Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-06-28 / 26. szám
112. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1931. képzőben a végzett tlieologus kapna heti 30 órát egy éven át, a párhuzamos képzés mellett a három éven heti 15 órát tölt a tanítói előkészületre, s e mellett egy évvel hamarabb is végez, s nem is kell segédlelkészi bizonyítvánnyal újból beülnie a tanítóképző padjaiba. S hozzá meggondolandó még az is, hogy a theologian még így is tanulnia kellene a képzőben is szereplő tárgyak jó részét, ha más szempontból is, továbbá készülnie kellene az ének- és zenéből kb. heti 1 órán négy éven át. Ott tehát, ahol a párhuzamos képzés keresztülvihető, bár nehéz az út, meg kell maradnunk e mellett. Ha pedig arra gondolunk, hogy a föltételezett tanfolyamszervezés esetén a lelkésztanító-jelölt egy teljes évet töltene a tanítóképzőben, ez a mód az ötödév osztályvizsgája és a képesítői előkészület szempontjából előnyösebb lehetne; viszont valószinű, hogy a végzett papnövendék már szokatlannak érezné a képző iskolapadjait; a mellett ez a megoldás a tanulmányi időt nyújtja, s így drágítja is. Egyetemes konventünk bölcsesége nehéz viszonyaink közt is meg fogja találni a legjobb utat. Dr. Trócsányi Dezső. Dunántúli református egyházak. Kiss Zoltán igen tisztelt lelkésztestvérem és kedves bátyám legutóbbi cikkében helyesen állapítja meg, hogy Dunántúl reformációja és a reformátori irányok szétválása időpontjának s ezzel kapcsolatban dunántúli ref. egyházaink keletkezési idejének kérdésében ha nem vagyunk is ellentétben, de más a felfogásunk. Ez igaz. Azonban Kiss Zoltán egyébként mély elgondolású, kitünőleg alaposan meghánytvetett s theoretice elfogadható szemlélete nem tudott a magam álláspontjának helytelenségéről meggyőzni. Tudom, hogy e kijelentésem után részletes és alaposan megokolt választ kell adnom, már csak a kérdés lehető tisztázása érdekében is. Ezt a választ, mint konklúziót, beigért adatközléseim után óhajtom megadni. Cikkének dr. Thury Etele egyházkerület történetének második — 1734-ig terjedő — kötetére vonatkozó kívánalmával kapcsolatban legyen szabad most annyit közölnöm, hogy e kötet kiadása érdekében ez év elején is történtek tárgyalások a kézirat tulajdonosával, Thury Etele özvegyével theol. tanárkarunk részéről, mert theol. akadémiánk tanári kara is érzi a kötelességet theologiánk nagynevű néhai tanárának munkálkodásával szemben. És hisszük, hogy talán már nem sok idő múlva végre napvilágot láthat e nyilván nagyértékű mű. Köszönöm Kiss Zoltánnak általam is sokra értékelt fejtegetéseit s irántam kifejezett jó véleményét. Igyekszem azt megérdemelni! Dr. Tóth Endre. „Iszonyodom és minden tagjaim megrettennek valahányszor arról gondolkozom, hogy mi vagyok és arra, hogy mit kíván tőlem az én erőtlen vállaimra adatott tisztemnek terhe. Aki ugyanis a magam leikével sem tudok számot adni, hogyan tudnék az egész nyájért ? Méltóbb volna, ha engemet igazgatna más, mint hogy én igazgassak másokat. Kérlek azért Tégeg, pásztoroknak Fejedelmét, engem, a Te haszontalan teremtményedet újíts meg és tégy az én hivatalomhoz elégségessé!“ (Kürti István: Egyházi személynek imádsága. 1613.) A veszprémi belmissziói kiskör értekezlete. A veszprémi belmissziói kiskör folyó évi június 19-én tartotta Veszprémben, az egyházmegye tanácstermében szokásos évi értekezletét 11 lelkész és 3 tanító részvételével. A 63. dicséret 1-ső versének eléneklése után Somogyi Zoltán elnök a Jelenések könyve 3:1—6. verse alapján tartott bibliamagyarázattal és alkalmi imádsággal nyitotta meg az értekezletet. Györfy Lajos: A magyarországi ref. egyház missziói szabályrendelete címen tartott értékes előadást. Élénk eszmecsere után az értekezlet a lelkész- és tanító urak figyelmébe ajánlja a szabályrendelet tanulmányozását és annak a közel jövőben való keresztülvitelét és életbeléptetését. Bakos Dezső: Az úf istentiszteleti rendtartás és az egység ja gyakorlatban címen tartott stilisztikailag gyönyörködtető, a tárgy minden lényeges pontját érintő, gyülekezete életéből vett illusztrációkkal gazdag, tartalmas felolvasást. Az egyes pontoknál széles mederben folyó, értékes vita fejlődött ki, melyben az összes jelenvoltak felszólaltak, hangsúlyozva az összes lelkészi és kántori funkciók végzésénél az egységre és egyöntetűségre való törekvés szükségességét, mert különben az új liturgia gyakorlati alkalmazásban nem fog egységes képet mutatni, sőt az egységből — úti figuráé docent — könnyen, állhat elő a sokféleség. Az értekezlet is ez értelemben hozott határozatot. Szombathy István: Egyházunk és a stóla-kérdés címen tartott előadást, hangsúlyozva az idők követelményeképen a stólamegváltás szükségességét gyülekezeteként bizonyos évi átlag alapján. Értekezlet az indítványt határozati javaslat alakjában az egyházmegyei közgyűlésre terjeszti fel. Koszorús László buzgó imájával és a XC. zsoltár 1-ső versének eléneklésével az értekezlet véget ért. Somogyi Zoltán. @@®©®®®@@®®®®@®@®®®®®®@®®®®®@®®@®@®@®®® VEGYESEK | ©@®®®®@S@@®®®®S®®@®®@©®®©®®®®®®®®®S®§!S® — Értesítés. A püspöki hivatal a napokban a Bm. I. jelzésű missziói jelentő-iveket szétküldötte s oda, ahol nagyobb számú szórvány van, Sz. g. jelzésű diaszpóra missziói jelentőiveket is küldött. Ahol még esetleg akár Bm. I., akár Sz. g. jelzésű, diaszpóra misszióra vonatkozó jelentő-ivre szükség volna, megkeresésre a püspöki hivatal készséggel küld. • — Dr. szászi Szászy Béla igazságügyi államtitkár, volt igazságügyminiszter, a dunamelléki református egyházkerület tanácsbirája, a budapesti református egyház gondnoka folyó hó 17-én fáradhatatlan munkában eltöltött életének 66-ik évében rövid szenvedés után elhunyt. Temetése folyó hó 20-án ment végbe a m. kir. Kúria előcsarnokából, hol a gyászbeszédet dr. Ravasz László dunamelléki püspök tartotta. A temetésen egyházkerületünkből megjelentek dr. Antal Géza püspök, dr. Balogh Jenő főgondnok, dr. Darányi Kálmán főiskolai gondnok, dr. Szász Károly és Kozma Andor egyházkerületi tanácsbirák.
