Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-06-01 / 22. szám
Negyvenegyedik évfolyam. 22. szám. Pápa, 1930 junius 1. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐ- .A, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÓK. A zsinat. Május 8-án jegyzők Marton János és dr. Jókay- Ihász Miklós. Dr. Antal Géza püspök jelentette, hogy a pénzügyi bizottság újabb munkálatokat végzett, dr. Jókay- Ihász Miklós országgyűlési képviselő a szociálisügyi bizottság tevékenységéről számolt be. Dr. Puky Endre indítványára a zsinat kimondotta, hogy a törvényjavaslat második olvasása során a szöveg felolvasását mellőzi s ezt a szakasz-, bekezdés-, pont megnevezése pótolja. Ez nagy időmegtakarítást jelent. Kerületünkből e napon a részletes vitában dr. Bene Kálmán, dr. Segesdy Ferenc, dr. Antal Géza, Medgyasszay Vince, dr. Jókay-Ihász Miklós, Löké Károly vettek részt. Ravasz László püspök indítványozta, hogy ott, ahol több lelkipásztori állás van, a munka megfelelő felosztásáról helyi szabályrendelet intézkedjék. Antal Géza hozzájárul Ravasz püspök indítványához. Az egyházközségről szóló fejezetnél a többek között felszólaltak Ravasz László és Antal Géza püspökök, Benedek Zsolt konventi tanácsos, Medgyasszay Vince, Janka Károly egyházkerületi lelkészi főjegyzők, Benedek Sándor, a közigazgatási bíróság másodelnöke, egyházkerületi világi főjegyző, Tatár Balázs ny. középiskolai főigazgató is. Kimondotta a zsinat, hogy ha az egyházközség lelkipásztorát püspökké választják, az egyházközség a püspök-lelkipásztor egyházközségi feladatainak részbeni ellátására másik lelkipásztori állást szervezhet. A 38. §-t Medgyasszay Vince következő szövegezésében fogadta el a zsinat: »Püspökváltozás esetében a volt püspök lelkipásztori állását csak a püspökválasztás után lehet betölteni. Ha püspökké más egyházközség lelkipásztorát választják meg s ő előbbeni állásán megmarad, a volt püspök mellé választott lelkipásztor azt a Ielkipásztori állást foglalja el, melyet eredetileg a volt püspök töltött be. Ha az újonnan megválasztott püspököt püspökelődje lelkipásztori állására is megválasztják, vagy ha a volt püspök csak volt állásáról mond le, lelkipásztori állásáról azonban nem, a püspök mellé választott lelkipásztor előbbi jogi helyzetében marad«. Kiss Ferenc egyetemi tanár a következőket mondja: A Vakok József Nádor-Intézete kérvényt intézett a zsinathoz, engedje meg, hógy vakok is lehessenek orgonista-kántorok. Kiss professzor felszólalása után úgy határoz a zsinat, hogy tanítói munkával egybe nem kötött, önálló kántori állásoknál zeneiskolai oklevél helyettesítheti a tanítói oklevelet. Vagyis az egyház nem zárkózott el a vakok kérése elől. Az erre vonatkozó határozatot Kun Béla fogalmazta s a következő: »Kántorrá és kántortanítóvá azt a magyarul tudó, magyar állampolgárt lehet választani, aki tanítói oklevelet szerzett és kántori képesítő vizsgát tett. Tanítósággal egybe nem kötött kántori (önálló kántori) állásra választhatóságnál a tanítói oklevelet zeneiskolai oklevél vagy bizonyítvány pótolhatja. Akinek azonban csak zeneiskolai oklevele vagy bizonyítványa van, a köznevelés és közoktatás szervezetéről szóló egyházi törvény értelmében köteles az egyházi énekből, vallásfanból s ezek módszertanából valamelyik egyházkerület vizsgáló bizottsága előtt pótvizsgálatot tenni. Azt, hogy milyen zeneiskolai oklevél vagy bizonyítvány pótolja a tanítói oklevelet, az egyetemes konvent állapítja meg«. Kimondja a 40. §, hogy egyházközségi főgondnoknak olyat is meg lehet választani, aki nem lakik az egyházközségben. A presbiter ellen, aki az istentiszteletekről állandóan elmarad, az Úrvacsorától vonakodik, a lelkigondozás vagy belmissziói munka teljesítését igazolatlanul megtagadja, vagy házassága megkötésénél és gyermekei vallásos nevelésének ügyében a református egyház rovására jár el, fegyelmi eljárást kell indítani. Május 9-én jegyzők Ravasz Árpád és dr. Erdős Károly. Kerületünkből a részletes tárgyalásnál felszólaltak: Vargha Kálmán, Medgyasszay Vince, dr. Jókay- Ihász Miklós, dr. Antal Géza és dr. Balogh Jenő. E napon váratlanul igen heves vita támadt a 87. §-nak annál a bekezdésénél, amelyben voltakép a főváros és a vidék eltérő felfogása ütközött meg és amelynek értelmében a Budapest főváros törvényhatóságának mindenkori területén levő egyházközségek külön egyházmegyét alkotnának. Vásáry István, Debrecen polgármestere, beszél elsőnek a bekezdés ellen és nem látja azt sem helyesnek, sem indokolhatónak. Némethy Károly, a budapesti egyházközség főgondnoka, hangoztatja, hogy igen fontos indoka van az önálló egyházmegyévé alakulásnak. A budapesti egyház sorsa a legszorosabban összefügg a magyar kálvinizmus és a magyar nemzeti társadalom jövőjével. Egyáltalában nem privilégiumról van itten szó, az egyház egyetemének használna a zsinat, ha ezt törvénybe iktatná. Rendkívüli előny rejlik abban, ha az egyházközség nem tartozik szélesebbkörü egyházmegyéhez. Kéri a bekezdés változatlan elfogadását. Darányi Kálmán miniszterelnökségi államtitkár, a budapesti egyházközség gondnoka, nem oszthatja az ellenzéki véleményt. Ha »a török hódoltsághoz hasonló helyzet megismétlődésétől« féltik Budapestet és a benne levő reformátusokat, akkor alig tudnánk megadni, úgymond az államtitkár, a szükséges védelmet ezzel a törvényszakasszal. Igenis, szükség van ennek a kérdésnek törvényhozási szabályozására, sőt azt sem tartaná feleslegesnek, ha egészen külön törvénycikk szabályozná a helyzetet. Annyira mások ennek a nagy egyháznak a viszonyai, hogy nagyon helyes és bölcs
