Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1931-07-05 / 27. szám

116. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS L4P. 1931. gyakorlati keresztyénségből kiindulva elérkeznek az elvi kérdésekig s összekapcsolják a »cselekedjünk1, hogy egyek lehessünk« fogalmat az »egyek legyünk, hogy cselekedhessünk« fogalommal. Akár utópiáról, akár hűtlenségről van szó, a mozgalom motívuma abban a protestáns gondolatban rejlik, hogy a messiási remények legvégső célja az Isten országa, amely fe­lette áll nemzeteknek és egyházaknak. S a keresz­­tyénségnek mindig igénybe kell venni az idők eszkö­zeit, amikor komolyan veszi a »jöjjön el a Te orszá­god« áhítatát. (Folyt, köv.) Pataky László. A veszprémi egyházmegye belmissziói ülése és lelkészértekezlete. A veszprémi ref. egyházmegye Belmissziói bi­zottsága és lelkészértekezlete junius 29-én Veszprém­ben tartotta együttes ülését. Ez alkalommal tett eleget az egyházmegye annak a kívánalomnak, hogy minden egyházmegye rendezzen bibliaiskolai tanfolyamot. Győrffy Lajos gyullaf irátóti lelkész imádsága után erre mutatott rá Szűcs József esperes, a bizottság és értekezlet elnöke megnyitó beszédében, melyben az összejövetel egyéb lelki hasznai mellett e tanfolyam szükségességét ismertette. Három értékes mozzanatról kell e tanfolyammal kapcsolatban beszámolnunk. Az első — sorrend sze­rint -— Jóri János csőri tanító minta-tanítása, mely annyira tökéletes volt, hogy nemcsak a felnőttek, ha­nem a kis gyermekek figyelmét is, akikhez szólott, mindvégig annyira lekötötte, hogy a szemüket egy pillanatra se vették le róla. Az a jártasság és készség, melyet Jóri János a bibliaiskola vezetésében tanúsított, szinte meglepő és olyan, hogy követendő példaként kell odaállítani minden tanító és lelkész elé. A másik Gáty Ferenc felsőörsi lelkész előadása a falusi bibliaiskola szükségességéről. Különösen há­rom szempont teszi ezt szükségessé. Elsősorban az, hogy a falusi nép istenfogalrna teljesen ó-testamen­­tumi. Istentagadó sohase lesz, mert látja az Istent a természet áldásaiban és csapásaiban. De ezt az isten­­fogalmat ki kell bővíteni odáig, hogy lássa meg az Istent a Krisztusban is, legyen tisztában a bűnbánat, a megértés, az újjászületés kérdésével, lássa és tapasz­talja meg a megváltásban és üdvösségben megnyil­vánuló, drága isteni kegyelmet. Ezt az új-testámentumi '\ istenfogalmat a bibliai iskolában kell a gyermekkel megismertetni. Szükségessé teszi továbbá a bibliai iskolát az a morális fogyatkozás, hogy a falusi nép szemében csak az az érték, ami kézzelfogható, aminek szemmel látható haszna van, a lélek láthatatlan érté­kei nem bírnak előtte jelentőséggel. A gyermeknél is meg van ez. Azt szereti, akitől kap valamit. Ezt a jellemvonást, mig el nem hatalmasodik, vissza kell fejleszteni, mire a legalkalmasabb eszköz a vasárnapi iskola. A harmadik, ami szükségessé teszi a biblia­iskolát, az egyháztól, a templomtól való elidegene­dése a falu népének, amely többé-kevésbbé mindé- : nütt megnyilvánuló jelenség. A ma élő nemzedéknél nem sok a remény, hogy ezen változtatni lehessen, de ha a gyermekekkel megkedveltetjük az egyházat és a templomot, a jövőben meg fog változni az a szo­morú kép, mely kegyesség és buzgóság tekintetében sok helyen olyan megdöbbentő. A harmadik értékes mozzanata a tanfolyamnak Györy Elemér kér. missziói előadó nagyszabású, a figyelmet mindvégig lekötő előadása volt, a bibliais­kola módszeréről. Előadásában benne volt a megszer­vezés, a munkatársak megkeresésének és kiválasztásá­nak, azok előkészítésének, a gyermekek csoportokra osztásának és magának a tanításnak módja egyaránt. De e mellett rámutatott a bibliaiskola eredményének titkára, melyet így jelölt meg: tanuljuk meg szeretni, értékelni a gyermeket. Mindig a jövő szempontjából nézzük. Abból a szempontból, hogy mi lehet a gyer­mek az egyház, a gyülekezet számára. Érték a gyer­mek önmagában is, akárcsak a gyémánt, de csiszolni kell, hogy ragyogjon. Olyan, mint a facsemete, mit ha nem nyesegetünk, kinőnek rajta a vad hajtások, és elnyomják a termő ágakat. Erre kell gondolni minden bibliaiskolai vezetőnek. Meg kell látni és elősegíteni a célt, hogy a gyermekből, aki értékként bízatott ránk, ragyogás, termés legyen, hogy amikor felnő, aktiv tagja legyen a gyülekezetnek, hogy a gyülekezet lehes­sen valóban gyülekezet. Mind a tanításból, mind a két előadásból azt a nagy tanúságot lehetett levonni, hogy a bibliaiskolai eredményes munkához lelkesedés kell a cél érdekében, szeretet a gyermek és az ügy iránt és felelősségérzet a jövővel szemben. — Micsoda csodálatos átalakulások történnének, ha mindenütt a Jóri Jánosok, a Gáty Fe­­rencek, a Győry Elemérek lelkesedése, szeretet- és felelősségérzete hevítene mindenkit a munkára. Ezután Kántor Gyula egyházmegyei belmissz. előadó számolt be a kis körök évi működéséről. A balatonfüredi kör Felsőörsön tartott missziói napot. A veszprémi kör Veszprémben, a várpalotai kör Ino­­tán és Mohán tartott értekezletet, mindkét helyen a gyülekezet bevonásával. A tárgysorozat következő pontja a konventi missziói szabályzat megtárgyalása, ennek alapján a szükségessé vált intézkedések, majd á felsőbb egyház­­hatósági intézkedésekre vonatkozó javaslatok megté­tele volt. A belmissziói bizottság ülése ezzel véget ért, s délután kezdetét vette a lelkészértekezlet, melyen Ko­vács Lajos fehérvárcsurgói lelkész Bethlen Gáborról tartott az összes jelenlévők tetszését kiváltó előadást, melyben kitért a Szek'fü-féle »átértékelésre«, s meg­rajzolta Bethlen Gábor alakját nemzeti és egyházi szempontból, az igazságnak és eszményiségnek szem­szögéből. Értekezlet, tekintettel arra, hogy az előadás­ból, Bethlen Gábor eme jellemrajzából mindenki épül­hetne és erősödhetne, felkérte előadót értekezésének közlésére. Igen élénk megbeszélés fejlődött ki Vámos Géza előadása nyomán az új liturgia gyakorlati alkalmazá­sáról, melynek végén sajnálattal állapította meg az értekezlet, hogy az egységesítés gondolata most se valósult meg, hisz ahány ház, annyi szokás az új litur­gia gyakorlati alkalmazásában. Ezután Kovács Lajos fehérvárcsurgói lelkész hívta fel a figyelmet a Ref. Szeretetszövetség nagy fontosságára, és annak minden gyülekezetben való megszervezésére, majd Vámos Géza balatonfüredi lelkész terjesztette elő a különböző át­iratokkal, megkeresésekkel (sérelmeink, követelmé­nyeink, belkörü biztosítás) kapcsolatos határozati ja­vaslatokat. Ezzel Szil assy Sándor magyarbarnagi lelkész imádsága után véget is ért a gazdag program, melynek végig élvezése nagy lelki épülésére szolgált a jelenlé­vőknek. Sajnálatos dolog, hogy nem váltott ki na­­gyobbfoku érdeklődést. Amikor erre gondolunk, akkor látjuk, hogy milyen messze való álom a fentnevezettek említett, mindenkit munkába állító lelkesedése, ügy­szeretete és felelősségérzete, hiszen az érdeklődés is csak egy kis töredékben van meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom