isten szemében. 7. A „hivatalos személyiek: a lelkész, a kántor, az egyházfi, a templomszolga nincsenek sem felette, sem kívüle az istentiszteleti gyülekezetnek. MIndenik a maga tiszte és ereje szerint segít az istentiszteletet ünnepi alkalommá formálni, amikor a lélek igazi áhítatra és imádatra lendül. Akármilyen parányi és jelentéktelen kis szolgálatot végez is a hivatalosan beállított személy, szolgálata mégis magasztos szolgálat, mert Istennek tiszteletét és a felebarátok üdvösségét szolgálja. Minden cselekedetnek összhangban kell lefolyni. Az ékes rend nagyban növelné a mai, tiszteletet alig ismerő nemzedékben a szent Isten előtt való tiszteletteljes viselkedést és a templomot kerülő korszakban ismét megszületnék a sóvárgás: Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem, hogy lakhassam az Ur házában életemnek minden idejében, hogy nézhessem az Urnák szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában! Ez a hét pont minket lelkipásztorokat is közelebbről érint, különösen ünnepélyek és konferenciák alkalmából, amikor nem egyszer a templomban meglehetősen hangosan szoktunk egymásnak köszönni és élénk eszmecseréket, beszélgetéseket folytatunk. Óvakodnunk kellene attól, hogy a másoktól megkívánt dolgokra magunk rossz példát adjunk. A lelkipásztorok, ha sokan jönnek össze egy templomba, úgy kell, hogy viselkedjenek, hogy jó példát szolgáltassanak a templomlátogatók viselkedésére vonatkozólag. Ez áll a presbyterekre, diakónusokra, egyházfira és templomszolgákra is. Szolgálatukban nem a hivatalnokok közönyével és fagyosságával, hanem a testvérek készségével és örvendező szivével kell eljárniuk. Fordította Pais Sándor theológus.
