Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-11-08 / 45. szám
212. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1931. zsinat. Ünnepiesen emlékeztek mindenekelőtt a most ötven éve lefolyt debreceni zsinatra, amely kimondotta a nagymagyarországi református egyház szervezeti egységét, azután pedig rendkívül fontos deklarációkat fogadtak el. Reggel a zsinati tagok testületileg jelentek meg a Kálvin-téri templomban, ahol Forgács Gyula sárospataki lelkész tartott rádión is közvetített prédikációt a reformáció jelentőségéről és értelméről. Azután felvonultak az egyetemes konvent Szabó József utcai székházába, az ünnepi illésre. A zsinat asztalán elhelyezték az ötven év előtti, debreceni alkotmá,nyozó gyűlés királyi jóváhagyással ellátott eredeti törvénykönyvét is. Negyed tizenkét órakor nyitották meg a záróülést Baltazár Dezső dr. püspök elnök és Dókus Ernő főgondnok-elnök. Dókus Ernő nagyszabású megnyitóbeszédet mondott. Amikor a zsinat tető alá hozta törvényalkotó munkáját, vissza kell emlékezni az ötven év előtti debreceni zsinatra, amely korszakot jelent a református egyház életében és a modern államiság öntudatteremtő művének volt egyik nevezetes állomása. Ismertette a zsinat nagy alkotásait, majd így szólott: — Ma, nálunk hatalmasabb történelmi erők kényszere folytán, az akkori egyetlenegy református egyház helyén négy református egyház áll; a közalapi és nyugdíjintézeti tőkék a háború miatt semmivé váltak és bár számra a második magyar egyház lettünk, sajnálatos, hogy nincs meg az a békés, tisztult levegő, amely a ferencjózsefi korszakban uralkodhatott ,a magyar közéletben... De Isten a régi és mi is a régiek vagyunk és bátran indulunk neki az útnak. A fecske fészkét hiába rontja le az idő keze, újra építi azt, mi is újra építjük fészkünket utódaink számára. Egyik nemzet a magvetésnek a népe, a másik az aratásé, mi újból a magvetés népe lettünk, de »—akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd ...« Görömbei Péter nagykállói lelkész megrajzolta a debreceni »zsinati atyák« szellemi arcképét. »Közülök ma már csupán a mai zsinati világi elnök: Dókus Ernő van életben«, mondja a szónok, mire lelkes ovációkkal ünneplik az ősz egyházi vezért. — Csonka református egyháza csak a magyarságnak van — úgymond — s a levágott egyházak ma is magyaroknak érzik magukat és mi is testvéri szivünkre szorítjuk őket. Meg kell mondanunk, menynyire fáj nekünk, hogy a »világtestvériség idejében« Csehországból még üdvözlésünkre sem jelenhettek meg magyar testvéreink! Azzal a kéréssel fordulunk a világ összes népeihez, hogy alázatosan figyelve Isten igazságaira, hassanak oda, hogy a széttört magyar református egyház legközelebbi zsinatunkon már a maga megronthatatlan lelki egységét, test szerint való egységben is ünnepelhesse! M.egindultan csatlakozott a zsinat összesége a szónok szavaihoz, majd a dunamelléki egyházkerület nevében, a betegsége miatt akadályozott Ravasz László dr. püspök helyett Kováts J. István dr. egyházkerületi főjegyző, a dunántúli egyházkerület nevében Antal Géza dr. püspök, a tiszáninneni egyházkerület részéről — az ugyancsak gyengélkedő Révész Kálmán dr. püspök helyett — Cziáky Endre püspökhelyettes esperes járultak hozzá lelkes beszédükben Görömbei Péter határozati javaslatához. A tiszántúli egyházkerület szónoka Kálnoki Bedő Sándor dr. egyházmegyei gondnok, országgyűlési képviselő volt és az ötödik testvéregyháznak, az erdélyi református egyházkerületnek Trianon miatt történt távolmaradását tette szóvá megindult hangon. Mint maga is erdélyi ember, deklarációt terjeszt elő. Eltéphetetlen ragaszkodással tekintünk egymásra — mondta többek között a deklaráció. Az erkölcsi erők közösségét megsemmisíteni nem lehet, a lelkek világa nem tűr tartósan erőszakot, ott ma is a Bocskayak és Bethlenek lelke él. Csalódnak azok, akik azt hiszik, hogy a test megölésével a lelket is meg lehet ölni! Dókus Ernő főgondnok-elnök egyhangú helyesléstől kisérve jelentette ki, hogy a zsinat csatlakozik a határozati javaslatokhoz. Szentpéteri Kun Béla dr. debreceni egyetemi tanár az egyházalkotmányi bizottság nevében az egyház anyagi kérdéseiről terjesztett elő javaslatot, amelynek értelmében a zsinat 1. felkéri a püspököket és az egyházkerületi főgondnokokat, hogy az egyházközségekhez forduljanak a zsinat nevében közös körlevéllel, amely két egymásután következő vasárnap minden szószékből felolvasandó lesz, ebben a körlevélben buzdítsák az egyház tagjait az egyházhoz és iskoláinkhoz hűséges ragaszkodásra és arra, hogy az egyház és iskola iránti köteles áldozatkészséget a nehéz viszonyok között is fokozott mértékben teljesítsék és az evangéliumi erényeket gyakorolják; 2. feliratot intéz a kormányhoz és ebben kijelenti, hogy az államsegélyek megtörtént csökkentését a nehéz viszonyokra tekintettel kénytelen ugyan elviselni, azonban köteles rámutatni azokra a veszedelmekre, amelyek államsegélyek és egyéb közsegélyek további csökkentése esetén nemcsak egyházunkra, hanem nemzeti kultúránkra és állami életünkre is háramolnának ; 3. felhatalmazza az egyetemes konventet, hogy az egyházkerületek elnökségeiből és egyházkerületenként egy-egy lelkészi és egy világi tagból bizottságot alakítson, amely a viszonyok folytán szükséges intézkedéseket tegye meg; a 4. pont a bizottság megválasztásáról intézkedik, az 5. pont pedig felhívja az egyházi autonóm testületek tisztviselőit, hogy önként mondjanak le készpénzjavadalmuk tiz százalékáról, arra az időre, amely alatt az állam a köztisztviselők javadalmát ilyen mértékben csökkenti. Balogh Jenő dr. titkos tanácsos, a dunántúli egyházkerület főgondnoka, kifejezte azt a reményét, hogy a mostani átmeneti, Ínséges terméssel is súlyosbított időket jobb napok fogják felváltani. Örömmel hallotta, hogy az Ínség enyhítése a református egyház legszélesebb köreiben máris megindult és az iskolákban az éhező gyermekeket rendszeresen táplálják. Ennek a munkának az egész országra, minden református egyházközségre ki kell szélesbednie. Kováts J. István dr. theologiai tanár és Janka Károly egyházkerületi főjegyzők csatlakoztak Balogh Jenő szavaihoz. Antal Géza dr. püspök a zsinat minden tagja nevében köszönetét fejezte ki az elnökség munkája iránt. Dókus Ernő főgondnok-elnök záróbeszéde következett, majd Baltazár Dezső dr. püspök-elnök magasröptű imájával véget ért a református egyház négy esztendőn át ülésezett parlamentje. Nem azért adatott nekünk nyelv, hogy egymást kölcsönösen becsapjuk vele, hanem, hogy gondolatainkat kicserélhessük egymás között Augasüms.
