Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-09-06 / 36. szám
162. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁN LAP. 1931. utcai ref. templomban istentisztelet volt, amelynek keretében kegyelettel áldozott az egyházmegye néhai Tóth Kálmán deáki lelkész, az egyházmegye élén 16 évig működött, örökös tiszteletbeli esperes tisztes emlékének. A templomban nemcsak az egyházmegye közgyűlésének alkotó tagjai jelentek meg teljes számban, hanem a komáromi ref. egyház tagjai is szép számban keresték fel az Isten házát a kegyeletes alkalomból. A XC. zsoltár eléneklése után a komáromi ref. egyházi iparos-énekkar adott elő szép éneket Kelemen Kálmán segédlelkész vezetése mellett, melynek elhangzása után Rácz Elemér sóki lelkész, egyházm. tanácsit ró lépett a szószékre, hogy magasszárnyalású imában kérje a mindenható segedelmét és kegyelmét a nagy nap munkájára. Majd megtartotta emlékbeszédét Tóth Kálmán, a „jó lelkipásztor“ felett. A szárnyaló gondolatokban gazdag beszédben sziveket és lelkeket megragadó szavakban tárta fel a megboldogult érdemes egyházfőnek fáradhatatlan munkában eltöltött élete pályáját, amely az izsapi ref. rektorházból indult ki és az egyházmegye lelkészelnöki tisztében kifejtett közhasznú és érdemdús munkálkodásában érte el csúcsát. Az ünnepi szónok lebilincselő beszédében a megboldogult példáját állítva a lelkészi kar elé, megkapó vonásokban rajzolta meg a „jó lelkipásztor“ alakját, akinek működése, egyházának és Istenének szentelt nemes élete megszerezte az égi koronát. — Ima és a ref. egyházi iparosénekkar éneke után a gyülekezet a CX. zsoltár 9. versét énekelte el, mely után az istentisztelet véget ért. A templomból a kollégiumba vonult át a gyülekezet, amely a nagyteremben gyűlt egybe, hogy a 9 órakor megkezdett közgyűlésen résztvegyen. Gyalókay László esperes áhitatos fohásza után Nagy Nándor egyházmegyei gondnok mondott elnöki megnyitót általános nagy figyelem mellett. Nagy Nándor mindenekelőtt szívből fakadó kegyeletes szavakkal emlékezett meg az egyházmegyét ért azon gyászról, amely Tóth Kálmán tiszteletbeli esperes elhalálozásával nehezedett az egyházmegyére. Majd az általános súlyos helyzetet ecsetelve megállapítja, hogy nehéz az a sors, amelybe az egyházmegye került. Ez a helyzet mind súlyosabb feladat elé állítja az egyházat. Az a kérdés, hogy elbírja-e az élő egyház ezeket a feladatokat és teherbíró képessége egyenes arányban van-e a hívek hithüségével. A hideg, közönyös ember áldozatkészsége nagyon gyenge, azért ki kell emelkedni a fásultságból és közönyösségből. Azért kell a gyülekezetek tagjaival állandóan foglalkozni, már az iskolában úgy kell nevelni a gyermeket, hogy abból az egyháznak odaadó, hűséges és áldozatkész tagja váljék. De nemcsak az iskolában kell tanítani, hanem a lelkészeknek a hívekkel állandó összeköttetésben kell lenniök, közel kell férkőzniük szivükhöz. Nehéz, de gyönyörű munkája ez a lelkésznek: a belmissziós munka, amely nélkül nem lehet eredményt elérni. A mai válságos idők, amikor a hivek lelkiválságon is keresztülmennek, igazolják legjobban a belmissziós | munka szükségességét és meleg, szeretetteljes szavak- j ban kéri a lelkészi kart, hogy folytassák a belmissziós munkát híveik között, ne csüggedjenek a hitébresztés nehézségei alatt, kitartás és Istenben való erős hit vezesse fáradságukat, mert csak így kerülhetjük el, hogy a hitetlenség hullámai ne csapjanak át fejünk felett. Azután ismertette az egyházmegye múlt évi közgyűlésének határozatából a magyar református tanítóképzőintézet létesítése ügyében kiküldött bizottság eddigi munkáját és a Konventnek ide vonatkozó tárgyalásait a rimaszombati egyház és a komáromi egyházmegye ajánlatairól. Sok nehézségekkel kell megküzdeni e terv megvalósításáig, de nem szabad, azért elkedvetlenedni, hanem rendületlenül ki kell tartani a kitűzött cél mellett. A közgyűlés a gondnok beszédét lelkes éljenzéssel fogadta és kimondotta, hogy Rácz Elemérnek a templomban mondott emlékbeszéde a közgyűlési jegyzőkönyvbe egész terjedelmében beiktattassék és kinyomassék. Sós Károly főjegyző előadó ismertette a szavazatbontó bizottság jelentését, amely szerint az egyházmegye megüresedett lelkésztanácsbirói tisztére az egyházközségek szótöbbséggel Galambos Zoltán komáromi lelkészt választották meg, aki a hivatalos esküt a közgyűlés színe előtt letette. A világi tanácsbirói tisztre megválasztott Bátyai Mihály ny. árvaszéki elnök időközben elhalálozván, a közgyűlés fájdalommal vette ezt tudomásul és emlékét kegyelettel örökítette meg. Az egyházmegyében megválasztott új tanítók és tanítónők szintén letették az esküt, akik a következők: Szendy Anna, Méry Ilona, Pap Andrásné, Bajcsy Irén, Végli Kálmánná, Narancsik Ilona, Zsemlye Berta, Csontos István, Benkó Béla, Angyal László és Nagy Vilmos. Még 1924-ben, az egyházmegye akkori érdemes gondnokának, Erdélyi Pál dr.-nak indítványára kimondotta a közgyűlés, hogy megírja az egyházmegye történetét, amelyhez a szükséges anyagot az egyházak lelkészei kötelesek beszolgáltatni. Az egyházmegye ezen határozatát még nem hajtotta végre, miért is Nagy Nándor egyházmegyei gondnok indítványt nyújtott be ezen határozat mielőbbi végrehajtására. Indítványozza, hogy egy év alatt köteleztessenek a lelkészek a saját egyházaik történetére vonatkozó adatokat beszolgáltatni, hogy ezek felhasználásával a monográfia mielőbb elkészülhessen. Az egyházmegye az indítványt elfogadta és elrendelte, hogy a lelkészek az egyházak történetére vonatkozó adatokat 1932 június 1-ig kötelesek az esperesi hivatalhoz beszolgáltatni, az adatok rendezésének munkáját Boross Kálmán, Soós Károly, Zsemlye Lajos, Fiilöp Zsigmond és B. Tóth Pál tagokból álló bizottságra bízták. Galambos Zoltán tanácsbiró tett jelentést az új vallástani kézikönyv elkészültéről. A tankönyvet még az őszi hónapokban bevezetik, az erős vászonkötésbe kötött és a nyolcévi tananyagot felölelő tankönyv darabonként 9 Kc-ba kerül. A kérdés vitát provokált s Boross Kálmán, Füssy Kálmán, Fülöp Zsigmond tanácsbirák, Tóth Mihály tanítóképviselő felszólalása után a közgyűlés a jelentést tudomásul vette és a tankönyv approbálását Gyalókay esperesre, Galambos Zoltán, Nagy Nándor és Pethes Bélára bízta. Soós Károly főjegyző ismertette Gyalókay László esperes évi jelentését, amelyet úgy egészében, mint részleteiben egyhangúan elfogadtak és az esperesi javaslatokat határozatokká emelték. A közgyűlés az elmaradt és még ki nem fizetett lelkész-kongruák folyósításának elrendelése iránt az egyházkerület utján kérelmet terjeszt az egyetemes Konventhez, hogy az Országos Hivatalnál és a nemzetmüvelődési miniszternél járjon közbe a kiutalás és a kongrua-ügyben beadott fellebbezések kedvező elintézése iránt. Ugyancsak a Konventhez terjeszti föl az egyházmegye az Országos Hivatalnál tolmácsolandó azon kérelmét is, hogy a kongruánál a földek jövedelme mindenütt a kát. tiszta jövedelem tízszeresében számíttassék. Az egyházi közigazgatási államsegély ez évben felemeltetett, az egyházmegye konventi segélyét pedig tetemesen leszállították, ezért kéri az egyházmegye a Konventet, hogy az elvont illetményt a régi összegben utalja ki. Bár megnyugvással veszi tudomásul a közgyűlés, hogy a lelkészözvegyek egy részét átvette az állami
