Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-10-04 / 40. szám
192. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1931. „hogy a bensőséget személyes értelemben véve, tulajdonképen Ő teremtette“. (Id. Heiler i. m. 239. 1.) A misztika, mely pedig a vallási bensőséget bámulatos virtuozitással ápolja, amig következetes marad, csak személytelen bensőséget ismer. A nagy izraelita imádkozok bensősége bármilyen mély és erőteljes legyen is, mindig személy feletti; a régi próféták és zsoltárköltők imádkozó énje sohasem a vallásos személyiség a maga egyéni elkülönülésében, hanem mindig az Isten népe, a szent község, mint összesség. Csak Jerémiás, ez a prófétai hivatásának tragikuma által magánossá lett imádkozó tesz kivételt. Jézus Istennel való érintkezése teljességgel szíve érzésének az Atyával való személyes kicserélése. Bár végigjárta a zsoltároskönyv és a prófétai Írások iskoláját, imádkozásában messze felülmúlta a prófétákat és zsoltárosokat, Ő azok imádkozó kegyességének a tökéletességre vivője. Benne e tekintetben is az idő teljessége következett el, az Abszolút jelent meg. Wernle szavaival (Jesus) Ő a történelem leghatalmasabb imádkozója, der gewaltigste Beter der Geschichte. Imádságában az ima őstüneménye, az Atyaistenhez való gyermeki viszonya legmagasabb tisztaságában és erejében mutatkozik. (Folyt, köv.) A sárospataki főiskola ünnepe. Visszatekintve a felejthetetlen, tanulságokban gazdag jubiláns ünnepségekre, úgy érzem, érdemes volt a csaknem ezer kilométer utat megtenni. Ott lengett körültünk a Perényiek, a Rákócziak, a Kazinczy Ferenc, a Kossuth Lajos, a Tompa Mihály lelke. Jól esett a múlt dicsőségében elmerülni, hogy megedződjünk a jelen nehézségeinek elhordozására. A 400 éves jubileum messze kimagaslott az ilyen ünnepségek közül azzal, hogy őfőméltósága, Magyarország kormányzója, nagybányai Vitéz Horthy Miklós is megjelent azon és együtt örült az örvendező sokasággal, mely az ország minden részéből érkezett szept. 30-án Patakra. Szept. 30-án délután volt zászlóavatás, ekkor nyitották meg a nagyon érdekes, tanügyi kiállítást, leplezték le Lorántffy Zsuzsánna, Kazinczy Ferenc és a 14-ik aradi vértanú, Kazinczy Lajos szobrát az iskolakertben. Kazinczy Ferenc szobránál a mi főgondnok urunk, dr. Balogh Jenő úr mondott buzdító beszédet az ifjúsághoz; ugyanezen a napon volt gr. Klebelsberg Kunó v. közoktatásügyi miniszter arcképének leleplezése, aki az angol internátus felépítésének lehetővé tételével rendkívüli szolgálatot tett a főiskolának. A volt diákok díszközgyűlést és nagy találkozót tartottak, este pedig a tanintézetben Harsányi Zsolt: Patak lelke cimü poetikus, megkapó alkalmi darabját adták elő. Mindez csak előkészülő volt a főünnepélyre, mely október 1-én zajlott le. Csak kevesen vettek részt az imateremben tartott egyházkerületi díszközgyűlésen, pedig itt hangzott el az egész ünnepség egyik legszebb beszéde, a Dókus Ernő egyházkerületi főgondnoké, aki valósággal látnoki lendülettel rajzolta meg a főiskola jelentőségét a magyar szellemi életben. A templomi ünnepély 10 órakor kezdődött, amikor a Kormányzó úr őfőméltósága megérkezett. A szószéki szolgálatot Janka Károly egyházkerületi főjegyző végezte, megragadó beszédben méltatva az alapítók, a tanárok, a diákok szerepét az iskola történetében. Az orgonán Kovács Dezső tanítóképző-intézeti igazgató, volt pápai diák játszott kiforrott művészettel. A főiskolai kórus ünnepi dalt adott elő méltóan régi hírnevéhez. Dókus Ernő beszédét, melyben a Kormányzó urat üdvözölte, állva hallgattuk meg. Némán lestük a szót az aggastyán ajkáról, aki fiatalos hévvel vallotta: „megköszöntük Istennek, hogy magyarok lehetünk s büszkén viseljük ezt a nevet, mint a kuruc a patyolatot, amellyel a homlok mély sebét köti be“. Az ünnepi szónoklatot Elekes Imre közigazgató tartotta, aki tanulmányában mesterileg foglalta össze a főiskola 400 éves múltját. Szabó László amerikai ref. lelkész pályadíjnyertes ódáját adta elő. A kormány nevében Petri Pál dr. államtitkár beszélt, meleg szavakkal hódolva a pataki iskolának. Baltazár Dezső dr. püspök a református egyetemes konvent, a dunamelléki, dunántúli és tiszántúli ref. egyházkerület és azok iskolái és intézményei nevében kötött lelki babérkoszorút, melynek egyik szalagján az elismerés, a másikon az áldáskivánás volt felírva. Péter Mihály püspök a szlovenszkói reformátusok köszöntését tolmácsolta. Délben indult el a történeti felvonulás, mely a a főiskola múltját ábrázolta korhű jelmezekben. Fél egykor volt az angol internátus avatóünnepe a Kormányzó úr jelenlétében, akkorra megérkezett dr. Ernszt Sándor kultuszminiszter is. Farkas Géza főiskolai világi gondnok ismertette az új intézet célját: olyan nemzedéket nevelni, amely ápolja az angolszáz világgal a kapcsolatot és így szolgálja a haza ügyét. Trócsányi József dr. theol. tanár, a gazdasági választmány elnöke az új építkezések történetét ismertette. A tápintézetben négyszáz teritékü bankett volt, melyen a jelenlevő Kormányzó urat Dókus Ernő főgondnok köszöntötte viharos éljenzéssel fogadott pohárköszöntőben. A testvérfőiskola ünnepén egyházkerületünk és tanintézetei részéről megjelentek dr. Antal Géza püspök, dr. Balogh Jenő főgondnok, dr. Darányi Kálmán főiskolai gondnok, Kozma Andor egyházkerületi tanácsbiró, dr. Jókai-Ihász Miklós egyházmegyei gondnok, dr. Kőrös Endre c. főigazgató és alulírott mint ez idei főiskolai igazgató. Isten óvja, erősítse, áldja a pataki kollégiumot időtlen időkig az anyaszentegyház és a haza javára, szent nevének dicsőségére. Dr. Pongrácz József. A balatonalmádi konferencia záróhatározatai. Az együtt töltött két nap eredményét összefoglalva, megállapítja a konferencia, hogy ezzel a gyűléssel a magyar református intelligencia felelősségének tudatára ébredt. Lezáródott az a korszak, amelyben a tudomány, az intelligencia, a műveltség akadályozta a hitet és elérkezett az az idő, amelyben a hit számára szárny és lendítő erő minden tudás, műveltség és intelligencia. A magyar református intelligencia kéri részét az egyházi ébredés nagy müvéből. Ünnepélyesen átérezziik szolidaritásunkat Egyházunk minden rendű és rangú tagjával. A magyar falu népével, a gazdával, a tipikus magyar presbiterekkel. Szeretettel gondolunk a magyar munkásra, a szervezettekre és a szervezeten kívüliekre. Vágyakozunk egy olyan korszak után, amelyben a magyar munkásság öntudatosan és határozottan elfoglalja a maga helyét a magyar református egyház hivatott munkásai között hite, áldozata és példaadása alapján.