Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-09-13 / 37. szám
174. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1931. Prof. Dr. H. Bouwman Üzemiből. Rothermere lord sürgönye. A nagy tetszéssel fogadott költemény elhangzása után az üdvözlések következtek. Ezeket megelőzőleg Medgyasszay ehker. főjegyző lelkes tetszést keltve felolvasta hazánk nagy barátjának, lord Rothermerenek következő sürgönyét: Antal püspök, Pápa. Nagyra értékelem szives meghívását, hogy részt vegyek a pápai református kollégium megalapításának 400 éves ünnepélyén, amelyet Őfőméltósága, Magyarország Kormányzója is megtisztel jelenlétével. Sajnálatomra, lehetetlen rám nézve, hogy személyesen megjelenjek s ezért ezt az alkalmat használom fel, hogy legőszintébb jókivánataimat kifejezzem ennek a történelmi intézménynek jövő boldogulására nézve, amely oly sok ragyogó elmét adott Magyarország szolgálatába. Azok, akik ezekben a nehéz és nyomasztó időkben fenntartják és őrzik az intézmény nemes hagyományait, megbecsülhetetlen szolgálatot tesznek országuknak. Rothermere. Az üdvözlések. Az üdvözlések sorában elsőnek a kormány nevében dr. Petri Pál közoktatási államtitkár üdvözölte az ünneplő egyházkerületet és főiskolát a következő beszédben : Főméltóságú Kormányzó Úr! Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! 400 esztendő nagy idő még egy nemzet életében is, de mennyivel nagyobb egy pedagógiai intézmény történetében! A pápai Főiskola amióta enyingi Török Bálint és társai ezelőtt négy évszázaddal megalapították, végigélte az egész magyar nemzet történetet. 1660-ig élvezte a vallásszabadság előnyeit, a szabad fejlődés lehetőségeit, de szenvedett az állandó végvári harcok és kegyetlen török pusztítások miatt. 1660-tól 1750-ig a gyanúsítások, üldöztetések, az elnyomatás és felekezeti türelmetlenség bilincsei között vergődött és végül 1752-ben száműzetve mint algimnázium Adásztevelen, egy kis faluban tartotta fenn magát és ápolta a protestáns hit és kultúra alig-alig felvillanó szent lángját, míg 1790-ben ismét visszatérhetett ősi helyére és itt a XIX. században újból az ország egyik virágzó kálvinista főiskolájává és a dunántúli református intelligenciának igazi szellemi fókusává lett. A budapesti centralizáció éveiben a pápai kollégium is kissé visszahanyatlott és most súlyos anyagi gondokkal küzd, s ezzel is osztja az ország sorsát. De amint a nemzetben, úgy ezen kollégiumban is mindig ébren élt a magyarság elpusztíthatatlan örök élniakarása és életereje. Amikor a tőiskola vezetőit Séllyei Istvánt és Kocsi Csergő Bálintot gályarabként elhurcolták, amikor 1752-ben otthonától megfosztották, amikor a legújabb abszolutizmus idejében pedig Thun gróf, a maga nemzeti szempontból vészes rendszerét igyekezett az iskolára is ráoktrojálni, ezen iskola vezetői, tanulói, a pápaiak, a Dunántúl reformátusai és az egész magyar protestáns közvélemény soha egy pillanatig sem törtek meg a sorscsapások alatt. Nemcsak hittek és reméltek, de dolgoztak és küzdöttek is szeretett intézményük fennmaradásáért. Ennek az örökkön élő ragaszkodásnak és áldozatos szeretetnek eredménye itt van, a kollégium falai között ma is szabad magyar élet honol, a magyar kálvinizmus vallási, erkölcsi elveit csepegtetik ma is immár a 31. generáció leikébe. Ennek az iskolának is része van abban, hogy Dunántúlon, ebben a vegyes felekezetű országrészben fejlődtek ki legszebben azok a gyönyörű, magyar kálvinista karakterek, melyek a törhetetlen református meggyőződést mások véleményének, hitfelfogásának megbecsülésével, megértésével párosítják és az egyházakhoz való ragaszkodást mindig össze tudják egyeztetni az ország javára minden felekezettel való együttmunkálkodással. A régebbi múltban ilyen nagy történelmi dátumokat, mint amilyen a főiskola 400 éves fennállásának évfordulója, sokszor nagy külső ünnepségekkel igyekeztek emlékezetessé tenni. Az összeomlás óta nemzeti újjáépítsünk első 10 esztendejében az ilyen történelmi évfordulókat, a külső ünnepségeket inkább háttérbe szorítva, új magyar kultúrintézmények alapításával igyekeztünk emlékezetessé tenni. A mai súlyos gazdasági helyzetünk sem a nagyobb külső ünnepségeket, sem azt nem engedi meg, hogy a kormányzat az ősi kollégium kibővítésére, megújítására javaslatot tegyen, vagy ilyen irányú alakításokra az egyházat biztassa. De azért ezen évfordulónak nem szabad a múlt szürke napjainak homályában eltűnni. Az alkotásnak van más módja is. A külső alkotások után és ezekkel párhuzamosan meg kel indulni és folyni kell a belső építés és megerősítés munkájának. A most jövő kor a politikai, gazdasági és világnézeti harcok eldöntésének ideje lesz. Vallásosan, hazafiasán és munkára nevelt, új nemzedéket várunk jobb jövőnk előkészítésére. És itt életbevágóan fontos szerepe kell, hogy
