Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1931-02-22 / 8. szám

1931 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 33. oldal. ref. egyháznak, mely évszázadokon keresztül úgyszól­ván egyedül viselte a magyar közművelődés munká­jával járó terheket, szeretne is segíteni rajta most, mikor kellene; de a nehéz viszonyok miatt a jóaka­ratnál tovább nem mehet. Ezért nem kap internátusra építési segélyt sem a csurgói, sem a miskolci ref. reálgimnázium, hiába kéri már évek óta. A hódmező­vásárhelyi ref. egyház áldozatkészsége előtt, hogy a saját erejéből leányiskolát létesít, a legnagyobb el­ismeréssel hajlott meg a bizottság. Bizonyára ezt teszi majd az egyetemes konvent is. A kecskeméti ref. leányliceum tanárai nem kapnak fizetéskiegészítő ál­lamsegélyt, hasztalan kérnek. A ref. középiskolai ifjú­ság számára kiadandó lap tárgyában egy most kikül­dött bizottság fog javaslatot tenni a legközelebbi gyű­lésre. A tanárok gyermekei nevelési alapjából adott segélyekre vonatkozó javaslatot elfogadta a tanügyi bizottság. A fősúlyt itt is a szülői ház körén kívül ta­nuló gyermekek segélyezésére kell fordítani, ahogy történik is. Az alap törzsvagyonának egy részét in­gatlanszerzésre kéri fordítani az Országos Ref. Ta­náregyesület, mint az alap kezelője. Erre nézve az engedély megadását javasolja a konventnek a tan­ügyi bizottság. A tanítóképzők, felsőkereskedelmi és polgári is­kolák ügyeit dr. Veress István debreceni ref. tanító­­képző-intézeti igazgató adta elő. A jelentéseket meg­nyugvással vette tudomásul a bizottság. Itt is az anyagi kérdések domináltak. A tanári fizetéskiegészítő államsegélyek meglepetésszerü leszállítása mindenütt nagy zavart okozott a költségvetésben. Orvoslást hiába kérünk és várunk: nincs pénz! A polgári iskolák részére két főigazgatói állást szervezett a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisz­térium Budapest és . Szeged székhellyel. Hogy tudja majd két főigazgató az összes polgári iskolákat meg­látogatni? olyan kérdés, amire nehéz megnyugtató választ adni. A kiadott miniszteri Utasítás az iskolai ügyi bizottság elé kerül. A vallástanítási ügyeket lie. Rácz Kálmán pápai ref. gimn. vallástanár referálta. Ref. középiskolákban 5324 ref. tanuló járt, 15.897 ref. növendék nem ref. kö­zépiskolában végezte tanulmányait. Pedig igen fontos, hogy milyen szellemben nevelkedik a leendő vezető­osztály. Mindent el kell követnünk, hogy a ref. gyer­­gyermekek, ha csak lehet, ref. középiskolában végez­zék tanulmányaikat. A hitoktatók ügye sok vitára adott alkalmat; de a végleges rendezésnek itt is anyagi okok állják útját. A vallástanárok konferen­ciája vallásoktatási vezérkönyvek készítését tartja szük­ségesnek a középiskolai vallástanárok részére. Sze­rintünk középiskolában inkább módszeres Utasítást kell készíteni, mint a többi tárgyaknál van a közép­iskolákban; Vezérkönyv inkább a népiskolákban szük­séges. Két dolog biztosítja a vallástanítás sikerét a középiskolában. Az első és legfőbb a buzgó, lelkes vallástanár, meg a jó tankönyvek. Ahol ezek hiány­zanak, nem segít ott még a Vezérkönyv sem. A val­lástanárok konferenciája javasolja, hogy a népiskolai hitoktatók részére is rendezzünk évenként konferen­ciát. Általános volt a vélemény a bizottsági gyűlé­sen, hogy már eddig is nagyon sok a konferencia, ami egyebek közt sok költséget ró a fentartótestüle­­tekre. Maholnap már az elemi iskolák növendékei is konferenciáznak. Ne konferenciázzunk annyit, hanem dolgozzunk, mert nem a sok szép beszéd a fő, ha­nem a sok szép cselekedet! A népiskolai ügyeket Bodor Lajos kisújszállási igazgató terjesztette a bizottság elé. A beérkezett Ki­mutatások szerint 1,777.286 a ref. lakosság száma, a szaporodás 29.355. Az egyházközségek száma 1183, 12-vel több, mint az előző évben. Iskolája 1020 egy­házközségnek van, 163 egyházközség nem tart fenn népiskolát. Iskolaépület 1634, tanterem 2510 van. A tanítók száma 2540, a tankötelesek száma 188.437, szaporodás 14.303. A népiskolai szakfelügyelői állá­sok szervezését anyagi eszközök hiányában nem tart­ják megvalósíthatónak az egyházkerületek. A nép­iskoláknak nyolcosztályuvá való fejlesztése, mivel nincs rá pénz, megakadt. Az állam iskolapolitikája fe­lekezetűnk szempontjából méltán tölti el aggodalom­mal a vezető köröket. Az iskolák államosítását, ahol csak lehet, meg kell akadályozni. Arra a fölterjesz­tésre, hogy tanítói állások betöltésénél ne kívánjuk immár a pályázóktól a kommunizmus alatt tanúsított magatartás igazolását, elutasító válasz érkezett a val­lás- és közoktatásügyi minisztériumtól. A tanítói és kántori javadalmak különválasztása folytán felmerülő költségek fedezésére nincs pénze az államkormánynak. A tanítók természetbeni járandóságának újabb érté­kelésére meg van a jóindulat a minisztériumban. A helyi javadalmak fölemelése nehéz. Semmiféle újabb segélyt nem hajlandó folyósítani a minisztérium. Tan­szereket, ha kérnek, kapnak az iskolák. A Tanügyi Bizottság 1930. évi kiadásairól való elszámolást Faragó János jegyző terjesztette elő. Mi­vel a kiadás elég tekintélyes összeg, dr. Antal Géza püspök urunk indítványára kimondta a bizottság, hogy jövőre takarékoskodni kell a különböző bizottságok összehívásával. Dr. Ravasz László oiispök úr komoly szavakkal hívta föl a bizottságot, hogy vessünk számot anyagi erőnkkel s vizsgáljuk meg, miféle intézményekre varr föltétlenül szükségünk. Azokat ám tartsuk fenn még áldozatok árán is, a feleslegeseket szüntessük meg. Mindenki érezte a figyelmeztető szavak súlyos s igaz voltát. Érezzük mi is ... Dr. Szentpéteri Kan Béla egyet, tanár az egye­temi és főiskolai hallgatók vallásos életének irányí­tására hívta fel a bizottság figyelmét. Az ügy komoly megfontolást igényel; a végleges megoldás előtt azok­nak az egyházközségeknek a gondjába ajánlja a bi­zottság, melyeknek kebelében egyetem, illetőleg fő­iskola van. A másfélnapig tartó tanácskozás az elnökség él­tetésével ért véget. Nótárius. fc*......= ~ . t* KONYVISMERTETES A IV.... —.......— — ^4) »Krisztus índia országűtján.« E. Stanley Jones­­tól, fordította ifj. Biberauer Richárd és László Dezső. Senkit sem ragad úgy meg Krisztus életeket át­alakító ereje, mint azokat, akik nap-nap után szemtől­­szembe állnak olyan emberekkel, sőt emberek százai­val, akik bizonyságot tesznek arról, hogy tegnap nem azok voltak, akik ma, hogy életük a sötétségből egy­szerre a világosságba lépett s hogy ezt a nagy for­dulatot életükben egyenesen Jézusnak tulajdonítják. E. Stanley Jones könyve valósággal a megtérések gyűjteménye egy olyan birodalomból, melynek lakói minden időben fokozott figyelemmel viseltettek a lelki dolgok iránt, sőt ellentétben Nyugat materia­lista gondolkozásával, a lelki, vagy mondjuk szel­lemi dolgokat minden más fölébe helyezték. Megdob-

Next

/
Oldalképek
Tartalom