Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1931-03-08 / 10. szám

1931. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 41. oldal. lennének értékeink, tündöklő csillagaink!? Terem be­lőlük mustra, mint kagylóból az igazgyöngy. Jaj azok a mustrák! Olyan csúf szó ez abban az értelemben, mint kollégám használja s nekem olyan szép szó, amint én értelmezem. Egy jó magyar köz­mondással élek: aki dicsekedik, adj szegénynek; aki panaszkodik, végy el tőle. Mi dunántúli lelkészek sem nem dicsekedünk, sem nem panaszkodunk, ellen­ben proponálunk valamit. Néhány évvel ezelőtt egyik theologíai tanár úrnak, ki most gyakorló lelkész, je­lent meg egy cikke. Abban felhozta, hogy a lelkésze­ket időnként jó volna megvizsgálni, megkérdezni, hogy mennyiben művelik magukat s hogyan sáfár­kodnak a rájuk bízott talentumokkal. A következő ke­rületi gyűlésen méltóztassék proponálni azt, hogy legalább minden második évben üljön össze egy leí­­készvizsgáló bizottság, melynek hivatása volna össze­hívni és megvizsgálni az összes lelkészeket. Ott 10-es, 20-as csoportokban elkülönítve, csak Bibliával a ke­zükben irattassék velük egy igazán önállóan készí­tendő prédikáció. Természetesen ott a helyszínén fel­veendő textus alapján legyen a beszéd megírandó. Bizony mondom, hogy egy kis szellemi torna nem fog megártani, az Úr veteményes kertjében csende­sen működő lelkes munkásoknak. Miért nincs hatása igehirdetésünknek? Nem mon­dom, hogy könnyű rá a feleletet megadni. Nem mondom, hogy sok helyen nem a lelkész-e a hibás, avagy még több helyen nem a gyülekezet-e. A lelkész is csak gyarló ember, ki talán nem áll hivatásának magaslatán. Vagy talán az elhivatottság, a rátermett­ség, az okos szelídség, a megnyerő modor, a szónoki képesség, vagy sok más hiányzik! Ha azonban nem hiányzik az egyházért rajongó szeretete, lelkesedése s minden akadályon keresztül gázoló rendíthetetlen hite: az előbb említett hiányokat mindez kárpótolja! Elvégre nem áldott meg egyformán mindenkit a jó Isten szép külsővel, jó orgánummal, kedveskedő mo­dorral, mely legtöbb esetben a hívek szemében fokmé­rője a jó pap fogalmának. Avagy legtöbb esetben a gyülekezet a hibás, a hitközönyösség, a világi javak után való törtetés, vagy sok, ezerféle ok miatt. Hogyan vagyunk a kis gyülekezetekkel, ahol a legtöbb lelkész működik? Igazán, ezekkel szemben kellene érvényesülni a nagyobb egyházak részéről a krisztusi elvnek: egymás terhét hordozzátok! Amikor a gazdasági helyzet rossz, képzelje el kedves lelkész­testvérem egy 400—500 lelkes gyülekezetnek vergő­dését. Egy 500 lelkes gyülekezetre kivetünk 580 P fő­iskolai, egyházkormányzati és 3200 P lelkészi, tanítói, iskolai stb. adót, tehát összesen 3780 P-t. Én hiszem, hogy igazat fog adni nekem, amikor azt mondom, hogy sok helyen a gazdasági helyzet a legfőbb oka az igehirdetés hatástalanságának. Kedves lelkésztestvérem! Egy ezredes, bármeny­nyire jól gyakorlatozott az ezred, sohasem volt az eredménnyel megelégedve. Akármilyen jól csinálta a gyakorlatot az ezred, mindig volt az ezredesnek sok­sok kifogásolni valója. Egyszer a király őfelségét várták s amint megérkezett, látva az ezred kiváló telje­sítményét, nagyon megdicsérte s azzal eltávozott. A király távozása után a morc és a teljesítménnyel soha meg nem elégedett ezredes a vezető tisztet magához hivatta és homlokon csókolta. A vezető tiszt megha­­tottan szólott: ezredes úr, de hiszen sohasem volt megelégedve. Azért fiam, válaszolta az ezredes: azt akartam, hogy őfelsége előtt jól menjen minden. Ha azért Íródott az a »mustrák« cikk, hogy egy szent cél lebegett előtte, jól van! Szivünkből örü­lünk mi gyakorló lelkészek, hogy azért van ez a sar­­kalás, dolgok meghánytorgatása, hogy Ő szent Fel­sége, az Ur Isten előtt jól legyen minden! Fogad­juk, hogy tőlünk telhetőleg megteszünk mindent Isten országa érdekében! Előre nézünk, kezünket az eke szarván tartva, jól tudván, hogy: aki hátratekintget, nem alkalmas Isten országára. Mi mustrák után élünk és haladunk! Olyan drága mustrák után, kik egyházhűségüket könnyű meg­alkuvás helyett lemondással, bilincsekkel bizonyítot­ták meg. Olyan mustrák után, kik honszerelmüket, meg nem ingatható, ellenséghez soha nem pártoló, vele soha nem alkudozó tiszta, magyar jellemükkel, sokszor vérük hullásával pecsételték meg! Ezeknek a termékei is mustrák, valamint utódaiké, kik akár a sírban alusszák már örök álmukat, akár itt közöttünk élnek s csendesen dolgozva, ugyancsak szolgálják minden betűjükkel, minden sorukkal Istennek ügyét! Amig ilyen mustrákat használunk fel, addig nem kell pironkodnunk. Én így értem és így magyarázom a »mustrák« szót s így nekem nem olyan csúf, mint lelkésztest­vérem szemében. Béke velünk! Dicsőség Istennek! Felsőgörzsöny, 1931 febr. 18-án. Bolla József ref. lelkész. (g}@@@®®®@Í?)®®®®®®@®®®®®®®©®®®®®®©@®@®S®@S I VEGYESEK 1 © ® ®®®®@®@®®®®®®©®®®@©®®®:§)®®®®®®©®®)®®:e)®§)@® Főt. Püspök úr előadásai. Dr. Antal Géza püspök úr február 28-án Kecskeméten tartott a Magyar Prot. Irodalmi Társaság estélyén, Öregek és fiatalok címen előadást. Az öregek és fiatalok közt levő ellentét »természetes, mert az öregek a múltba tekintenek, az ifjúság a jövőbe néz és a két ellentétes szemszög alatt más-más képekben tűnnek fel a világ eseményei, öreg és ifjú előtt. Az emberi művelődés története tulajdonképen az öregek és ifjak, a múlt és a jövő harcának története«. »Nevelésünknek át kell mentenie a családi és a társa­dalmi életbe is azt a tiszteletet, amellyel régebben az ifjúság viseltetett az élemedettek nemzedéke iránt.« — Március 1-én Budapesten, a Magyar Református Diákok Soli Deo Gloria Szövetségének estélyén egyházunk kül­földi kapcsolatairól szólt Püspök úr. Vázolta a magyar diákoknak a nyugati országokban tett tanulmányútjait. Részletesen szólt a Hollandiával való kapcsolatokról, emlékezvén Ruyter Mihályra, Hamel Bruyninxra, majd az angliai és amerikai összeköttetéseket ismertette. Rámu­tatott arra a tényre, hogy a világháború után Hollandiá­ból indult ki mozgalom, mely a világ protestánsainak lelkiismeretéhez appellált a hazánkat ért igazságtalansá­gok ellen. Hangsúlyozta, hogy a »külfölddel való kap­csolataink további ápolása legszentebb kötelességünk, hogy a magyar nemzet s az egyház hivatásának erői maximuma szerint felelhessen meg«. — Március 5-én Püspök úr a Magyar Külügyi Társaság külpolitikai és népszövetségi szakosztályában tartott előadást Vilmos császár menedékfogáról. Az előadáson megjelent többek között Wlassics Gyula báró, a felsőház elnöke, Ravasz László püspök, Darányi Kálmán miniszterelnökségi ál­lamtitkár, főiskolai gondnok, Kozma Andor egyházker. tanácsbiró, dr. Jókay-Ihász Miklós országgyül. képvi­selő, egyházmegyei gondnok, Lampérth Géza. A gyűlé­sen Berzeviczy Albert elnökölt, aki külön is köszöntötte Fledderus holland főkonzult, aki a konzulátus tisztvise­lőivel jelent meg. Püspök úr hozzájutván a Vilmos csá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom