Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-02-15 / 7. szám
Negyvenkettedik évfolyam. 7. szám. Pápa, 1931 február 15. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE-....................................................- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. -........................................................ FELELŐS SZERKESZTŐ : PONORÁCZ JÓZSEF THEOL IGAZG. PÁPA, FŐFŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ ©bw TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÓK, Az egyházkelésről. Lapunk február 8-iki számában figyelemreméltó cikk jelent meg »Az egyházkelés és az új rendtartás« címen. Néhány gondolatot szeretnék én is a kérdéshez hozzáfűzni. Nemcsak az új Istentiszteleti Rendtartás, hanem már az Agenda is megemlékezik az egyházkelésről, amikor a 33. oldalán ez áll: »Keresztelésnél a szülők jelenléte feltétlenül szükséges. Ezért leghelyesebb a keresztelést az egyházkeléssel vonni össze és egyszerre hajtani végre«. A Rendtartás is így intézkedik, de helyet ad egy másik eshetőségnek is, amikor az anya nem jelenhetik meg a keresztelésen, akkor a zsinati szabályzat szerint alkalmi istentiszteletet kell tartanunk az egyházkelővel. Szerintem nagyon szép lenne, ha mindenütt, minden alkalommal jelen lehetnének a szülők és az egész család a templomban a kereszteléskor. Hitvallásunk szerint nem sürgős a csecsemők megkeresztelése, azért várhatunk vele addig, mig az édesanya teljesen felépül. Ha az édesanya résztvett a keresztelésen, akkor külön egyházkelőre már nincsen szükség. Nagyon kedves régi szokás, hogy úgy a gyermek, mint az édesanyja a születés után az első útjukat az Isten házába tegyék. De megtörténhetik igen gyakran, hogy ezt nem egyszerre tehetik. Vagy a gyermek, vagy az édesanya gyengesége okozhatja ezt, hogy a keresztelésnek előbb kell történnie. Falusi népünk egyébként is szereti mielőbb megkereszteltetni gyermekeit. Nyugodtabbak a szülők, ha a gyermeket a gyülekezet az Ur kegyelmébe kérte. A gyermek értéke szinte megnő a szülő előtt, ha meg van keresztelve. A kereszteletlenül elhalt csecsemőket sokszor csak a hozzátartozók temetik el. A megkeresztelt csecsemő már egyháztag, akit elhalálozása esetén egyházi végtisztességtétel illet. Ezért nem szokták halogatni a keresztelést. így a legtöbb esetben okvetlenül szükséges az egyházkelés. És az egyház nem mulaszthatja el, hogy akkor, amikor az anyai szív a könnyekig meghatva járul Isten színe elé, ne szóljon az ige alapján hozzá. Nem elég magában véve az imádság. Az Agenda 30. lapján azt olvassuk, a köznapi istentiszteletekről szóló fejezetben, hogy igehirdetés nélkül nincs istentisztelet. Tehát alkalmi istentisztelet sincs akkor ige nélkül. Az egyházkelés nem egy másik istentiszteletnek a része, hanem külön, önálló alkalmi istentisztelet. A rendes istentisztelet után, amikor a gyülekezet eltávozott, a bentmaradt egyházkelő az urasztalához megy, a lelkipásztor fohászt, beszédet, majd imádságot és áldást mond. Az új Rendtartás szelleme szerint a beszédnek textus alapján kell felépülnie. Az új Rendtartás 181. lapján van egy példa a család valamelyik tagjának betegségből való megépülése utáni házi istentisztelet gyakorlására. Ilyenformán kell az egyházkelési istentiszteletnek is lefolynia. Városi gyülekezetekben pedig, ha a gyermeket megkeresztelték és az anya nem volt akkor ott, se egyházkelés nincs gyakorlatban, látogassa meg a lelkész akár a kórházban, akár otthonában ilyenkor az anyát és ott tartson istentiszteletet. Az Isten igéje bőséges alapigét kínál. Egy naponként bibliát olvasó lelkésznél soha se lesz probléma, hogy ilyenkor mivel álljon elő. Mégis a sok közül hadd emeljek ki néhány alkalmas textust. III. Móz. 12:6—8. rámutat az egyházkelés bibliaieredetére. Követendő példaképek: II. Móz. 2:1—2; Mózes anyja; I. Móz. 21:14—20. Ismáel anyja; I. Móz. 22:1 —18. Ábrahám; I. Kir. 3:16—28. Akire Salamon mondja: az az ő anyja; Luk. 1:46—56. Jézus anyja; Luk. 1:67—80; Zakariás; II. Tim. 1:5. Timotheus anyja; I. Sám. 1. rész Sámuel anyja; Zsolt. 127. és 128. a gyermekáldásban örvendező szülők. Továbbá V. Móz. 6: 1—8. az ige nevelő ereje és Péld. 22:6; Mát. 18:1 —14. a gyermek értéke Jézus szerint. Mk. 5:26—34. Jézus érintése. Mk. 10:13— 16. a gyermek után vágyakozó Megváltó. Ján. 3:1 — 12. A Lélektől születés. Ján. 5:14, 15.. szól a megesett lélekhez. An. Csel. 2:38, 39. az ígéret. Rómn 8. rész apostoli bizonyságtétel. Róm. 14:7—9. kinek élünk. I. Kor. 3:9—19. az élet egyedüli fundamentuma. Ef. 1:1 —14. predestináció. Éf. 6:11—18. lelki fegyverzet. Azután a következők: Fii. 2: 1 —18. Gál. 3:12—17. I. Thess. 4:1—12. Tit. 2:11—15. Zsid. 2:13. Zsid. 12:1—14. I. Pét. 1:3—15. II. Pét. 1:3—11. I. Ján. 4. rész. Mind olyan textusok ezek, melyeken keresztül maga az Ur készítheti az anyai szivet az önmegtagadó, dicső hivatásának Isten dicsőségére szolgáló betöltésére, hogy úgy az anya, mint gyermekének egész élete istentisztelet lehessen. Mikos Lajos dadi lelkipásztor. A keresztyén misszió indító oka és célja. Tiltakozunk az ellen a felfogás ellen, mely azt állítja, hogy a misszió jogosulatlan beavatkozás más nemzetek életébe. Annak, aki így gondolkozik, hibáztatnia kellene Kopernikust is, hogy amikor felfedezte azt a központot, mely körül bolygónk forog, miért közölte ezt a felfedezést másokkal. Hiszen ez zavart és meghasonlást támasztott mindazokban, akik a geocentrikus álláspontot szentnek és sérthetetlennek tartották. Ma már látjuk azt, hogy az a zűrzavar, amelyik e nyilatkozat nyomán támadt, össze sem hasonlítható azzal a nagyarányú és tartós zűrzavarral, mely addig, mig az emberek tévesen gondolkoztak a középpontról, minden téren uralkodott. Mi kijelentjük, hogy ennek az er-
