Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-02-08 / 6. szám
1931 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 25. oldal. rülményei is már arra nevelték, hogy Isten után a maga erejére támaszkodva keresse érvényesülését. Szegény takácsmester édes apja vajmi keveset áldozhatott taníttatására. A pápai ref. főiskola olcsó konviktusa, majd tanítóképezdész korában a debreceni főiskola szegény tanulókat felkaroló intézményei tették csak lehetővé, hogy kitanulhatott. Midőn tanítói oklevelet szerzett, egy tanéven keresztül Étén töltött be Il-od tanítói állást, ahol gyermekkorában nevelkedett is. Innen választotta el 1907. év novemberében kántortanítójává a rédei ref. egyház bizalma. Ezóta itt forgatta, gyümölcsöztette Istentől nyert talentumait hűséges buzgósággal. Szinte rajongó lelkesedéssel forgolódott tanítói tisztében. Tanítványait közvetlen modorával, talpraesett, világos és értelmes előadási készségével szinte megbűvölte. Szigorú fegyelmet tartott iskolájában, de tanítványai mégis nem féltek tőle, sőt a legnagyobb szeretettel csüngtek rajta, mert kiérezték minden szavából az irántuk és hivatása iránt való szeretet melegét. Mikor 1914-ben a világháború kitört, ő is hadbavonult s hogy mint katona is vitézül megállotta a helyét, az bizonyítja, hogy póttartalékos közvitézi sorból hadnagyságra emelkedett. Egész a háború végéig tartott katonáskodása idejének háromnegyed részét frontszolgálatban töltötte. Amikor sebesülten egyik bécsi kórházban feküdt, ismerkedett meg későbbi feleségével, Mainx Lydiával, egy Bécsben lakó őrnagy leányával, akit 1918-ban, még a háború alatt vett feleségül, akivel azóta, 13 éven át, élt boldog házasságban. Házasságukból egy fiúgyermek született, a kis Böngér, aki most mint 10 éves árva gyászolja a hőn szeretett és elvesztett édes apát. De nemcsak mint tanító, hanem mint kántor is, a legkiválóbbak közül való volt. Vezetése mellett, orgona nélkül, szárnyalt az ének s még a legismeretlenebb dallamú zsoltárt is oly biztonsággal énekelte utánna a gyülekezet is, hogy öröm volt hallani. Teljes odaadással vett részt a rédei ref. egyháznak a hitélet növekedését s a polgári községnek minden kulturális és előhaladást célzó munkájában. Több alkalommal aratott szép sikert a néhány év előtt szervezett egyházi énekkar szerepeltetésével. A »Hangya« szövetkezet pedig az ő kezdeményezésére és tapintatos igazgatása mellett jelentős tényezője lett a község közgazdasági gyarapodásának. Második cikluson keresztül töltötte be a bakonyvidéki körben a körtanítói tisztet is mindenek megelégedésére s egyik legtevékenyebb munkása volt az »Egyházmegyei Tanítóegyesület«-nek, melynek évenként tartani szokott választmányi és közgyűlésein vezető szerepet töltött be. Legutóbb az »Énektanítási tanterv« bevezetése s az ehhez fűződő egyházmegyei határozat az ő elgondolásában és közremunkálásával emelkedett érvényre. S most, amikor ez eredményekben gazdag és gyümölcsöző élet derékban kettészakadt, méltó és igaz megnyilatkozása volt a veszteségnek a több mint ezer főre menő nagy sokaságnak részvétele a temetésen, melyen a templomban felállított, 25 szebbbnél szebb, élővirágból fonott koszorúkkal elborított koporsó felett Lampért Lajos helybeli lelkész II. Timot. 11:5. vers alapján búcsúztatta az igazán tusakodott hű szolgát és munkatársat s imádkozott vigasztalásért a vesztes gyülekezetre, a könnyes szemű szülőkre, tanítványokra s az elhunyt porig sújtott szeretteire. A temetőben a liturgikus szertartást Mészáros András dudari lelkész végezte, a koszorúkkal elborított sirhalom felett pedig Kovács Miklós nyárádi igazgató, az egyházmegyei tanítóegyesület elnöke mondott szívből fakadt és szívhez szóló utolsó »Isten hozzád«-ot. Bizony, »ha valaki tusakodik is. nem koronáztafik meg, hanem ha igazán tusakodik«. Te igazán tusakodtál, hű munkás, ref. egyházunk veteményes kertjének fáradhatatlan és gondos kertésze voltál! Legyen áldott emlékezeted! Az örökélet hervadhatlan koronája ékesítse homlokodat! Lamperth Lajos ref. lelkész. ír' - . U KONYVISMERTETES 4 Bibliai képek. I. rész. Ószövetség. Vitéz Kotnárnoky Gyula és Takáts Karoly kiadása. II. kiadás. Budapest, 1931. Ára 1 pengő. Kapható a Dunántúli Ref. Egyházkerület Iratterjesztésében. A gyermeknek .mindenfajta képességét foglalkoztatni és így az egész gyermekkel ragadtatni meg az elsajátítandó anyagot, ez az útja az újabb paedadagógiának. Ezen az úton járni a vallásoktatásban és vallási nevelésben meglehetősen nehéz feladat, mert éppen evangéliumi keresztyén és református szempontok szerint vigyáznunk kell az Isten lélekben és igazságban való imádásának biztosítására. A bibliai képekkel mindig elővigyázattal kell élnünk, különösen azért, mert a gyermek és a nép a rájuk ható másvallásu környezetben olyan könnyen azonosítja a bibliai képet és a szentképet. Vitéz Komárnoky Gyula és Takáts Károly próbálkozása, hogy a gyermek kezébe ceruzát adjunk és megrajzoltassuk vele mindazt, amit a vallásórán hallott és megismert, nem hordozza magában ezt a veszedelmet. Az Istent sem anthropomorphistikusan, sem szimbolikusan nem ábrázolja ki sehol. Az ószövetségi történeteket rajzolja és rajzoltatja meg egyszerű vonalakkal, plasztikus rövidséggel és primitivségében is nagyszerű ötletességgel. Minden bibliai jelenetet négy képben rajzol meg, mintegy lepergeti a változást a gyermek szeme elé. A csinos és Ízléses formában megjelentetett első kötet nemcsak a vasárnapi iskolának, hanem a népiskoláknak is áldásos ajándék. A gyermek, aki nemcsak hallja vagy olvassa, hanem tulajdon kezével meg is rajzolja Mózesnek történetét vagy a salamoni bölcs Ítéletet, sokkal közelebb jut az ótestamentumi történetekhez. A második és harmadik kötet, mely az újszövetségi anyagot öleli majd fel, szintén el fogja kerülni a sacrilegiumot, mert nem kell Jézust sem glóriával, sem anélkül egyetlen egyszer sem ábrázolnia, elég, ha példázatainak szereplőit, majd meg az apostolok csudálatos cselekedeteit mutatja be. A kötet, melynek nevelő hatását mindenki megérzi, aki csak kezébe veszi, bátran lehetne a Hastings gyermekistentiszteleti beszédeknek melléklete, az ott szavakban adott történeteknek megrajzolása. bm.