Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-03-08 / 10. szám
1931. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 41. oldal. lennének értékeink, tündöklő csillagaink!? Terem belőlük mustra, mint kagylóból az igazgyöngy. Jaj azok a mustrák! Olyan csúf szó ez abban az értelemben, mint kollégám használja s nekem olyan szép szó, amint én értelmezem. Egy jó magyar közmondással élek: aki dicsekedik, adj szegénynek; aki panaszkodik, végy el tőle. Mi dunántúli lelkészek sem nem dicsekedünk, sem nem panaszkodunk, ellenben proponálunk valamit. Néhány évvel ezelőtt egyik theologíai tanár úrnak, ki most gyakorló lelkész, jelent meg egy cikke. Abban felhozta, hogy a lelkészeket időnként jó volna megvizsgálni, megkérdezni, hogy mennyiben művelik magukat s hogyan sáfárkodnak a rájuk bízott talentumokkal. A következő kerületi gyűlésen méltóztassék proponálni azt, hogy legalább minden második évben üljön össze egy leíkészvizsgáló bizottság, melynek hivatása volna összehívni és megvizsgálni az összes lelkészeket. Ott 10-es, 20-as csoportokban elkülönítve, csak Bibliával a kezükben irattassék velük egy igazán önállóan készítendő prédikáció. Természetesen ott a helyszínén felveendő textus alapján legyen a beszéd megírandó. Bizony mondom, hogy egy kis szellemi torna nem fog megártani, az Úr veteményes kertjében csendesen működő lelkes munkásoknak. Miért nincs hatása igehirdetésünknek? Nem mondom, hogy könnyű rá a feleletet megadni. Nem mondom, hogy sok helyen nem a lelkész-e a hibás, avagy még több helyen nem a gyülekezet-e. A lelkész is csak gyarló ember, ki talán nem áll hivatásának magaslatán. Vagy talán az elhivatottság, a rátermettség, az okos szelídség, a megnyerő modor, a szónoki képesség, vagy sok más hiányzik! Ha azonban nem hiányzik az egyházért rajongó szeretete, lelkesedése s minden akadályon keresztül gázoló rendíthetetlen hite: az előbb említett hiányokat mindez kárpótolja! Elvégre nem áldott meg egyformán mindenkit a jó Isten szép külsővel, jó orgánummal, kedveskedő modorral, mely legtöbb esetben a hívek szemében fokmérője a jó pap fogalmának. Avagy legtöbb esetben a gyülekezet a hibás, a hitközönyösség, a világi javak után való törtetés, vagy sok, ezerféle ok miatt. Hogyan vagyunk a kis gyülekezetekkel, ahol a legtöbb lelkész működik? Igazán, ezekkel szemben kellene érvényesülni a nagyobb egyházak részéről a krisztusi elvnek: egymás terhét hordozzátok! Amikor a gazdasági helyzet rossz, képzelje el kedves lelkésztestvérem egy 400—500 lelkes gyülekezetnek vergődését. Egy 500 lelkes gyülekezetre kivetünk 580 P főiskolai, egyházkormányzati és 3200 P lelkészi, tanítói, iskolai stb. adót, tehát összesen 3780 P-t. Én hiszem, hogy igazat fog adni nekem, amikor azt mondom, hogy sok helyen a gazdasági helyzet a legfőbb oka az igehirdetés hatástalanságának. Kedves lelkésztestvérem! Egy ezredes, bármenynyire jól gyakorlatozott az ezred, sohasem volt az eredménnyel megelégedve. Akármilyen jól csinálta a gyakorlatot az ezred, mindig volt az ezredesnek soksok kifogásolni valója. Egyszer a király őfelségét várták s amint megérkezett, látva az ezred kiváló teljesítményét, nagyon megdicsérte s azzal eltávozott. A király távozása után a morc és a teljesítménnyel soha meg nem elégedett ezredes a vezető tisztet magához hivatta és homlokon csókolta. A vezető tiszt meghatottan szólott: ezredes úr, de hiszen sohasem volt megelégedve. Azért fiam, válaszolta az ezredes: azt akartam, hogy őfelsége előtt jól menjen minden. Ha azért Íródott az a »mustrák« cikk, hogy egy szent cél lebegett előtte, jól van! Szivünkből örülünk mi gyakorló lelkészek, hogy azért van ez a sarkalás, dolgok meghánytorgatása, hogy Ő szent Felsége, az Ur Isten előtt jól legyen minden! Fogadjuk, hogy tőlünk telhetőleg megteszünk mindent Isten országa érdekében! Előre nézünk, kezünket az eke szarván tartva, jól tudván, hogy: aki hátratekintget, nem alkalmas Isten országára. Mi mustrák után élünk és haladunk! Olyan drága mustrák után, kik egyházhűségüket könnyű megalkuvás helyett lemondással, bilincsekkel bizonyították meg. Olyan mustrák után, kik honszerelmüket, meg nem ingatható, ellenséghez soha nem pártoló, vele soha nem alkudozó tiszta, magyar jellemükkel, sokszor vérük hullásával pecsételték meg! Ezeknek a termékei is mustrák, valamint utódaiké, kik akár a sírban alusszák már örök álmukat, akár itt közöttünk élnek s csendesen dolgozva, ugyancsak szolgálják minden betűjükkel, minden sorukkal Istennek ügyét! Amig ilyen mustrákat használunk fel, addig nem kell pironkodnunk. Én így értem és így magyarázom a »mustrák« szót s így nekem nem olyan csúf, mint lelkésztestvérem szemében. Béke velünk! Dicsőség Istennek! Felsőgörzsöny, 1931 febr. 18-án. Bolla József ref. lelkész. (g}@@@®®®@Í?)®®®®®®@®®®®®®®©®®®®®®©@®@®S®@S I VEGYESEK 1 © ® ®®®®@®@®®®®®®©®®®@©®®®:§)®®®®®®©®®)®®:e)®§)@® Főt. Püspök úr előadásai. Dr. Antal Géza püspök úr február 28-án Kecskeméten tartott a Magyar Prot. Irodalmi Társaság estélyén, Öregek és fiatalok címen előadást. Az öregek és fiatalok közt levő ellentét »természetes, mert az öregek a múltba tekintenek, az ifjúság a jövőbe néz és a két ellentétes szemszög alatt más-más képekben tűnnek fel a világ eseményei, öreg és ifjú előtt. Az emberi művelődés története tulajdonképen az öregek és ifjak, a múlt és a jövő harcának története«. »Nevelésünknek át kell mentenie a családi és a társadalmi életbe is azt a tiszteletet, amellyel régebben az ifjúság viseltetett az élemedettek nemzedéke iránt.« — Március 1-én Budapesten, a Magyar Református Diákok Soli Deo Gloria Szövetségének estélyén egyházunk külföldi kapcsolatairól szólt Püspök úr. Vázolta a magyar diákoknak a nyugati országokban tett tanulmányútjait. Részletesen szólt a Hollandiával való kapcsolatokról, emlékezvén Ruyter Mihályra, Hamel Bruyninxra, majd az angliai és amerikai összeköttetéseket ismertette. Rámutatott arra a tényre, hogy a világháború után Hollandiából indult ki mozgalom, mely a világ protestánsainak lelkiismeretéhez appellált a hazánkat ért igazságtalanságok ellen. Hangsúlyozta, hogy a »külfölddel való kapcsolataink további ápolása legszentebb kötelességünk, hogy a magyar nemzet s az egyház hivatásának erői maximuma szerint felelhessen meg«. — Március 5-én Püspök úr a Magyar Külügyi Társaság külpolitikai és népszövetségi szakosztályában tartott előadást Vilmos császár menedékfogáról. Az előadáson megjelent többek között Wlassics Gyula báró, a felsőház elnöke, Ravasz László püspök, Darányi Kálmán miniszterelnökségi államtitkár, főiskolai gondnok, Kozma Andor egyházker. tanácsbiró, dr. Jókay-Ihász Miklós országgyül. képviselő, egyházmegyei gondnok, Lampérth Géza. A gyűlésen Berzeviczy Albert elnökölt, aki külön is köszöntötte Fledderus holland főkonzult, aki a konzulátus tisztviselőivel jelent meg. Püspök úr hozzájutván a Vilmos csá-
