Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1931-11-29 / 48. szám

N egy ve n két fedik evioi yarn. 48, szám. Pápa, 1931 november 29. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE .........-...............................—.......— MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ......................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZJÓZSEF THEOL IGAZG. PÁPA, FC ISKOLA, AhJHJEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ Akik az Urat várják, meg nem szégyenülnek. És. 49äS.: Én vagyok a Úr, kit akik várnak, meg nem szégyenülnek. Minden nagy válság idején azt hiszik az embe­rek, hogy még soha nem volt olyan nehéz a világ sora, mint az ő idejükben. Hamar elfelejtkeznek a múltról, amelyben Isten megbizonyította szeretetét és áldozatokkal halmozta el övéit és nem adnak hálát azért, ami a jelen sivársága között is megmaradt mint igazi érték. Azt gondolják istenről, hogy már mindent elvégzett ebben a világban, nem merik hinni, hogy »lesz még dicsőbb jövőnk nekünk, felhőkön túl fényt lát szemünk«. A próféta kijelenti Istent, mint aki még nem mondotta ki az utolsó szót, mint aki legbenső szív­ügyének tekinti gyermekei bajait, ezért felébreszti az elalélt lelkeket és fülükbe kiáltja üzenetét: ébred­jetek, várjátok az Urat, legyetek erősek. És Isten azonnal felel: »Hát elfeledkezhetik-é az anya gyerme­kéről, hogy ne könyörüljön méhe fián. És ha elfe­ledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem«. Bízzatok! »Én vagyok az Ur, kit akik várnak, meg nem szégyenülnek.« Mennyi ideig várt a világ, milyen hosszú volt az első advent és mégsem hagyták abba a várást. Tudták, hogy isten Ígéretei beteljesednek, az Ö szavai mind igazak és ámenek. És be is következett a mindennél dicsőbb betöltetés, a várakozáson felül történő meg­valósulás: megszületett a világ Megváltója. Ma is elernyedt a világ türelme; elkeseredtek, csüggedtek vagyunk mindnyájan. Egyikünket lesújt az egyéni megélhetés gondja, a másikunk töpreng, hogy mi lesz holnap családjával, a harmadik az egy­ház és az ország nehéz helyzetét szemléli aggódó te­kintettel. Nehéz a ma terhét hordozni és teljesen bi­zonytalan a holnap. Jó, hogy itt van advent komoly üzenete: em­berek, várjatok! Reméljetek, Isten dicső dolgot ké­szít az Őt szeretőknek! Én vagyok az Ur, kit akik várnak, meg nem szégyenülnek! Mi magyarok, mint annyiszor történelmünkben, most is a várás népe vagyunk. Újból adventét élünk. Emeljen fel bennünket a bizonyos tudat, hogy advent után jön karácsony. Isten dolgozik értünk a megpró­báltatások közepette. Igazsága fel fog ragyogni a sötét felhőkből. Megérjük az ő csodálatos szabadi­­fását. Meg fogjuk tapasztalni a prófétai szó igaz­ságát, akik Őt várják, meg nem szégyenülnek. Hangozzék megteljesedett szivünkből az örven­dező ének: Lesz már hitünknek diadalma teljes, Atyánk, az Isten, irgalmas, kegyelmes ; A szeretetnek fényes napja jön fel, Idvezítőnkkel! p. j. FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEt L TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Hegel. Az 1931. év gazdag centennáriumokban. Három iskolánk ünnepelte fennállásának négyszázéves öröm­ünnepét: a mezőtúri gimnázium, a pápai és a sáros­pataki főiskola. Van részünk az emlékezés felemelő gyászünnepeiben is: alig pár hete ünneeplte a pro­testáns világ Zwingli halálának négyszázados emlé­két; 1831 őszén elvitte az Európa-szerte dúló kolera a német bölcselet fejedelmét Hegelt azon a napon, amelyen a másik polihisztor germán óriás Leibniz ki­lehelte lelkét (november 14-én). Augusztus 19-én je­lenti a Tudományos Gyűjteménynek Kazinczy Ferenc, hogy »Human. Prof. Kézy Mózes Patakon meghalt a szörnyű kórban,« s három nap múlva a kolera áldozata maga a széphalmi »szent öreg« is. Egy hónappal Kazinczy Ferenc után kidönti a vész a pápai kollégium öreg tölgyét Márton Istvánt is. Hegel emlékét meg­­ünnepli a nyugati művelődés minden országa, Ka­zinczy szellemének áldoz a magyar tudós, művész és mindenki, aki fel tudja mérni a nyelvújítás óriási jelentőségét; Márton Istvánról megemlékezik a ma­gyar nyelvtudomány és a magyar bölcselet s legmé­lyebb érzéssel a pápai kollégium, amely tisztában van azzal, mit köszönhet újjászervezőjének. Az életerős fák csodás erővel hajtanak új ágat, s fejlesztenek friss lombot a vihar tördelése vagy a tél pusztító fagya után. A pápai iskola alig tér vissza a keserű számkivetésből, néhány év múlva az ország legmodernebb szellemű iskolája, mert volt Márton Istvánja, aki együttesen tudta képviselni a filantropiz­­must, az új humánizmust, s magyar főiskolán először hirdette magyar nyelven a bölcselet korszakalkotó új vízióját, Kant kritikai filozófiáját. Utódról is kívánt gondoskodni, s a kiszemelték között ott látjuk Vámosi Pap Istvánt, aki azonban a Vallási Egyesülés ideáljá­val elrontja dolgát mestere előtt is, a kerület előtt is, s így a fiatalabb Márton-kedvenc, Tarczy Lajos jut célhoz, aki alig végzi el tanulmányait Pápán, már mint kiszemelt tanár megy külföldi tanulmányútra, s a hazatérő huszonhat éves ifjút már várja nagy mesteré­nek öröké a böícselet-mennyiségtan-természettudo^ mányi tanszék. A hel ettesítést a leendő tanár külföldi útja alatt Németh János látta el, aki 1833 őszéig, mint a kerületi jegyzőkönyvből olvassuk, ».. . a szupplens professzorságot... dicséretesen és a publikum teljes megelégedésével vitte«. Tarczy Lajos németországból mint Hegel-tSLnít­­vány tért vissza, mert bár az uralkodó filozófus már csendes hant alatt nyugodott Fichte mellett a berlini temetőben, szellemét a »diadochus bölcselők« a német föld minden egyetemére bevitték, s egy emberöltőre uralkodóvá tették. Hegel hatásának titka nem csupán abban kere­sendő, amiben ő elsősorban látta küldetését: a kor­

Next

/
Oldalképek
Tartalom