Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-12-06 / 49. szám
228. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1931. Ezek az annyira különböző törekvések és befolyások már a reformáció századának közepén mozgásba hozták népünk nagy részének kedélyét, s úgy látszott, hogy Lengyelország rövidesen teljesen befogadja a reformációt.. Sajnos azonban hiányzott az alkalmas vezető személyiség, aki a Lengyelországban felbukkant különböző reformtörekvéseket egységes formába és szervezetbe foglalta volna össze, amely azután kellő hatékonysággal szállhatott volna szembe a tridenti zsinat utáni egységes katolicizmussal. Egy pillanatig ugyan úgy látszott, hogy Laski János, akit, valamint főkép tesvérét Jeromost Magyarországon jól ismernek, be fogja tölteni ezt a történeti missziót. Ő, akit nem lehet egyszerűen »agitátorának minősíteni, ahogy nemrégiben egy Luther-kutató nevezte, ő, aki friz földi és angliai munkásságával jelentékeny szervező tehetségét is megmutatta, ő, akinek sikerült a londoni idegenek gyülekezetében egyébként nagyon különböző törekvéseket egységesen megszervezni: ő látszott annak az embernek, akire Lengyelországnak szüksége volt, hogy a reformáció irányainak itt is meglevő különféleségeit egységbe forrassza össze. Lengyelországi munkássága — sajnos — csak három évig tartott. Korai halála meggátolta a reá váró nagy munka elvégzésében. Csakhamar bekövetkezett a szakadás a reformáció hivei között, úgy hogy az 1570-iki Szendomiri Consensus, mely Laski szellemének gyermeke, nem foglalja magában a lengyelországi összes reformációs irányokat. Mindamellett is egyéb okokon kívül a Szendomiri Consensus adta meg a lengyelországi protestantizmusnak azt az egyetemes jelleget, amely a lengyel protestantizmusnak sajátos vonása volt még akkor is, amidőn a legszigorúbb konfesszionálizmus egyre jobban uralomra került. Ne keressük most, hogy iez az egyetemes vonás a lengyel protestantizmusnak gyengéje, erőssége-e. A lengyel nép jellemének annyira megfelelő egyetemes vonás, amelytől minden szűkkeblű konfesszionálizmus idegen, s amely némely tekintetben megkönnyítette az ellenreformáció munkáját, mindenesetre jellemző vonása maradt a lengyel protestantizmusnak, még akkor is, midőn követőinek száma mindinkább csökkent, s helyzete az ellenreformáció rázúdulása folytán egyre nehezebbé vált. Röviden összefoglalva ilyenformán fest a lengyel protestantizmus szellemi arculata a múltban. Ha már most a továbbiakban a lengyelországi protestantizmus jelenlegi állapotáról és törekvéseiről akarok beszélni, mindjárt arra kell utalnom, hogy a mai lengyelországi protestantizmus, habár egybenmásban a legszorosabb összefüggésben állt a reformáció századának protestáns mozgalmával, mindamellett belső formálódásban is része volt a következő idők hatása alatt, különösen azokban a szomorú napokban, midőn Lengyelország függetlenségétől megfosztatva, három részre szakíthatott. Innen van tehát, hogyha a kb. egymillió főnyi mai lengyel protestantizmusról van szó, mindjárt rá kell mutatnom arra, hogy ez a protestantizmus szervezetileg ma sem egységes. És ez nem annyira hitvallási eltérések következménye, — gondoljunk pl. a protestantizmus ágostai és református formájára —, amelyeket minálunk nem nagyon érzünk ellentéteknek, aminek egyebek közt a varsói egyetem evangélikus theológiai kara is bizonyítéka, amelyen ágostai és református lelkészek egyaránt kiképzést nyernek; — mint inkább Lengyelország felosztásainak következménye, amelyek döntő befolyással voltak a protestantizmus egyházi viszonyaira is. Ilyenformán ma Lengyelországban nem kevesebb, mint hét önálló evangélikus egyházi szervezet van, eltekintve a kisebb alakulatoktól, mint adventizmus, baptizmus, methodizmus stb. Erről a hét evangéliumi egyházi szervezetről a következőket mondhatjuk: Van tehát Lengyelországban : 1. Ágostai hitvallású Evangélikus Egyház, amely a lengyelországi protestánsoknak több mint felét magába foglalja. Élén áll a Varsóban székelő konzisztorium, melynek vezetése és kormányzása alatt mintegy 150 gyülekezet áll, főleg az azelőtti orosz birtoklású területen, de ma ezen túl is Lengyelország más részeiben is. így pl. a varsói ágostai evangélikus konzisztoriális kerülethez tartoznak a Teschen-vidéki Sziléziában levő összes gyülekezetek, továbbá Krakkó, valamint néhány újonnan keletkezett gyülekezet a korábbi porosz birtoklású területen, mint Posen, Bromberg, s a keletkezőben levő Gdynia stb. 2. Második helyen említendő az Egyesült Egyház, a régebbi porosz birtoklású területen a Posenben székelő konzisztórium vezetése alatt. A hívők számát tekintve ez a második legnagyobb egyház, mintegy 350.000 lélek, a gyülekezetek száma szerint meg éppen a legnagyobb, mert kb. 250 gyülekezetét számít. Az 1817-i porosz unió törekvéseihez képest ágostai és helvét hitvallásuakat egyaránt egységes egyházi szervezetbe foglal össze. 3. Ugyanez áll a harmadik önálló protestáns egyházi szervezetre, Felsöszilézia Egyesült Egyházá-xa, melynek kormányzati székhelye Katonice, s mintegy 40.000 gyülekezeti tagot számlál. 4. A régebbi porosz birtoklású területnek ezen egyházi szervezetei mellett mint negyedik önálló egyházi szervezet említhető a kicsi Ó-lutheránus egyház ugyanazokon a területeken; néhány gyülekezet mintegy 10.000 hivővei, akik szigorúan az Ágostai Hitvallás alapjára helyezkedve, annak idején az egyesüléssel szembe helyezkedtek, s álláspontjuk mellett ma is következetesen kitartanak. 5. Ötödik helyen mutathatok rá az Ágostai és Helvét hitvallású evangélikus Egyháiz-xa a régebbi osztrák birtoklású területen, amely a stanislaui szuperintendens alá van rendelve, s gyülekezeteiben mintegy 30.000 egyháztagot egyesít és mint már hivatalos neve is mutatja, mind ágostai, mind pedig helvét hitvallásúakat. Rámutathatok még végül két önálló egyházi szervezetre, amelyek a református hitvallás alapján állnak, s együtt mintegy 20.000 egyháztagot számlálnak. Ezek: 6. A Református Egyház Varsó központtal, mely középlengyelországi gyülekezeteket foglal magába; és 7. a Református Egyház Wilna központtal, melynek Lengyelország északi és keleti területein van néhány gyülekezete. * Ez volna főbb vonásokban a lengyel protestantizmus jelenlegi helyzetének áttekintése, amely a felsorolt különféle szervezetekben teljes szabadsággal fejlődhet, s különösen az utóbbi években egyre élénkebb vallási életet mutat, mind magában az egyházban, mind a fiú és leányifjuságot magába ölelő egyházi szervezetekben, éppígy a diakóniában s a különböző jótékony intézményekben. A lengyel egyházi szervezeteknek ez a különfélesége a kívülállókra talán a szétziláltság benyomását teszi. Honnan ez a különféleség? Már előbb rámutat-
